Érzelmek viharába

13. fejezet: Új élet kezdete I

Némi melankóliával átitatott hangulatba ültem a széken,- összekulcsolt kezekkel néztem ruhám apró ráncait. Már mindenki az esküvőre készült, s még a tanúink sem voltak meg.

Rin elszólta egyszer magát,- azt szeretné ha Kaname lenne a tanúja.

Vajon már azt is eldöntötte, hogy az én tanúm ki lenne?

Ahogy Rin ismerem, biztos mindent előre jól kitervelt a legapróbb részletekig.

Még azt sem tudtam vajon mellém kit szántak,- vajon melyik nemes kapja azt a feladatott, hogy egy ilyen jelentéktelen lánynak a tanúja legyen?

Sayu jött be a szobámba, és a karján egy mesés ruha költemény pihent.

Illedelmesen meghajolt előttem,- Kisasszony meghoztam az esti ceremóniára a család álltál kiválasztott esküvői ruhát.

-          Köszönöm Sayu.

-          Ide hoznád nekem,- meg szeretném nézni.

Komornám egy zokszó nélkül elindult felém, s megállt előttem,- átadta nekem a ruhát.

Kezembe vettem és a vállánál megfogva jól szemügyre vettem.

Egy egyszerű még is roppant csinos ruhát tartottam a kezembe.

Sayu tudsz valamit a tanukról?

Igen kisasszony,- úgy halottam, hogy Rin sama megkérte Ichijo samat legyen a tanúja a kisasszonynak, s az úr örömest elfogadta a felkérést.

Tudsz valamit arról, senapi vajon elfogadta a bátyám felkérését?

Igen elfogadta Kaname senpai.

Sayu ezt kiejtette az ajkán örömteli boldogság lepte el a szívem,- sose gondoltam rá hogy majd pont a senpait fogja megkérni erre a számára nem mindennapi eseményre.

Az is meg fordult a fejembe,- pont ebbe a pillanatba talán csak azért kérte meg rá hogy szenvedni lássa  a senapit. Tudom, milyen kegyetlen tud lenni néha, még ha a klán vezetőjéről is van szó,- hidegen hagyja mások szenvedése.

Rohanás hallatszott be a folyósról,s egy váratlan minutumba kivágódót az ajtóm.

Annyira meglepődtem, hogy felugródtam a székből és a bátyámra néztem, aki megkövülten nézet rám ki kerekedet szemekkel. Összehúztam kicsit a szemem,- nem is csodálom,- egy fehér comb harisnya volt rajtam, ami a francia bugyimhoz volt csatolva. Elég sexy látványt nyújtottam neki arra a kevés időre,- mire Sayu egyenesen kitolta a szobából.

Vajon mi járhat a fejében?

Bizonyára még mindig meg van dermedve, és nem találja gondolatainak a kezdő fonalát.

Ideje volt magamra venni az esküvői ruhát,- még nagyon sok a tenni valóm,s már késő délután van. 

Vagy talán már napnyugta?

Biztonság kedvért kikukucskáltam az összehúzott függöny mögül.

Nap már lemenőbe volt és a hold már kezdett kikandikálni a keleti horizontból.

Kétségbe esve néztem vissza Sayura, - így belegondolva alig maradt némi időm a készülődésre.

Enyhén testemhez simuló szatén fényű ruhámra néztem. Úgy világítottam benne, mint egy kicsiszolt gyémánt. Ha ettől nem fognak meg vakulni a vendégek, akkor bizonyára immunissá váltak rá az elmúlt párezer évbe.

Sayu még a derekamra csatolt egy hosszú, - a ruhámmal azonos uszályt. Mellem alatt még elhúzott egy nagyon hosszú szalagot, amit hátul a derekamnál rögzített, s aztán megkötötte, masnira. Úgy érezem magam, mint egy Yuuki utánzat. Yuuki születésnapi partin viselt hasonló estélyit,- a hátsó kiegészítő nélkül.

Fehér rózsát ábrázoló klipsz kerül még a fülembe,és egy ehhez hasonló nyaklánc.

Sayu még megfésülte a hajam, amit kétoldalt felcsatolt egy fehér enyhén rojtozott csattal,s csak ezután került a fejemre a  fátyol, ami legalább olyan hosszú volt mint a  ruhám uszálya.

Sayu elégedetten rám nézet, s elkuncogta magát.

Mit nevetsz! Talán ennyire ciki lennék?

Nem, de hogy kisasszony,- elképzeltem milyen arcot fog vágni Kaname senapi ha meglátja.

Ha eddig nem volt szerelmes a kisasszonyba, akkor most teljesen bele fog habarodni.

- Ne mondj ilyet Sayu.- közbe kimentünk a szobából.

- Kaname senpainak csak játékszer voltam.

-          De a kisasszony többet érzett iránta?

-          Igen,s még most is jobban szeretem, mint Rint,de talán majd az idő múlásával  tompulni fognak az érzéseim.

-          Ez nem volt valami túl meggyőző.

-          Tudom Sayu, de nem tudom egyik pillanatról a másikra megváltoztatni őket.

Léptek hallatszottak a hátam mögött. Megálltam, s Sayura néztem. Léptek csak közelítetek felénk. Megfordultam,- tőlem alig fél centire ott állt a senpai teljes valójában.

Sayu jobbnak látta, ha inkább magunkra hagy. meghajolt elöltünk,s szép csendbe elment .

Senapi csak állt és nézet rám megidézet tekintettel. Szemei teljesen meg lettek a babonázva, általam.

Most már tudom, mit veszitek el a mai napon.

Téged Sakura,- talán a szerelmedet is mindörökre.

Kaname én mindig szeretni foglak. - el akartam futni, de visszarántott, s magához ölelt.

Mi voltam neked? Egy egyszerű szerető egész végig,- semmi más.

-          Nem annál több, a bástyám voltál mind végig,s erre csak azután jöttem rá miután visszakaptam az éltemet a bátyádtól.

-          Kaname, valamit el kell mondanom neked, amiről jogod, van tudni.

-          nyugodt tekintettel nézte arcom feszülését. -  Yuukitól is lesz egy nem bírtam kimondani, még a gondolatától is borsózót a hátam.

-          Tudom, hogy különleges helyet foglal el a szívedbe,de számomra szörnyű volt ez a jövőkép, ami akkor villant fel mikkor Yuuki harcba indult.

Kaname eleresztett,s el akarat rohanni,- de meg állítottam.

-          Várj, Kaname.

-          Helyedbe nem borulnék egyből a karjaiba - Inkább várd meg míg maga is rá jön és ha itt lesz az ideje akkor majd elmondja neked. Azt hiszem megértette, amit kiszeretnék neki fejezni. Megfordult, és visszasétált hozzám,s a kezét nyújtotta felém.

-          Megfogtam neki,s így mentünk le a nappali  nagyterem részéhez.

-          Továbbra is mellettem maradsz?

-          Igen Kaname örökre.

-          Túlkésőn eszméltem rá, arra hogy kit is kellet volna teljes szívemből szeretnem.

-          Most már nem számit senpai, s rá mosolyogtam,- elengedtem a kezét,s apám mellé sétáltam.

Apa szinte halára dicsérte az esküvői ruhát. Nem vártam tőle mást, de azt, hogy elfogult legyen velem, azt aztán nem gondoltam róla. Mert  a szülőnek mindig a saját gyermeke a legszebb.

Kaname Ichijohoz sétált és kezet fogót vele, s beszélgetésbe elegyetek.

Nem figyeltem rájuk,inkább a széles tömeg az ami megrémített.

Alig fértek be .

Ahogy elnézem a fél vámpír társadalmat meghívta az apám.

Míg a tömeget figyeltem, kiszúrtam benne Yuukit és Zerot ,s nagy meglepetésemre még Cross igazgatót is megláttam, ahogy az egyik nemessel beszélgetnek.

Lassan elkezdődőt a ceremónia. bátyám már ott állt az anyakönyvezető előtt és türelmetlen szemmel nézet felénk.

Belekaroltam apába,s elindultunk Rin felé. odaértünk,s apa átadott Rinnek.

Vigyáz rá fiam, ahogy én vigyáztam rá az elmúlt években.

Rin nem mondott semmit,- fejét meg biccentette,- apa tudomására hozva,- úgy lesz, ahogy kívánja.

Ceremónia végén,- boldog vámpírokat láttam békeségbe egymással.

Minden meghívott vendég sok boldogságot kívánt nekünk, kivéve egy valakit, s az a senpai volt. Bár tanúként a bátyám felé ezt már megtette, de valahogy én kimaradtam ebből a sorból.  Közös táncunk után, elmentem, Rin mellől és az erkélyen kerestem menedéket.

Túlságosan fájt a senpai ridegsége, mintha nem is léteznék. Igen bánt semmibe vett a mai napon és inkább Yuukin legeltette a szemét! Nem igazán bántott, hisz ismét láthatta azt a személyt, aki a legkedvesebb a számára. Erkély ajtóban ott állt, s nézet rám azokkal a szenvedélyes szemeivel. Elindult felém, összerezdültem egy pillanatra, s mikor nem figyeltem rá magához rántott és megcsókolt,- válaszként eltoltam magamtól.

Senpai kérem hagyón magamra,- egyedül szeretnék lenni.

-          Azét tudod, kihez tartózol valójában?

-          hogy ne senpai,- csak is a senapinak tartózók hűséggel, és most már a bátyámnak is.

Szomorúan vette tudomásul a döntésemet, amiért most már mással is osztoznia kell rajtam, de ha sosem szeretett igazán akkor nem értem,vajon miért ragaszkodik ennyire hozzám? Yuukit láttam erre felé jönni,- gyorsan el akartam menni, de senpai megint nem engedte,- pedig olyan szívesen kimaradnék a kettőjük színjátékából.

Úgy láttam a tekintetéből ,- most lesz itt az ideje,s elmondja neki azt hogy állapotos,s még csak párnapja tud róla. Senpait ez nem lepte meg, hisz már elmondtam neki, így nem érte váratlanul a hír. Enyhe mosolyt hagyott az ajka szegletén,- felé rohant, s átölelte. Ezt nem láttam előre, s ezért alaposan meglepett még a szemem is kikerekedet. Most végre el tudtam suhanni mellette anélkül, hogy észre vet volna.

Gyors léptekkel hagytam el a termett,s fölsietem abba a szobába ahol majd már Rinnel együtt fogjuk kezdeni közös életünket. Leszedtem magamról az esküvői ruhát, s a székre tetem.

Kinyitottam az egyik szekrényt, s ki vettem belőle egy selyem köntöst.

Sayu váratlanul rám törte az ajtót, Sakura-sama hebegte nekem aggódó tekintettel,- baj van ,- lázadók  vámpírok, ránk törtek,s egyedül Rin-sama és az édesapja az, aki felvetette velük harcot. - Senapi?! Sayu nem válaszolt, csak lehorgasztotta a fejét.

Mi az mi a baj Sayu?

Kaname senpai már az előtt elhagyta a termet a hercegnővel.

Értem Sayu,- köszönöm.  - Magamra öltöttem valami egyszerű ruhát,s lesiettem a terembe.

***

Milyen meggondolatlan lépésre szánta el magát néhány alsóbbrendű nemesi sarjadék.

Miért zavarják meg a mulatságunkat?!

Zavarba ejtő tekintettel nézet rám az a pár vámpír, s nem tudták hova tenni ama bátorságot amit feléjük mutattam. Már az is szégyenek számított a szemükbe,- alsóbbrendűnek szólítottam meg a kis csapatukat,ami talán állt öt közép szintű félvérből,és egy tisztavérű vámpírból.

Apám és Rin közé sétáltam, s szemtelenül a belenéztem a főkolompos szemébe.

Úgy látszik a mi kis huszárunk rossz munkát végzet.

Még mindig akadnak egy páran akik megpróbálnak szembe szállni a senpaial.

- Csalódniuk kell, mert tudtom szerint a senpai nem tartózkodik a házba,hiába jöttek ide, nem tudnak vele leszámolni.,- de  nem is engednénk.

Támadásba lendültem,.- egy szempillantás alatt az egyik félvér mögé kerültem,s az előrántott Kurotsukival átdöftem a nyakát. Kér még valaki egy kis osztott halált?

Többi négy annyira megijedt, hogy magára hagyták a vezérüket.

Végül a vezérnek inába szállt a bátorsága, s elmenekült, - követve a társai példáját.

Meglepett tekintetek sokasága vett körül,mi végül hatalmas tapsviharba tört ki.

Ahova csak néztem mindenűt csak vért láttam ,annak a vámpírnak a vérét akinek a nyakába döftem a kurotsukit.

Megilletődve néztem körbe,s a hátam mögött még az apám, is a tenyerét ütötte ,a bátyámmal együtt.

Zavartan elindultam vissza a szobába mire mindenki szép lassan elkezdet hazafelé menni.

Bementem az ajtón és becsuktam magam mögött.

Neki támaszkodtam,s felnéztem a plafonra.

Mi volt ez?

Ilyet még sosem tapasztaltam az előtt.

Tán ez is az ősök hatalmának tudható be?

Nem ismertem a választ csak azt hogy ilyen rideg számító gyilkolásra való hajlamot még sosem éreztem magamba, s még is én voltam a hős. Ez inkább illet volna Rinre mint rám.

Elsétáltam az ajtóhoz egyenest az ablakhoz, mi közbe minden gyertyát eloltottam, csak egyetlen egyet hagytam meg. Pont elég volt arra, hogy félhomályt teremtsen a szobába.

Halk léptek közelítetek felém,s egy  hatalmas kar átölelte a derekam ,s magához húzót.

- Rin,- észre sem vettem mikor bejöttél.

Próbáltam a leghalkabban beosonni a szobába. ne hogy meg zavarjalak az elmélkedésedbe.

Nem zavartál meg. - kezem a kezére helyeztem, - fejemet a mellkasához nyomtam.

Vágy járta át a testét,s az a gondolat,- végre együtt tölthet velem egy csodás éjszakát.

 Másnap délutánig aludtam az ágyba,de akkor sem akarózott felkelnem. Kisé elhúzódott Rinnel való első szenvedély ittas éjszakám. Magam mellé tekintetem Rin már sehol nem volt.

Még ilyenkor is a közügyek fontosak voltak neki. Összekuporodtam az ágyba,s egy emlék foszlány jutott az eszembe. A legutolsó együtt töltött estém a senpaial. Szívem legmélyén még mindig bizonytalan voltam. Még mindig nem érzek szerelmet iránta, de már senpaiból is kezdek kiábrándulni.

Kimásztam az ágyból, s magam köré csavartam a takarót,s kinéztem az ablakon. Kedvem támadt némi sétára kint a parkba.  Felvetem egy fehér színű ruhát, fogtam egy hasonló színű ernyőt, s lementem egyenest a főépület elé, s vágyakozva néztem a park irányába.

Alig változott valami, szinte semmi. Azt gondoltam, ha meg lesz az esküvő, akkor majd éjjel nappal együtt leszünk, de helyette megint külön utakon járunk. Leültem egy padra. Fölöttem ágaskodó fa kellemes árnyékot adott ebbe a kisé meleg késő délutáni napsütésben.

Távolból senpai alakját fedeztem, fel, gyors léptekkel közelített felém.

Megállt előttem,- én felálltam,s elindultam vissza a kúriába. - senpai mellettem állva követe végig a lépteimet.

Azon tanakodtam vajon helytálló a feltételezésem? Biztos vagyok benne hogy a senpai hercegnőtől jött.

Sikerült megünnepelnie a remek hírt? igen Sakura, megünnepeltük Yuukival, bár azt szerette volna ha vele maradok,s nem jövök ide vissza.

Akkor még is mi vonzotta vissza a senpait?- egy pillanatra megálltunk. ilyen nehéz elképzelni az okát? Igen senpai ilyen nehéz.

Semmit nem változott a bátyád, még az esküvő utáni mézes napokon is képes magadra hagyni. -  Sose hagytalak volna magadra.

- Elmosolyodtam- igazán, esetleg minden harmadik napot a hercegnőnél töltötte volna.

- Így nézve semmivel sem különb Rinnél.

Elvégre csak egy bástya vagyok a képzeletbeli sakktáblán.

Annál több vagy számomra, mint egyszerű sakkfigura. Ez igaz, elvégre nem szokás egy bábút ágyba cipelni.

Behúzott egy fa árnyékos oldalához, neki döntött és meg csókolt.

Elloptam azt a csókot, amit az esküvőd előtt kelet volna adnod.

Senpai, kérem a jövőbe tartózkodjon az ilyen fajta megnyilvánulásoktól. Elvégre már asszony vagyok.

Elmosolyodott igen tudom, de képtelen vagyok parancsolni az érzéseimnek.

Bementünk a házba, s felsietem a szobába,- minél távolabb legyek tőle.

Megint elkezdtem előle menekülni.

Az oka roppant egyszerű nem szeretném, ha a mostohám beváltaná a fenyegetőzését,de nincs miért aggódnom még ha ismét közelebb kerülök is hozzá , tán titokba tudom tartani vele a kapcsolatom. Annyira másak Rin és Kaname. Ha nem akarok hazudni önmagamnak akkor felvállalom ismét az érzéseimet amit iránta érzek. Lehet, hogy csak játék számára az egész,de nem érdekel, amíg csak én és Kaname tudja,s tán idővel Rin is,de még se mondom el neki. Megszállja, a rosszindulat könnyen viszályára fordulhat a belé vetett bizalmam.

Sayu kopogott az ajtón.

Sakura kérem, jöjjön le a nappaliba, családi megbeszélést tart az édesapja.

Már is megyek Sayu !

Családi megbeszélés?- közbe kimentem az ajtón

Biztos vagyok benne, a mai téma Kaname döntése lesz.

Lesétáltam a lépcsőn,s bementem a nappaliba.

Mindenki összegyűlt. Apa, mostohám, Rin, és egy ismeretlennő, akit most látok először.

- Senpai kérem, ossza meg velünk,- végül miképp döntött?

- Megbeszéltük Yuukival, hogy itt maradok.

- Hercegnővel mi lesz?

-Hercegnő új életet fog kezdeni nélkülem Kiryuu Zeroval. Ezek szerint itt marad, nagyon hosszú ideig.

- Igen Hikaru.

- Mi lesz a gyermekével?

- Majd időnként meglátogatom.

Ezennel a családi megbeszélést berekesztem, s a döntés értelmébe a senpai még velünk marad.

Apa és Kaname szorosan egymás mellet álltak.

-Senpai minden a terveknek megfélően halad.

- Megkezdődött a Kuran család feltámasztása.

Folytatása következik

Kiderült a Kuranok valódi célja,s vajon ki lehet az a titokzatos nő ?

Vajon Rin is mindent tud vagy ö is csak egy bábu Kuran Kaname képzeltbeli sakktábláján.

Sakura mennyire bízhat a két férfi szerelmébe. Következő fejezetből kiderül ami a legifjabb Kuran születése után 10-ével fog játszódni