7.fejezet-Riválisok
2012.05.25. 13:50
ÉRZELMEK VIHARÁBA
7. FEJEZET: RIVÁLISOK
Napokig még színét sem láttam Kaname senpainak, de nem is
vágytam rá, azután amit láttam a hold vörös árnyékába. Nap nap
után minden áldott napnyugtát, rendbe betartódtam ától függetlenül
hogy mellettem volt a senpai vagy nem.
Az órákon sosem néztem rá, s nem viszonoztam figyelmét mikor
tekintete rám szegeződőt.
Haragudtam rá még mindig, s ezt azzal viszonozta, nem foglakozott
velem, s én sem vele.
Mikor már nem bírta elviselni, hogy kerüljük egymást, szinte
mindennap akkor oda jött hozzám, s úgy tetem mintha olvasnék.
Megragadta a csuklómat, és elvonszolt egy eldugott helyre, s a fának
szorított.
Miért kerülsz engem?
Nem néztem rá, ösztönösen kerültem a figyelmét, mert tudtam, hogy
ha ránézek eszemet vesztem, s újból odaadom magam neki a pillanat
hevébe, amit később úgy is megbánnák.
Néz rám, ha szolok hozzád.
Továbbra sem néztem rá, mire megfogtam államat és maga felé
fordította.
Válaszként összeszorítottam a szememet.
Kérlek Sakura néz rám, szeretném látni a csodás szemeidet.
Végig húzta a kezét az arcomon, s kinyitottam a szemem.
Mikor megláttam már is éreztem, végem van, nem tudom visszafogni
a vágyat, amit eddig kordába tartottam.
Ajka ajkamhoz ért és egy szenvedéllyel átitatót selymes csókot adót
nekem.
Mintha érezte volna, hogy ez a bajom, nem bánik velem megfelelően.
Nem is éreztette velem, tán zavarná az, hogy igénylem a törődést,és
a kifinomult bánásmódot.
Keze apró szoknyám alá siklót, és lágy simogatásokkal végig húzta
kezét egészen a csípőmig.
Bebujtatta kezét a bugyim pántjába, és végig csúsztatta egészen a
hasam aljáig, ahonnan aztán kihúzta, s ment volna tovább is, ha nem
sürgetet volna minket az idő meg nem álló múlása.
Eleresztette ajkamat, s eltávolodtunk egymástól, aztán újból
összeértek.
Sakura most nem hagyhatsz, el szükségem van rád.
Nem senpai, neked nem rám sokkal inkább az erőmre van szükséged,
arra az erőre, ami velem született, s ami a tieddel vetekszik.
Nem kell aggódni az miatt hogy, elhagylak, mert mint parasztod jó
szolgálatot fogok tenni.
Senpai rám nézet, s a vörös szemeink egymással farkas szemet
néztek hosszú ideig, kutatva a másik elméjébe a terveit, és érzéseit.
Sosem mondtam neked Sakura hogy ennyit érsz nekem.
Megérted végre, nem akarlak, elveszi tenni, lehet, hogy csak egy
bábu vagy a táblámon, de a parasztnál sokkal értékesebb, egy másik
királynő, aki mindenhova elkísér majd ahova Yuuki nem.
Beletörődve bólintottam felé,s az járt az elmémbe ideje volna az
akadémia felé venni az irányt.
Ki bontottam magam a karjaiból,s magam után húzva elindultunk az
akadémia felé.
Megálltunk az ajtóba, először Kaname ment be, s 5 perc elteltével
követem a példáját és besétáltam a tanterembe.
Megálltam az ajtóba és körülnéztem.
Mindenki elfoglalta helyét,s várták a tanár érkezettét.
Helyemre sétáltam, és leültem.
Aidou elmerült a rajzolásba, míg Rima pokyt majszolt Shikivel.
Úgy láttam senkinek nem tűnt fel, hogy Kaname nem volt a terembe,
bár Ruca gyanús szemekkel méricskélt, tán már összeállt a fejébe, mi
van köztem és Kaname közt.
Tanár kinyitotta az ajtót, s besétált rajta.
Valahogy ismeretlen volt számomra, s gyanúsan elkezdtem felmérni
a tanárt.
Mekkora szégyen!
Egy ember fogja tartani nekünk az illemtan órákat?!
Háborodtam fel gondolatba, de ekkor Kaname szemeit éreztem
magamon, s felé fordultam.
Sakura nincs semmi baj.
Egyikünknek sincs ínyére a helyzet, de el kell fogadnunk.
Bólintottam egyet felé, s visszafordultam a tanár felé, aki épp akkor
kezdte el az órát.
Az órák végeztével mindenki kitódult a teremből.
Visszafelé sétáltam a hold kollégiumba.
Nem fért a fejembe hogy válhattam ennyire gyengévé, mikor
megláttam Kanamet.
Még mindig haragszok rá, s azt gondolja bizonyára megbocsájtottam
neki azt, ami számára természetes.
Hiába viaskodok magamba,s reménykedek abba, hogy valamikor az
egyetlen leszek számára.
Már elkelt volna fogadnom a tényt, hogy soha nem lehetek az
egyetlen a szívébe.
Még is olyan nehéz vele szembesülnöm, minden áldott nap.
Hiába nehéz, magam vállaltam a szerető szerepét, s még haragudni
sem haragudhatok rá.
Mondhattam volna nemet, de annyira szeretem, és akartam az ajka
csókját, még ebbe is bele mentem, pedig sejthetem volna, csak
rosszul jöhetek ki ebből a hármas kapcsolatból.
A távolból Rin közeledet felém, maga biztos léptekkel.
Ha megint meg akar győzni arról, hogy költözzek ki a senpaitól
akkor rossz lóra tett.
Megállt előttem,s csak nézet dermedten a szemembe.
Sakura ez így nem mehet tovább.
- Mostanában alig beszélünk egymással, mióta Kuran Kaname
szobájába beköltöztél.
- Miért nem keresel többet?
- Nem tudom Rin, sajnálom, pedig tudom, mit érzel irántam, s tán
magam is kezdek feléd vonzódni, de a szívem már Kaname senpai-jé.
Nem tehetem meg Kanameval hogy hűtlen leszek hozzá.
Ha Kaname úgy dönt, hogy elhagy, engem akkor majd elmegyek a
szobából,de míg ezt nem teszi, meg addig nem vagyok hajlandó
elhagyni.
Rin csak bólintót, egyet felém, és közelebb lépet hozzám.
Akkor légy az én szeretőm is, ahogy Kuran Kaname szeretője lettél.
Nem okozhat túl nagy gondot neked.
Miket beszélsz Rin.
Elfordítottam tőle tekintetem.
Nem halottad, amit az imént mondtam neked?!
Úgy láttam meg se halotta, pedig érthetően kifejtetem neki az
érzéseimet.
Váratlanul hátam mögött termet Kaname.
Ellökte Rin kezét, s derékon ragadva magához rántót.
Rin visszakozni kényszerült Kanametól, pedig nem volt ínyére a
helyzet.
Pimasz mosolyt ejtet felém,s ajkához emelve a kezét, csókot, dobot
nekem.
Válaszul ismét elfordítottam a fejem, mert érzem a dühöt Kanameba,
mindjárt felrobban.
Észre se vettem,s már is egy hatalmas luk tátongott az egyik fa
törzsébe.
Rin csak elvigyorodott, s ott hagyott minket Kanameval.
Eltoltam magamtól Kaname senpait ,s gondolkodóba estem, ahogy
néztem Rin egyre halványodó testének eltűnését.
Vajon mi lelte a bátyámat?
Az a mosoly, amit ejtet felém annyira zavaró és magabiztos, mint
egykor Shizuka-sama, igen az ö mosolya köszöntőt vissza Rinbe.
Nem csodálom, elvégre félig a Hio klán vére folyik az erejébe,s még is
úgy érzem, mintha nagyon biztos lenne a dolgába,abba hogy….
A bátyád kezd egyre veszélyesebb lenni.
Nem hagyhatom, hogy tovább itt maradjon az akadémián.
Kaname senpai, Rin nem csinált semmit.
Nincs jóga csak úgy elküldeni, elvégre miattam van itt, nem jó
kedvéből tölti az idejét egy rakás tizenéves nemes között.
Kaname mérgesen összeszűkítette szemét, s a szemembe nézet.
Ez azt jelenti, hogy a bátyád pártját fogod velem szembe?
Igen senpai, mert amilyen fontos a senpai számára Yuuki-sama, én is
ugyan ilyen fontos vagyok a bátyám számára.
Kaname némán hallgatott,s azt reméltem legalább kifejezi számomra
azt, hogy számit rám,de nem tette meg,csak meredten nézet rám .
Elhaladt mellettem, s tovább ment a holdkollégium felé.
Utána mentem, elvégre egy irányba tartottunk, s bár nem szóltunk egymáshoz, de érezni lehetet a köztünk lévő feszültséget.
Némán léptünk be a kollégium nappalijába,s mindenki, aki ott volt
azon törte a fejét,vajon mi történhetett köztem és Kaname között.
Beléptünk a szobába, elindultam az asztal felé, de Kaname
megragadta a karom, és a falhoz nyomott.
Sakura nem engedem, hogy elhagyjál, vagy más megérintsen.
Hozzám tartozol, ahogy Yuuki is.
Valóban hűséggel tartózóm feléd, s melletted is maradok, amíg
igényt tartasz rá.
Ha örökre igényt tartok rád?
Akkor örökre szolgád leszek senpai.
Elfordítottam tőle tekintem,s lenéztem a földre.
Nehéz volt ezeket a szavakat kimondanom, de hiába ellenkezik
tudatom szívem hívó szava erősebb.
Földre rogyót és átkulcsolta a térdemet.
Nem akarom, hogy elmenjél tőlem.
Mondta alig érthető szavakkal.
Letérdeltem elé és az arcát kezembe fogtam, ahogy az enyémet
szokta tartani saját kezébe.
Szemébe néztem,s mintha ha már várta volna azt, amit most
megteszek felé,s ajkamat az ajkára nyomtam,s egy szenvedélyes
csókot nyomtam rá.
Kaname nem kell attól tartanod, hogy elhagylak, mert túl rég óta
szeretlek, s ezt nem dobom el magamtól.
Bár milyené is válj sosem foglak magadra hagyni.
Szorosan magamhoz öleltem.
Tekintetéből mindig a magány szűrődött ki,és a fájdalom,de még is
olyan érzésem volt lesz még sok meglepetés közös életünkbe.
Kaname eleresztette lábamat,s fel ált.
Ilyet még nem csinált velem, eddig csak Yuukival tett hasonlót, lába
elé vetette magát.
Kaname, haza küldöm a bátyámat.
Miért gondoltad meg magad?
Rin kezd egyre kiszámíthatatlanabb lenni, mintha kezdené a türelmét
elveszíteni, és csak egy dologra tud gondolni.
Szeretném megakadályozni, hogy olyat tegyen, amit a végén maga i
s megbán.
Nem Sakura, ne küld haza.
Érthetetlenül néztem Kanamera,pedig tudom minden vágya ez volt,s
most még is arra kér ne tegyem meg.
Vajon miért gondolta meg magát?
Kibújtam a karjaiból, és az asztalhoz mentem, s megálltam előtte.
Rendbe Kaname, ha ezt szeretnéd, nem küldöm el innen, de tudod,
hogy próbálkozni fog nálam.
Kivetem a fiókból egy könyvet és felütöttem azon az oldalon ahol a
könyvjelző volt.
Igen tudom.
Tudtam, az egész csak ámítás Kaname részéről, és még is újra
elkövetem ugyan azt a hibát, s még el fogom nagyon sokszor követni,
mire megtalálom a nyugalom szigetét ebbe az elzilált kaotikus
világba.
Felnéztem a könyvből, s ránéztem.
Vajon hova tűnt belőle a régi vad szenvedély, ami jellemezte?
Alig hogy befejeztem a gondolataimat, felállt, s mellém ült.
Megsimogat arcomat, gyengéden, s ledöntőt az ágyra.
Ajka lágyan meg csókolt, épp hogy érintette ajkam bőrét, mint egy
halovány lehelet lett volna.
Gyere velem.
Fellátunk az ágyról, s elindultunk az ajtó felé.
Kinyitotta, s kisétáltunk rajta.
Vajon mit forgat a fejébe már megint?
Kaname megfordult és rám nézet.
Nem azt fürkészed, mi jár a fejembe?
Kérdésére elfordítottam a fejem.
Miért kell mindig ilyen kínos helyzetbe hoznia, még szép hogy
kémlelem a tudatát, hisz nem nagyon óhajtja velem megosztani a
terveit.
Csak húzz maga után, mint egy csomagot, amit bármikor bevethet.
Kisétáltunk a holdkollégium kapuján, egy tekintetet éreztem
magamon.
Menet közbe megfordultam, s visszanéztem rá.
Bátyám mosolygót rám, de szeme olyan keserű volt, mint akinek a lelkét meg mérgezték volna.
Fáj így látnom, s próbáltam nem tudomást venni róla, ami nagyon
nehéz volt.
Kanameval megálltunk az egyik padnál,s rám nézet.
Szeretnéd tudni mire, készülök?
Igen Kaname senpai, bár most már nincs szükség a szóra.
Odamentem hozzá, megfogtam arcát és a homlokomat homlokához
illesztetem.
Annyit kérek tőled tárd ki nekem a gondolataidat.
Szeretném tudni mit, rejtesz magadba.
Kaname behunyta a szemét,s egyből meg éreztem a gondolatait,és
azt is mit érez.
Tervei szerint halad minden akkor sikerrel fog járni, s megöli egykori
tanítványát, akinek a hatalom vágya,s hogy minél több erőt tudjon,
magáénak mindent felülmúl.
Fel akarja támasztani, s a teste itt van az akadémián.
Bár sejthetem volna, hisz pont Shiki testét úralja.
Tán ennyire el voltam foglalva Kanameval, hogy még erről is
megfeledkeztem?
Elmosolyodtam.
Igen, ennyire nem figyeltem a körülöttem lévőkre, csak Rin és
Kaname civakodásán
rágódtam.
Egy pillanatra megvillant egy kép is.
Magam láttam két gyermekkel a karomba.
Ekkor nagy melegséget éreztem Kaname felöl.
Nem gondoltam, valaha ennyi melegséget fog árasztani.
Elvetem homlokomat, és rá néztem.
Köszönöm Kaname senpai.
Nem szólalt meg, csak nézet rám vörös szemivel, s magához
szorított.
Folytatása következik
Egy jövőbeli kép villant meg, s úgy tűnik Sakura kezdi elfogadni
sorsát.
Kérdés továbbra is nyitót marad. Rin vagy Kaname?
|