Érzelmek viharába

6. fejezet: Sakura valódi erejének titka

Csak Kanamenak köszönhetően nem szidtak le a többiek előtt.

Az órák után mindenki visszavonult a saját kis birodalmába,s

hozzájuk hasonlóan,én is  arra felé tartottam,de a tanár utamat állta.

Sakura gyere vissza egy percre.

Mondta nekem, s visszasétáltam vele az íróasztalhoz ahol Kaname

–senpai is állt.

Mellé léptem, és vártam a szidalmakat, de csak váratót magára, míg az utolsó vámpír is elhagyta az osztálytermet.

Sakura kisasszony ilyet nem tehet, hogy megvárakoztatja a

többieket, ezért Kuran –sama felügyeletére bízom határozatlan

időre.

Ha megtanulta rendesen betartani azt, hogy ha csengetnek, akkor

bent legyen a terembe, akkor visszahelyeztetem a régi szobájába.

Érthetetlen szemekkel néztem a tanára, s nem értetem pontosan

szavait ezért visszakérdeztem.

Vagy is össze kell költöznöm a senpaial?

Igen oda kell költöznie.

Tele voltam kétségekkel, s nem igazán tartottam briliáns ötletnek a

tanár ötletét.

Ha eddig utáltak a lányok, akkor ezután gyűlölni fognak, de

belegyezően bólintottam, még örülhetem nem kaptam valami

szigorúbb büntetést, de ha még jobban elgondolkodok rajta ez nem is

büntetés, hanem maga a mennyország, és még az idő sincs meg

szabva és annyi ideig lehetek a senpaial ameddig akarok.

Erre a gondolatra egy mosoly hagyta el az ajkamat.

Így jó lesz Kaname sama?

Igen jó lesz, s ne aggódjon ebbe az évbe nem lesz vele több probléma.

Milyen könnyelmű kijelentés, még hogy nem lesz velem probléma.

Mi lenne, ha megtudná, hogy mi pár nappal ezelőtt mit műveltünk a

takaró alatt.

Kitérne, a hitéből arra mérget veszek.

Tanár elengedet minket, s lesétáltunk a lépcsőn, onnan ki a sötétlő

kert éjjeli fényébe.

Sakura visszatérünk a hold kollégiumba,s elkezdjük az

átköltöztetésedet.

Csak bólintottam egyet, s némán mentem utána, nem akartam fel

dühíteni,de gyakran megfordult a fejembe,vajon csak kihasznál,

vagy tán valóban érez irántam bár mit is?

Már olyan sokszor fel tetem magamnak a kérdést, de mikor igen felé

hajlok, mindig történik valami, ami a nem felé vonz.

Bekísért a szobámba és segítet össze szedni a holmimat, amit

átviszünk a szobájába.

A szoba ugyan akkora, mint az enyém, amibe eddig tartózkodtam.

Azzal a különbséggel, hogy egybe lett nyitva egy másikkal.

Nem tudom hogyan, de a két szoba közt egy ajtó lapult, s meg se

tudtam szólalni,annyira meglepődtem.

Mosolyra fakadtam, mint rádöbbentem, hogy még mindig tud nekem

meglepetést okozni Kuran Kaname.

Bár mennyire is gyűlölöm a rám osztott szerepet, még is mindig azt

csinálom, amit elvár tőlem.

Bebaktattam a szobába és letetem a holmimat a szoba másik

szárnyába.

Elindultam a vissza,de a szoba közepén ahol a szárnyas ajtó

állt,megálltam egy pillanatra.

Ahol eddig a senpai aludt ugyan úgy egy kanapé állt, de mikor

megfordultam,hogy szemügyre vegyem a saját ágyam, egy hatalmas

francia ágy lapult pont velem szembe,középre helyezve pont a falnak

lapulva.

Franci ágy?

Minek nekem francia ágy mikor nekem is kanapém volt!

Törtek ki enyhe dühvel fűszerezet érzéseim.

Senpai egy halom csomaggal állt meg mellettem,s ajkát a fülemhez emelte.

Mit gondolsz, miért kaptál francia ágyat?

Haragosan a szemébe néztem- Ha azt gondolja senpai hogy

megismétlődik, az a bizonyos éjszaka akkor téved.

Keresztbe tetem a karomat,mint aki végig lett sértve,pedig semmi

sértő nincs abba ha egy férfi egy nőre vágyik.

Karomat kifontam,s leeresztetem magam mellet,s az ablakhoz

sétáltam pont úgy mint azon a reggelen.

Sehol egy árva fényforrás csak a hold vöröslött az égen, amit az

úszkáló felhők néha eltakartak.

Azok is komor sötét felhők voltak,s nem ígértek túl sok jót.

Tán egy negatív ómen, ami már rég érezhető a légkörbe, s hallani a

többiek sustorgásából,hogy készül valami,s nem csak a bátyám,de az

apám,és a senpai is titkol valamit,s bizonyára sejtik, hogy hamarosan

feltámad a Kurán klán rossz fiúja ,az a személy, akitől még apa is

óvót.

Kaname mellém sétált,s a szemembe nézet,mint aki tudná mi is jár a

fejembe,s,tudom, hogy tudta,ahogy én is tudom és ismerem minden

apró gondolatát.

Most mögém lépet,s karjával átölelt,mint egy menedéket adva

nekem,de vajon igazi a menedék, amit érzek vagy csak illúzió, amit el

szeretnék érni,de sosem tudom meg fogni azt, amit magába zárt. Ebe

sötét világba ott volt egy piciny fény, a reményé, ami azt mondja

nekem, meg fogod érinteni.

Hosszú percekig egymás karjába pihentünk, mint az igazi

szerelmesek,de aztán elengedet,és eltávolodót mögülem.

Az ajtó felé indult, kinyitotta és kilépet rajta,s még mindig

idegenként kezelt ,mi közbe valójába a szeretője vagyok.

Kopogtak az ajtó, mögül- Ki az? Kérdeztem vissza nem túl

magabiztosan.

Akatsuki Cain vagyok Sakura-sama, az édesapja van itt.

Apa itt?

Nem rég ment el,s már megint ellenőrizget! Háborodtam fel

magamba,s közömbösséget színlelve  feleltem vissza Akatsukinak.

Rendbe enged be, s köszönöm neked Akatsuki-san.

Az ajtó kinyílt, és besétált rajta apám, egy apró csomagot

szorongatót bal kezébe.

Csomag alaposan be volt bugyolálva, mintha valami különös erőt

akartak volna így elzárni.

Apa az ablakhoz jött és elhívott.

Gyere Sakura, üljünk le az ágyra.

Az ágyhoz sétáltunk, s leültünk rá.

Sakura - kezdet bele mondandójába apám.

Elkezdte kibontani a gondosan becsomagolt tárgyat.

Ezt még édesanyád egyik őse bízta rá azzal a kéréssel, hogy csak

akkor  használhatjuk,ha születik egy olyan utód,aki képes lesz

forgatni.

Sem én, sem anyádnak nem volt akkora ereje,hogy egyáltalán

megérinthetővé váljon számunkra.

Erre egyedül te vagy képes Sakura.

Már születésedkor tudtuk, hogy különleges vagy.

Apa ölébe egy fekete hegyes apró rúd szerűségű eszköz lapult, amin

skarlát vörös berakások díszelegtek.

Felém nyújtotta a kendőbe lapuló dárdát,s elvetem kezéből.

Igazából nem tudtam, hogy az e,csak gondoltam,  hogy valami

olyasmi lehet mint ami Yuukinak is van.

Neve Kurotsuki, s mindig így hívd, s tartsd nagy

becsbe, mert ha elfogadd téged társadnak, akkor

elválaszthatatlanok lesztek, s mindig legyen nálad,olyan helyen ahol

könnyen elő tudod  húzni.

Felálltam és a kendőt az ágyra tetem.

Rá kelet jönnöm miképp hosszabbodik meg nekem, hogy dárdaként használhassam.

Találtam rajta egy négyzet alakú kis pöcköt.

Meg nyomtam,s váratlanul meg hosszabbodott,s valóban ez egy

csodás fekete lándzsa volt,aminek a nyíl alatti részén  félhold

alakzatba felkunkorodót félhold volt, a középső részén pedig egy

hatalmas vörös félhold díszelgett vörös kőként.

Azon kezdtem el gondolkodni vajon hova tegyem,közbe összes

csuktam.

Nem akartam a combomra erősíteni, még a végén azt merik képzelni,

tán Yuukit próbálom utánozni, ezért a derekamra csatoltam, s

ráhúztam az egyen ruha blézerét.

Itt jó lesz?

Kérdeztem apát, és megfordultam hátal.

Igen Sakura tökéletes.

Úgy látom elfogadót téged, mert nem jelentek meg a fekete villámok.

Na de nekem most már mennem kell.

Már is?

Azt hitem több időnk lesz egymásra.

Sajnos nem Sakura.

Valami készülődik és nekem is és a bátyádnak is meg kell tennie az

előkészületeket.

Apa az ablakhoz sétált és kinézet rajta.

Ahogy Kuran Kaname is megtesz mindent a drága kincse védelmébe.

Drága kincse?

Kérdeztem vissza,s érthetetlenül néztem apa felé.

Ki a drága kincse?

Gyere az ablakhoz és meg tudod.

Apa mellé mentem, s kinéztem az ablakon.

Kanamet és Yuukit láttam ölelkezni.

Most már értem apa miért ragaszkodtál annyira ahhoz, hogy Rin

velem legyen az akadémián.

Igen jól érzed Sakura.

Nem akartam, hogy egyedül maradj, mert Kaname csak azt a lányt

szereti, még az életénél is jobban.

Juri-és Haruka vérét.

Nem mondom, hogy ne szeresd, s azt se hogy ne ad neki magad, ha

akarod, hogy a karjába zárjon, minden egyes nap légy óvatos és

próbálj okosan játszani, mert nem fog téged megvédeni az

ellenségtől, ha rád támad.

Bólintottam egyet,s apa eltávolodót az ablaktól,s sarkon fordulva  az

ajtóhoz sétált,és kilépet rajta.

Bár menyire is fájt, amit mondót, de igazat szólt, mert Rin nélkül

valóba nagyon magányos lennék.

Ajtóhoz sétáltam és kiléptem rajta.

Most először nem éreztem bánatot a szívembe, azért amit láttam.

Végig sétáltam a folyóson és lementem a lépcsőn.

Napaliba Akatsuki és Aidou ütötte el az időt, vértabletták

szürcsölésével, bár Aidou elég unót-képet vágott, mint aki valami

izgalmasabbra vágyott volna, mint például Yuuki vére.

Akatsuki tekintete rám terelődőt.

Hova készül Sakura-sama?

Egy kis friss levegőt szívok tán az is baj?

Nem, de hogy, csak megkérdeztük, ha esetleg a senpai kérdezné,-

folytatta mondatot Aidou.

Az ajtóhoz léptem, s kinyitottam a kaput, s csendbe kimentem rajta, véletlenül se haljon meg a szerelmes pár.

Tovább mentem, át a nagykapun egészen a kertig ahol aztán egy

padra leültem, s csak meredten figyeltem az éjjeli hold sápadtan

vörös fényét.

Megszűnt körülöttem minden csak a vörös fény és én léteztünk.

Egy pillanatra befurakodtam Kaname tudatába, aki épp valami

csodás dolgon mehetett keresztül, s ha jól érzékeltem épp Yuuki

szobájába voltak.

- Tudod, mennyire szeretlek téged Yuuki, s nehéz elfogadnom a

döntésedet.

De a kedvedért bár mit megteszek, ha azt kívánod, hogy Kiryuu

veled legyen, hát legyen, ahogy akarod.

Ne Kaname erre még nem vagyok felkészülve.

De fel vagy, érzem a lüktető véredből, amit az imént ízleltem meg.

A vörös félholddal láttam minden egyes mozdulatot, és

lélegzetvételt, amit Kaname és Yuuki ejtet meg egymás testén.

Sosem gondoltam, hogy ennek tanúja leszek, pedig nem vágytam rá

egy cseppet sem.

Nem is tudom, miért szeretem.

Vagy tán kezdek kiábrándulni belőle?

Apa szavai jutottak eszembe, s tudták milyen sors vár rám, ha a

szeretője maradok.

Nem leszek többet a játékszere, hát én is játszani fogok, ahogy ö is

játszik már az elejétől fogva. Elmosolyodtam,mindig ez mondom

magamba,de mikor fogom komolyan venni saját szavaimat, amit a

düh állttal születik meg.

Aznap nagyon hamar az ágyba bújtam és másnap napnyugtáig fel

sem keltem.

Kaname samat sem láttam egésznap, a ruháját is Aidou vitte át Yuuki

szobájába.

Még akkor is mikor az ágyamba voltam csak gubbasztottam benne,s még kimozdulni sem volt kedvem.

Lépteket hallottam, s az elválasztó ajtó, ami be volt csukva, mindkét

szárnya kinyílt, s nagy meglepetésemre nem Kaname –sama szemei

néztek rám vissza hanem Akatsuki arany sárga tekintete.

Mit akarsz tőlem, hagyjál békén,- mondtam neki kisé rekedtes

hangon.

Kaname –sama küldőt hogy vigyem le Sakura sama a napaliba, mert

beszélni szeretne a kisasszonnyal.

Akatsuki elfordult, s kimásztam az ágyból és a szekrényhez léptem.

Kinyitottam ki kaptam az egyenruhát, s az alsó neműt, gyorsan

magamra öltöttem.

Most már mehetünk.

Hangomba egy csepp vidámság sem volt, s arra számítottam, hogy

majd Kaname-sama kiadja az utamat.

Akatsuki lekísért a nappaliba ahol a senpai ült keresztbe tett

lábakkal, s várta a megjelenésem.

Némán álltam meg Kaname előtt, meg se szólaltam, mi alatt Akatsuki

kiment az ajtón és eltűnt az alvásra ítélt nap árnyéka mögött.

Mai napra fel vagy függesztve a tanulás kötelessége alól.

Törte meg végül a nyomasztó csendet a senpai.

Egy szó sem jött ki a torkomon, a következő mondata majd az lesz,

hagyjam el az ö drága akadémiáját.

Megint téves következtetést vontam le, s helyette felállt és megfogta

a kezem, s kicipelt a kertbe, ami rendkívül veszélyes volt még

számunkra, hisz még elő fordulhattak itt-ott nappali tagozatos

diákok, de a senpai ezzel nem foglakozót.

Egy padra telepedtünk le, s Kaname tekintete rám terelődőt, szinte

éreztem, ahogy azt kérdezi tőlem,- mindent láttam?

Igen senpai mindent láttam, s nem fogok kettőjük közé állni soha

többé, ha ezt kívánja.

Nem Sakura nem kívánom ezt, mert szeretném, ha még velem

maradnál egy kicsit.

Igazán?- Vörös szemeibe néztem, amiből már nem lehet kiolvasni a

szerelem tűzét, sokkal inkább szenvedély és vadság járta át minden

egyes zugát.

Tudom senpai hogy ragaszkodik hozzám, de a közös célon és a

szenvedélyen kívül semmi nem köt minket össze.

Felálltam mellőle, s elindultam vissza a hold kollégium falai mögé.

Hallottam amint feláll a padról és utánam rohan, s visszarántót,

testem testéhez simulva, rá néztem.

Kérem senpai engedjen el.

Ha igazán érez irántam valamit, akkor most utamra enged.

Nem tehetem Sakura, ahhoz túl fontos bábu vagy a táblámon.

Szóval így álunk senpai, s közbe összehozzuk a kellemest a

hasznossal igaz?

Kaname semmit nem mondót nekem, csak a fához nyomot és

megcsókolt.

Azt hite ezzel levesz lábamról, hogy a szenvedély tüze utolér, de nem

ért utol.

Mérhetetlen harag dúlt bennem, amiért ilyen arcátlanul kihasznált,

de átgondoltam a történteket,s beláttam legalább annyira hibás

vagyok, mint Kuran Kaname,elvégre mindent megkap,s mindenkit

meg kap,ha visszautasítod, rossz néven veszi és megsértődik.

Így sikerült megnyugodnom, s viszonozva végül a csókját, arrébb

toltam,s visszatértem a kollégium falai közé.

Aidou kisé furán nézet rám, tán azt gondolta kibékülök a senpaial, de

engem nem lehet egy csókkal kiengesztelni.

Bent a szobába Rin várt engem türelmetlenül, s a kezébe egy dobozt

szorongatott.

Mit keresel itt,még a végén meg lát a senpai,s kirepít az

akadémiáról,s én meg itt maradok lelki támogatás nélkül.

Ne fogd fel ezt olyan drámaian húgi, - közbe bementünk a szobába és

magunkra zártuk az ajtót.

Apa minap ezt a kezembe nyomta,és azt mondta adjam neked oda.

Rin átadta a dobozt, s elvéve tőle kinyitottam.

Egy lánc volt benne, s a medál, ami rajta volt , úgy nézet ki, mint a

kurotsukin a díszítés.

Nem lehet véletlen, hogy pont egy napon kapok két ajándékot is apától.

Köszönöm Rin, hogy átadtad, de most már menjél, mert nagy bajba

kerülsz, ha itt találnak.

Egy puszit nyomtam a bátyám arcára,s kinyitottam a szárnyas ajtót,s

kitoltam rajta.

Egy darabig csak nézet rám Kaname szobájából.

Megfordult, s kisétált az ajtón.

Nagy lélegzetet vetem,s boldogan elhúztam a szám,amiért nem

buktam le a senpai előtt,de   ahogy a hűséges kutyáit ismerem úgy is

kifogják deríteni mi is történt,és kivel beszéltem a szobába.

Nyakláncra tekintetem, s furcsa érzetem támadt vele kapcsolatba.

Mintha láttam volna már valahol, valakinek a nyakán, csak a lánc és

a foglalat olyan feketén ragyogót, mint az éjjeli ég ahol felgyúlnak a

csillagok.

Folytatása következik.

Ps: Kuran Kaname meg mutatta másik arcát is Sakuranak.

Most mi lesz a szerelmükkel? Vajon túléli a vihart, ami kitört kettőjük között?

Következő részből tán kiderül.