Érzelmek viharába

2. fejezet: Sakura Titka

Ott ültem Kaname –sama-val a szökőkút szélén, s

vártam közelebb érjen apám és a bátyám.

Igazán nagy meglepetés volt számomra apa, és Rin

megjelenése.

Azon járt a fejem, vajon honnan tudták meg hollétemet,

mert senkinek nem beszéltem róla merre rohanok el.

Bár elég követni jellegzetes nyomaimat, s már is rám

lelhet bár ki, így még ha akarnék, sem tudnák elbújni.

Elvégre valahogy rám lelt Kaname senpai is.

Lépteik lassultak, ahogy egyre közelebb értek hozzánk,s

zavaromba elkezdtem összevissza tekingetni.

Megálltak előttünk, s apám roppant büszke tekintete

Kaname senpaira tekintet.

Mint büszke Kuran tisztelete jeléül meg biccentette felé

a fejét.

Ezzel elismerve, mint a Kuran Család fejét, és vezetőjét.

Kaname senpai a fiam is csatlakozna az éjjeli tagozathoz,

mint diák.

Kaname bátyámra nézet.

Nem túl koros kicsit?

Mondta Kaname senpai a bátyámnak, kisé rideg

távolságtartó hangon.

Rin szeme kikerekedet, mint egy hatalmas vörös

gyöngy.

Húgom mellet a helyem, s ha ez miatt túlkorosnak

számitok nem érdekel, csak mellette lehessek.

Kaname megértően bólintót,s apámra nézet.

Elindultak az akadémia felé.

Félúton vissza kiáltot nekem apám.

Majd Rin visszavisz a szállásra!

Néma csendbe haladtam mellette,s mindenféle gondolat

keringet bennem.

Miért pont most jön ide Rin?

Miért kell rám vigyáznia, hisz meg tudom magam

védeni, ha nagyon muszáj,bár még nem vagyok tisztába

azzal az erővel, ami bennem rejlik.

Szinte égetet a vágy, hogy kiderítsem, mire vagyok

képes, és meddig merek elmenni egy harc során.

Vajon az éltem mennyit ér?

Ér annyit, mint a hercegnőé?

Igen, irigylem Kuran Yuukit amiért Kaname senpai

kedvese lehet.

Tények tudatában, meg se érdemelné!

Hogy képes egy vámpír vadász iránt érzelmeket

táplálni,még ha vámpír is vált belőle akkor is ez a

fajtánk meg csúfolása.

Nincs mit tenni Kaname senpai szereti, s soha nem

tudhatja meg, mit is érzek iránta valójába.

Ostobaságokat gondolok, ez csak dacos harag.

Valójába senki nem mondhatja, meg hogy kit szeressél.

Rin tekintetét éreztem magamon, mikor már beértünk

a holdszállóba.

Felkísért a szobámig és elköszönt tőlem.

Jó éjt Sakura.

Udvarias meghajolt előttem.

Megvárta, míg bemegyek a szobámba, s halottam az

ajtónál állva, ahogy elhagyja a szobám ajtaját.

A kanapéhoz sétáltam, s leültem rá.

Tőlem fél métere lévő asztalon egy könyv hevert.

Ránéztem, s aztán elhagyva a kanapét felálltam és az

asztalhoz sétáltam.

Felemeltem a könyvet és alaposan szemügyre vetem.

Elmosolyodtam rajta, mert szép emlékeket idézet

gyermekoromból.

Könyvet még apai nagyapám nyomta a kezembe, hogy

ha felnövök, olvassam el.

Amit megtanultam a betűket elolvasni,azonnal neki

láttam,és elolvastam.

Utána még nagyon sokszor megfordult a könyv a

kezembe, s újra, és újra olvasására kényszerítet.

Nem hagyott nyugton a tudatom, vajon miért jött el

apám is?

Ki mentem a szobából, nesztelen léptekkel, s végig

sétáltam a folyóson egyenesen le a lépcsőn.

Kitártam az ajtót s kirohantam rajta, át az udvaron, még

a kapuőrrel sem foglalkoztam, csak elejtetem neki egy

mosolyt és rohantam tovább, egyenest be a kertbe.

Egy pillanatra megálltam, mikor a szökőkúthoz értem

ismét.

Vajon hova mehetett apám és Kaname senapaial?

Csak egy hely jöhetett számításba és az a igazgatói

iroda.

Halkan bementem az iskolaépületbe és felmentem a

lépcsőn.

Még mindig nem volt kirakva egy tábla sem, de a

hangok után megtaláltam az ajtót.

Meg álltam mögötte.

Igazgatóra néztem,s  nem akartam a kérdésre felelni.

Mi Sakura titka?

Kérdezte meg ismét tőlem, ekkor apámra néztem, apa

nem válaszolt csak bólintót, egyet.

Elakartam kezdeni beszélni,de apa félbeszakítót.

Hagyd Rin majd én elmondom.

Apám komoly arccal belekezdet rövid család

történetünkbe.

Házasságom nem volt mindig idilli.

Ezért szeretőt tartottam a feleségem mellet,egy másik

asszonyt.

Ettől az asszonytól születet Sakura.

Szemlátomást nem lepte meg az igazgatót az, amit apa

mondót, de Kaname senpait sem.

Akkor még is hogy került Sakura Hikaru-samahoz?

Apám szeme kicsit meglepődőt, az igazgató

kíváncsiságán.

A szeretőmnek is volt már családja.

Csak egy hónapot töltőt az anyával Sakura, aztán

elhoztam magammal.

Hogy hívták az asszonyt akitől Sakura születet?

Talán ismerem.

Bizonyára Kaname senapi.

Kuran Reiko.

Nem hitem a fülemnek, jól halottam, nem anya lánya

vagyok,hanem egy másiknőtől születtem?!

Legalább tudom miért nézet rám ilyen gyűlölettel

mindig.

Kitártam az igazgató iroda ajtaját, s megálltam előtte.

Apára néztem szomorú lebiggyesztet, szájal.

Rin gondolkodó tekintete elgondolkodtatót. Bizonyára

azt kérdezheti magától vajon mennyit hallottam a

beszélgetésből.

Mindenkin végig tekintetem, aztán elrohantam.

Kaname senapi kérem, beszéljék még meg a vámpír bál

előkészületeit,nekem most mennem kell.

Apa elrohant Sakura után.

Utána akartam menni, de Kaname senpai visszatartót.

Meg csóválta fejét.

Tekintete az igazgató felé siklót.

Halottam, ahogy apa utánam rohan ,és  próbál beérni a

folyóson,de mikor közelebb ért,éreztem, ahogy mega

ragadja  a csuklómat,s visszaránt.

- Sakura hagy magyarázzam meg.

Haragtól ittas szemeimet belemeresztetem a

tekintetébe.

Még is mikor akartad elmondani, hogy nem a mostani

anyám az igazi anyám?!

Soha nem akartam, hogy megtud az igazságot.

Ha már megtudtad, akkor mesélek neked az igazi

anyádról.

Kisétáltunk a kertbe, kerestünk egy padot és leültünk

rá.

Apa meredten nézet maga elé, látszót rajta keresi a

megfelelő szavakat.

Anyád nagyon szépasszony volt,- kezdet bele apa

mondatába,s csupa fül voltam vajon milyen újdonsággal

tud nekem szolgálni a valódi anyámról.

Egy bálon láttam meg először, könnyedén sikolt a

táncpartnere karjaiba, s azonnal beleszeretem, Reikoba.

Hiába voltam házas, abba a pillanatba nem érdekelt

semmi csak az a nő a parketten.

Apa ne arról mesélj, hogy ismerted meg, ha nem hogy

milyen nő az anyám?!

Szerintem nagyon kegyetlen, ha ilyen könnyedén le

tudót rólam mondani!

Ez nem igaz, lágyszívű és kedves nő,s a Sakura nevet is

ö maga adta neked.

De akkor miért nem anyánál maradtam?

Azért mert a férje nem vállalta, hogy felnevel.

Így nekem kellet meghoznom a fájdalmas döntést, s a

feleségemet késztények elé állítottam.

Vagy elfogad téged s egyűt felnevelünk, vagy külön

élünk.

Atsuko nem akart külön élni, de ettől még tudtam, hogy

kesztyűs kézzel bánik veled.

Apa átkarolt, s maghoz húzott.

Sakura az egyetlen lányom vagy,s aggódok érted,ezért

erőltetem rá Rinre hogy idejöjjön az akadémiára.  Kuran

Kaname veszélyes, s te még nem ismered még mindig

saját kepeségeidet.

De igen apa, az biztos, hogy képes vagyok gondolatot

olvasni,s elmosolyodtam.

Ez nem elég Sakura, egy nálad sokkal, erősebb

ellenféllel szembe alul maradnál.

Igen, valószínűleg én lehetek a leggyengébb vámpír az

akadémián.

Gúnyosan elhúztam a számat, aztán lehorgasztót fejel

néztem a szoknyámat, s görcsösen kapaszkodtam a

padba. Mikor gyerek voltál a távolból mindig figyeltek, s

már akkor láttam rajtad, hogy mély érzelmeket táplálsz

Kuran Kaname iránt.

Ez baj apám?

Igen baj ha Kaname-sama mást választ helyetted,

akkor, ahogy a családunk megbeszélte

születésedkor,Rinhez fogsz hozzá menni.

Mi?!

Én és Rin?!

Soha nem megyek hozzá!

Különben sem szeretem a hozzá hasonlókat.

Sakura ne dönts elhamarkodottan.

Nem érdekel apám az, hogy mit terveztek, ekkor

felálltam, s szembe fordultam vele.

Ha Kaname-sama úgy akarja akár a szeretője is leszek.

Elrohantam vissza a holdszállóra.

Csalódottan felsietem a szobába, magamra zártam az

ajtót és az ágyra hasaltam.

Arcomat az összekulcsolt karomba temetem, hogy senki

ne lássa dühös tekintetemet, ha esetleg betévedne

hozzám bár ki is.

Elvigyorodtam, nem tudnak bejönni, hisz bezártam az

ajtót, akkor meg hogy jönnének be?

Kopogás hallatszót az ajtó felöl,s mikor nem válaszoltam

lenyomta Kaname sama a kilincset.

Igen éreztem, hogy ö az.

Biztos apa küldte, hogy nyugtasson le, mert igen csak

mérges lettem rá.

Amiért a hátam mögött összeboronált Rinel.

Tudom, hogy bent vagy Sakura,engedj, be kérlek.

Felálltam a kanapéról, az ajtóhoz sétáltam, és

kinyitottam.

Nem vártam, meg míg a senapi besétál, megfordultam,

és visszasétáltam a kanapéhoz.

Sakura, nem felejtettél el valamit?

Elfelejteni? - kérdeztem magamtól.

Tanácstalanul visszafordultam a senpai felé.

Szúrós tekintettel rám nézet, azt hitem ott helybe

megöl.

Sakura nekem, mint osztály elnöknek, akkor is kijár a

tisztelet, ha meglátogatlak.

Megint a földre néztem, mert annyira bántottak az a

tekintet, ahogy rám nézet.

Ezt is képes voltam elviselni tőle, mert annyira

szeretem, még ha plátói is a szerelem mit érzek.

Bócsáson meg Kaname senpai, meg feledkeztem a

szabályokról.

Kaname elsétált mellettem s a kanapéra ült.

Megfordultam, s az helyette hogy mellé ültem volna, az

íróasztalhoz mentem, kihúztam a széket, s leültem rá.

Annyira szégyelltem magam, amiért megfeledkeztem az

alapvető szabályokról.

Nem is mertem rá nézni, nehogy azt érezem, hogy

megvet engem.

Sakura kérlek, ülj mellém.

Kérlelt engem Kaname-sama de nem mozdultam.

Mikor elfogyót a türelme kisé emeltebb hangon

ismételte meg a kérését felém.

Felnéztem a szemébe, enyhe düh volt benne.

Felálltam,s odamentem a kanapéhoz és leültem mellé.

Erősen belenézet a szemeimbe.

Nem kellet mondani nekem semmit.

Pontosan tudtam mire gondolok, és én is tudtam, hogy

Kaname-senpai mire gondol.

Várakoztam, vajon mikor fogja kimondani azt a szót,

amire gondol.

Nem mondta ki, helyette megfogta kezem és váratlanul

meg csókolt.

Folytatása következik

Ps: Vajon mi történik Kaname és Sakura közt?

Ez majd a következő fejezet titka marad.