Egy shinigami magányos utazása

Hueco Mundoba

Már százszor átgondolta magába a történteket.

 Hogy kerültem Hueco Mundoba?

Ere a sivár élettelen vidékre?

Pedig milyen jó helyem volt a lelke világába, kedvemre gyógyítgatva a

betegeket és boldog voltam.

Most itt állok megkopottan porosan a sivatag kelős közepén, és nem

tudom, merre menjek.

Mindenütt a halál várt. 

Már pedig választanom kellet, mert valamerre el kellet indulnom, nem

álhátam egy helybe.

Így hát összeszedtem magam és elindultam a sivatag végtelen porán.

Nem tudtam merre tartok csak reménykedni, tudtam, hogy találok

majd egy helyet, ahol majd meghúzhatom magam.

Már órakotta szeltem a sivatagot és sehol egy lelket nem találtam.

Egyedül voltam és magányos és minden egyes zörejre

összerezzentem, mert tudtam miféle lények élnek Hueco Mundoba.

 A távolból egy-egy rémséges hollow maszkja kezdet kirajzolódni

előttem.

Megijedtem és elbújtam egy szikla mögé abba a reménybe hogy tán

majd nem vesz észre és elsétál mellettem, de sajnos nem így történt.

A hollow nem tudom miképp, de hátam mögé került és már lecsapni

készült mikor a távolból megjelent egy párduc.

Gyönyörűen félelmetes és, amint láttam ö is rám pályázott.

De előtte ellenfelére támadót, és érezte, hogy ott vagyok a szikla

tövébe.  

Villámgyors mozdulataival pillanatok alatt végzet a hollowal és ott

elöltem, nagyon lassan elkezdte enni áldozatát.

Miután elfogyasztotta, odasétált a másik áldozathoz és rávetette

magát.

Szemébe nézet, mélyen és megnyalta szája szélét, amin lecsurgót a

hollowok zöldes vére.

- Te meg miféle szerzet vagy? 

A lány reszketet a félelemtől midőn a szemébe nézet, és csak annyit,

tudót kimondani,

- Egy shi..shinigami vagyok.

- Azok meg miféle szerzetek, kérdezte tőle a párduc kinézetű hollow.

Shinigami összevonta szemöldökét és ránézet.

- Te nem ismered azokat, akik rátok vadásznak?  

- Ne nevetess még hogy te shinigami!

- Nagyot nevetet a hollow.

Lemászót a lányról, és felült állapotába szemközt a lánnyal elkezdte

vakarni a lábával a nyaka tövét.

- Amúgy mit keresel itt?

- Nem tudom. Felelte a lány. 

- Azt sem tudom, hogy kerültem ide ere a kihalt éji tájra.

- Nem számit, meg próbállak haza, vezeti, ha már itt vagy.

A lány párducra nézet és meg álapittóta magába hogy nem is olyan

csúnya ez a párduc. Kedve lett volna meg cirógatni, mint egy nagyra

nőt, házi cicust, de tudta hogy ezzel a hollowal másképp kell báni. 

Felállt a földről és ránézet.

Mi a neved? Kérdezte tőle félénk csendességgel.

• Grimmjow. 
• Hm nagyon szép.

Egy pillanatra úgy tűnt mintha Grimmjow elmosolyodót volna.

- Neked mi a neved?

Érdeklődőt Grimmjow, ami szokatlan volt tőle, mert sosem

érdeklődik egy áldozat nevéről sem.

A lány a földre tekintve elkezdte rugdosni a homokot.

Mi az csak nem zavarba vagy?

Udvariaskodót vele Grimmjow.

 Kisé, mert edig te vagy a legbarátságosabb lény a vidéken és ez kisé

furcsává tesz.  Egyébként a nevem ,   Hasumi.  

Itt mindig ilyen sötét van érdeklődőt tőle Hasumi.

Igen mindig.

Na jó akkor induljunk el valamerre, mert már kezdem elunni magam

és éhes is vagyok. Grimmjow megint nevetet egyet.

Egy hozzád hasonló lény ugyan mit tudna enni az örök sötétség

birodalmába. Elgondolkodva ránéztem.

Gondolom víz itt is szokót lenni?

Vagy is ismeritek a vizet?

Ez véletlenül nem az én szlogenem?

Mi? Amit előzőleg mondtál. Az hogy öröksötétség?

Pontosan te párduc.

Nem gondoltam hogy lefoglaltad.

Valahogy érzelgősé tettél te lány.

Inkább mesélj magadról.

Mi az unatkozol?

Nem. Csak szeretnék rólad többet tudni.

Nem árt, ha ismerem az áldazatomat akit, később felfalok.

He micsoda?

Azt hitem a megmentőm vagy!

Mi én, csak életbe tartalak, hogy az erőd az enyém, legyen.

- Rendbe, ahogy akarod.

Mesélek magamról, és akkor rájössz, hogy nem, nyersz azzal semmit,

ha meg eszel.

Egy lelke világa nevű helyen élek, és mindig az volt a vágyam hogy

egyszer majd gyógyító legyek.

 Az akadémián a vizsgáimat sikeresen letetem, és utána a 4. osztaghoz osztottak be.

Egyébként minden gyógyító odakerül.

 Mi nem tanulunk meg harcolni, mert a mi feladatunk az élet

visszaadása és nem az elvétele, mind a többi halálistené.  Hm akkor

már értem miért nem tudtad magad megvédeni a hollowtól.

Bár ha jobban belegondolok akkor a többiek, sem veszik el az élete

csak át küldik a lelkek városába őket.

Milyen lelkekre gondolsz?

Kérdezte vissza Grimmjow alig érthető hangon.

Hollowokra.

 Grimmjow Hasumira nézet, miközbe már kilométereket vándoroltak

Hueco Mundo homokjába.

Hasumi fáradtan Grimmjowra nézet.

Álljunk, meg piheni, mert fáradt vagyok.

Összeeset a homokba a lány. Grimmjow odament hozzá és

megszaglászta.

Még volt benne élet.

 Csak mélyen aludt mind, aki már napok óta le sem hunyta a szemét.

Grimmjow elhúzta száját és odament a lányhoz és lefeküdt mellé.

Nem volt kedve őrt játszani, de most mit tegyen?

Valamiért megkedvelte a lányt hol ott ö is, éhes volt nem is

akármennyire.  

Pár órányi alvás után,  Hasumi kinyitota a szemét, és körbe tekintet.

Abba reménykedet, hogy tán csak álom az egész és mégse került be

Hueco Mundo sivár világába.  

Mikor fejét elforditota, és meglátta maga mellet a párduc testű

hollowot, rá kellet jönnie, hogy ez a valóság.

Ahogy elnézte Grimmjow is álmos, lehetet, mert behunyta a szemét. 

Szép halkan felálltam és alig léptem egyet már is megszólalt

mögöttem az adjuchas.

Hova készülsz?

A lány elmosolyodót.

- sehová.

 Húzta össze a szemét zavarába Hasumi.

Térdre roskadva elkezdte ásni a homokot.

Hátha ráakad némi vízre.

De nem talált.

Már egy nap eltelet az óta, hogy idekerült és egyre jóban kétségbe volt esve.

Talán nem fogja meglelni a visszavezető utat.

Hiába van vele egy védelmező.  

Hiába ásót homokba vizet alig talált csak annyit, amivel benedvesíthette ajkát.

Egyre nehezebb és fárasztóbb volt az utazás Hasumi számára.

Étlen szomjan alig állt a lábán mikor ismét összeeset.

Grimmjow ismét odament hozzá és megszaglászta.

Az élet jelei alig mutatkoztak rajta.  

Óvatosan szájába vette élettelenek tűnő testét és feldobva a levegőbe

hátára, dobta. Tovább ment a menos erdő felé.  

Bár nem volt úti célja hogy be is lépjen oda.

Csak egyet akart.

Épségbe haza jutatni Hasumit. 

De ehhez számtalan tárását kellet még felfalnia, hogy dimenzió kaput

nyitva haza vigye a lányt saját világába.  Nem mesze tőle néhány nála

gyengébb adjuchas gyülekezet. Észrevették a hátán a már eszméletlen

shinigamit. 

Rátámadtak Grimmjowra.

De Grimmjow egy ügyes elterelő manőverrel kikerültek őket és rájuk

támadt.

Egyet jobbra aztán balra szökdécselve az óriás adjuchasokon teremve

egyenként átharapta torkukat.

Mindközbe végig figyelve a lány törékeny testét ami, időnként fel

libbent az ég felé.  Grimmjow ekkor már érezte, képes lesz kaput

nyitni a két világ között. 

A kapu kinyílt és Grimmjow besétált rajta.

Áthaladva a járaton a 4. osztag főhadiszállása előtt lépet ki.

Hátán a már majdnem élettelenek tűnő Hasumival. Pont akkor jött ki

Isane hadnagy az épületből.

Mikor meglátta az adjuchastot azonnal a kardja után nyúlt.

Grimmjow nem félt közelebb ment és lefeküdve a földre letette

Hasumi testét.

Felállt és Isanára nézet. 

Aztán megfordult és visszament a saját világába.

Ismét egyedül és magányosan kóborolt Huco Mundo sivár világába. 

Ara gondolt hogy tán még találkozik vele valahol egy másik helyen

másik időben.  

Csak most érezte igazán hiányát.

Megint olyan lett amilyen volt bizalmatlan

Mindenkivel szembe.

Kivéve egy valakit.

 Azt a shinigamit akit, Hasuminak hivnak.

***

 Hasumi több napos pihenés és fárasztó kezelések útán  felépült.

Kimentem az éjjeli fényeket meg csodálni.

Felnéztem az égre és a hold vékony sarlóként visszanézet rám.

Mi van most vele? Mi lehet Grimmjowal?

Egy pillanatra megjelent a képe az esti horizonton, de nem más csak

délibáb.

Egy illúzió ami szívébe éget mindörökre.

Vége