Byakuya Csodaországban

Január 31-e van, Soul Society teljes területét hó borította. De a nap lágyan sütött, a fénysugarak ezerszeresen csillantak vissza a fehér takaró minden hókristályán. Tényleg gyönyörű reggel volt. A Kuchiki klán feje, Byakuya-sama ma ünnepli születésnapját. Hogy hányadikat? Azt inkább nem szeretné nyilvánosságra hozni. A fekete hajú kapitány a Nappal együtt kelt. Lezuhanyozott, felvette egyenruháját, haoriját, befűzte hajába a kenseikanokat s végül sálját is feltette, amit most szorosabbra húzott a szokásosnál, lévén, hogy meglehetősen hideg volt. Gondolta, hogy mielőtt még a hatodik osztag épületébe megy, kinéz kedvenc kertjébe. Itt a kis patakja teljesen be volt fagyva, a cseresznyefát is hó fedte, mégis gyönyörű volt. És síri csend. Ezt egy kicsit furcsállta, hisz ilyenkor már a szolgálók itt szoktak lenni, és Rukiát sem látta.
- Talán elaludt? - gondolta magában, de végül nem törődött vele, csak a csillogó havat nézte. Hirtelen zajt hallott. Azonnal a hang irányába fordult, de nem hitt szemének. A zaj forrása..
- Rukia? - szólalt meg mély hangján, halkan, meglepve.
- Nii-sama! Izé.. - majd elrohant. Byakuya csak nézett utána.. Ez tényleg a húga volt? Hogy miért is lepődött meg ennyire? Mert Rukián nyuszijelmez volt, s épp elesett benne, mikor bátyja ránézett.
- Csak nem így akar az osztagába menni? - ijedt meg a Kuchiki klán feje, s húga után eredt. Mikor végre újra megpillantotta nyusziruhás családtagját, Rukia besurrant egy rejtett ajtón. Byakuya követte. Ismeretlen helységben találta magát. Csak egy üvegasztal volt benn, egy kulccsal. Sorba ment oda az ajtókhoz, de mindegyik zárva volt. Ekkor ránézett a kulcsra, majd belepróbálta az összes zárba, de egyikkel sem működött. Ekkor a háttérből feltűnt Yachiru.
- Byakushiiiii! Együnk!! - majd egy tálca süteményt nyújtott a hatodik osztag kapitányának.
- Köszönöm, nem kére~ próbálta kimondani, de a kis rózsaszín hajú lány egyet máris lenyomott Byakuya torkán.
- Pá-pá! - kiáltott még egyet, s újra eltűnt a háttérben. A kapitány arra fordult, s csak most vette észre, hogy ott van egy csöppnyi ajtó, amin Yachiru is csak négykézláb alig férhetett ki. Ekkor gyomra mordult egyet, s a nemes kapitány csak azt vette észre, hogy közeledik a padló. De tévedett. Ő ment össze. A kezében levő tálcára nézett. Az aljára ez volt írva: származási hely: 12. osztag, rendeltetése: méretmegváltoztató édesség.
- Na, már csak ez kellett. Mi ez a bolondok háza itt?! - dühöngött magában, de új méretével (fele akkora volt, mint Yachiru), kényelmesen kinyithatta a kulccsal a kis ajtót, s kilépett rajta. Ekkor mérete újra normális lett. Egy pillanat erejéig újra meglátta Rukiát, aki még mindig nem vette le a nyúlcipőt, ergó menekült bátyja elől. Byakuya egy shunpo-val majdnem utolérte, mikor is Rukia eltűnt, és egy vigyorgó.... Mi is ez? Egy vigyorgó macska?! termett előtte. Jobban elmondva Ichimaru kapitány állt előtte, cicafülekkel- és farokkal, de még kesztyű is volt rajta, amiben úgy tűnt, mintha mancsai lennének.
- Nahát, nahát, Rokuban-taichou-san, mi járatban errefelé? - vigyorgott a "macska".
- Ichimaru?! - hitetlenkedett a Kuchiki. - Mit csinálsz te itt? És egyáltalán mi ez a hely?! És hol van Rukia?!
- Nyugi, nyugi, Byakuya-san - vigyorgott tovább - Talán mintha arra ment volna - mutatott egy keskeny ösvény felé Gin. A hatodik osztag kapitánya szó nélkül rohant a megadott irányba.
- Milyen naiv - tette hozzá a harmadik osztag kapitánya, majd eltűnt. Eközben Byakuya villámgyorsan haladt az ösvényen, aminek a végén egy asztalnál ült Kyouraku és Ukitake kapitány, s szakét szürcsöltek. A fehér hajú kapitányon valami idétlen cilinder volt, a rózsaszín-haoris kapitánynak pedig borostája egér-bajusz formába volt benyírva. A frissen érkezett fekete hajú kapitány bambán nézett rájuk.
- Itt ma mindenkinek elment az esze? - jegyezte meg halkan, de Ukitake felfigyelt rá.
- Ugyan, honnan veszed ezt, Byakuya? Nem lehet, hogy Te vagy az egyetlen aki nem normális?
- Igen, igen. Ennek így kell lennie, nem? A többség a normális, nem pedig fordítva - tette hozzá Kyouraku.
- Lassan lehet tényleg megőrülök - gondolta magában Kuchiki.
- Nem láttátok Rukiát? - kérdezte a kapitányokat.
- Rukiát? Inkább igyál velünk! - kínálta meg a nyolcadik osztag kapitánya.
- Amúgy nem láttuk - szólt ártatlanul Ukitake. Ekkor a felettük magasodó fa alsó ágán újra megjelent Gin.
- Hoppá, bocsáss meg Byakuya, lehet rossz irányt mutattam - vigyorgott
- Talán inkább arra ment! - mutatott újabb irányt a "cicafiú".
- Ichimaru.. ha újabb rossz irányt mutatsz, levágom a cicafüleidet! - mondta hűvösen a nemes.
- Jaj csak azt ne! - színlelt kétségbeesést, majd újra eltűnt. A hatodik osztag kapitánya újra útnak indult, de előtte felhörpintette a szakét, amit Kyouraku tett elé.
- Ha már úgyis megőrülök, nem mindegy? - gondolta magában. Az úton egyszer csak megpillantotta Rukiát, aki épp egy zsebórát vett elő és egyre csak azt ismételgette, hogy elkésik.
- Rukia! - kiáltott utána bátyja, de a lány tudomást sem vett róla, csak rohant tovább. Aztán csak arra lett figyelmes, hogy nincs egyedül. Erős reiatsukat érzett maga körül. Bár már próbálta megszokni a szokatlan reggelt, de ismét meg kellett lepődnie. Hisagi és Kira épp fehér rózsákat festett át rózsaszínre.
- Hát ti meg mit csináltok? - kérdezte kerek szemekkel.
- Átfestjük a rózsákat rózsaszínre, mert a királynő így rendelte el! - válaszolták katonásan, s folytatták tevékenységüket. Byakuya még visszakérdezett volna, de érezte, jobb lesz neki, ha nem tud többet, s folytatta útját. Még látott néhány tisztet osztagából kártya mintás hakamában rohangálni, de ő már tényleg nem akart többet tudni. Végül egy újabb tisztásra érkezett, ahol először Renjit pillantotta meg, ahogy Zabimaruval krikettezik.
- Mi jöhet még? - gondolta magában, s jobban körülnézett. Meglátta Rukiát, ahogy teázik Yachiruval, Kyourakuval és Ukitakével, Ichigot szintén krikettezni látta, Mayuri kapitány pedig Nemu segítségével grillezett. Zaraki és Unohana kellemesen csevegtek az időjárásról, Hitsugaya Isanéval beszélgetett, Soi Fong pedig Yoruichivel fogócskázott. De persze jelen volt még Orihime, Ishida, Sado, Komamura, Tousen és szinte az összes hadnagy, és a hatodik osztag tagjai is. Ahogy észrevették Byakuyát mindannyian elhallgattak. Rózsaszín rózsacsokorral a kezükben rohant a színre Hisagi és Kira.
- Itt jön a királynő! És persze a király - tette hozzá Kira, majd megjelent Matsumoto és Yamamoto, az első osztag hadnagyának kíséretében.
- Mi a fészkes fene folyik itt? - kérdezte halkan Byakuya. Ekkor ismerős hang szólalt meg mögötte, természetesen Ichimaru volt az.
- Azt kell hogy mondjam.. - emelte fel hangját - hogy... <i>BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BYAKUYA!!</i> - kiáltott egyszerre mindenki, majd Rukia egy hatalmas tortát vitt bátyja elé rengeteg gyertyával.
- Boldog születésnapot, nii-sama! - mondta, s letette az időközben odaállított asztalra az ajándékot. Persze a többiek is hoztak ajándékokat, az első osztagtól új haorit, a második osztagtól különleges ninja fegyvereket Soi Fong jóvoltából, a harmadik osztagtól egy "Tanulj meg mosolyogni!" című könyvet, a negyediktől vitamintablettákat, az ötödiktől egy napszemüveget és egy tányér süteményt amit Hinamori sütött, a saját osztagától szabadnapot, a hetediktől egy plüssrókát, a nyolcadiktól természetesen szakét, a kilencediktől egy új, narancssárga sálat, a tizediktől vásárlási utalványt, a tizenegyediktől kihívást Zaraki ellen, a tizenkettediktől egy lehetőséget, hogy Mayuri kísérleti alanya legyen, a tizenharmadik osztagtól egy bonsai fát, s külön kis küldöttségben a száműzöttektől, Yoruichitől, Uraharától és Tessaitól egy porcelán-teakészletet kapott.
- Hát emiatt volt ez a felhajtás.. - nyugtázta Byakuya, s örült, hogy nem őrült meg.
- Igazából Rukia ötlete volt, hogy lepjünk meg, de a partiszervezést Matsumoto hadnagyra bíztuk - szólalt meg az öreg Yamamoto.
- Így már teljesen érthető... - sütötte le szemét a hatodik osztag kapitánya, majd mivel mindenki megérkezett, folytatódhatott az evés-ivás, és a torta is fel lett vágva, amit nem mellesleg a női shinigamik Yumichika vezérlésével sütöttek.
Így lett megünnepelve Byakuya (saját kérésére eltitkolt, hogy hányadik) születésnapja ezen a gyönyörűnek indult, őrült reggelen.