Mit jelent a Valenitn-nap?

Február 12-e van. Még hideg, téli szél fúj keresztül Karakura város utcáin. Két vöröses hajú lány sétál vidáman a boltok forgatagában.
- Ez a ruha nagyon cuki! - szólal meg a kék szemű nő - De nem tudom, megvehetem-e még ezt is... - fűzte hozzá, amint ránézett már teljesen teli karjaira, amint egyszerre több teli táska új ruhával próbál egyensúlyozni járás közben.
- Rangiku-san, szerintem ennyi vásárlás mára elég lesz! Csak ugorjunk még be egy boltba csokoládét venni! - szólalt meg a barna szemű lány.
-Orihime! Mi az a csokoládé? - kérdezte értetlenül Rangiku.
- Nálatok, Soul Societyben nincs csokoládé?! - döbbent le Orihime.
- Az egy olyan édesség, ami nélkül a lányok nem tudnak élni!! - mondta tovább halál komoly arccal.
- Ó ez ilyen fontos lenne? Dehát eddig nem ettünk nálad sosem csokoládét... - folytatta a gondolatmenetét a tizedik szakasz hadnagya.
- Jó, jó, lehet nélküle élni... - törődött bele Orihime - De ez most más! Holnap után Valentin nap lesz!
- Valentin nap? Még sosem Hallottam róla... - furcsállta Rangiku - Ez egy amolyan különleges nap?
- Hát tudod- kezdett bele a válaszba- nálunk február 14-e a szerelmesek napja. De ezen a napon a barátainknak is szokás csokit adni, de akit a legjobban szeretsz, annak saját készítésű csokit adsz!
- Hű ez tetszik! Irány a csokibolt! - karolt bele barátnőjébe, s rántotta tovább az édességbolt irányába. A boltban egy kosárnyi csokit vettek.
- Ezt a kis picit elviszem Hitsugaya taichounak! - rakott a kosárba egy újabb darabot Rangiku - Ezt meg neked, Oriiihimeeee! - kiáltotta.
- Uhm.. igazán köszönöm, Rangiku-san - nevetett fel a lány.
- De azt mondtad, a legfontosabb embernek magad kell készíteni.. De azt hogy kell? Te tudsz csokit csinálni? - kérdezte a vörös hajú nő.
- Hát persze! Nem nehéz! És már alapanyagokat is vásároltam, holnap meg is csinálhatjuk, úgy még friss lesz átadáskor! - mosolygott a lány.
- Oké! - nyugodott meg Rangiku.
Másnap sikeresen megfőzték csokijaikat. Direkt szív alakba öntötték bele, így különösen kedvesek lettek. Tettek bele mogyorót és mazsolát is a még extrább íz érdekében.
- Rangiku-san! Te kinek adod ezt a csodálatos csokit? - bámult a már már műalkotásnak mondható édességre Orihime.
- Titok! - kacsintott Matsumoto - Viszont ma vissza kell térnem Seireiteibe. De itt van ez neked, ahogy ígértem! - s gyorsan előhúzott egy nagy tábla kekszes csokit táskájából - Boldog Valentin napot az én legeslegjobb barátnőmnek! - nevetett Rangiku.
Rangiku-san!! Köszönöm! - majd ő is elővett egy szépen becsomagolt csokit.
- Ez pedig a tiéd! - majd elbúcsúztak, s a shinigami nő megnyitott egy kaput a Tiszta Lelkek városába.
És eljött az a bizonyos február 14-e. Rangiku egy nagy kosárral a kezében gondolkodott Seireitei főterén.
- Kivel is kéne kezdenem? Hoztam egy csokit Kirának, egyet Shuuheinek, egyet Taichounak.. És készítettem egyet Neki... - délután odaadta vásárolt csokijait mindenkinek. Estére csak a saját készítésű édessége maradt. Majd újra rendbe szedte magát, s egy pokollepkével üzenetet küldött.

"Amint tudsz, gyere át! Rangiku."

Alig 10 perc telhetett el, árnyékként suhant be egy alak a szobába, s állt meg Rangiku előtt.
- Mi volt ilyen sürgős? Ennyire hiányoztam? - kérdezte rókamosolyával. A nő elfordult, hogy eltakarja a pírt az arcán.
- Tudod, a Földön ma Valentin nap van. Ilyenkor csokit ajándékoznak egymásnak azok, akik a másikat fontosnak tartják - mondta zavartan - És annak, akit a legjobban szeretnek, maguk csinálják az ajándékot.. És.. én.. én ezt Neked készítettem.. - nyújtotta át Ginnek a szív alakú csokoládét. Az ezüst hajú férfi kezébe vette az ajándékot, ránézett, majd a nőre.
- Bocsi, még sosem hallottam erről a szokásról. De jól hangzik - mosolygott - És mivel szokták meghálálni az ajándékot? - kérdezte.
-Hupsz. Azt elfelejtettem megkérdezni Orihimétől... - kövült meg Rangiku.
- Hát, akkor remélem ez megfelel - tette le a csokoládét, majd karjait a nő dereka köré fonva megcsókolta őt. Hosszú, szenvedélyes csók volt, levegő után is alig kaptak. Végül elfeküdtek az ágyon, s ott folytatták nyelveik egymás kergetését. Pár perc után megszakították a csókot.
-Nem kóstoljuk meg a csokidat? - villant fel Gin rókamosolya.
- Illúzió-romboló vagy - sértődött meg a nő - Ám legyen, edd csak meg - mosolyodott el - Remélem ízleni fog.
- Csak a szádból vagyok hajlandó megenni - felelte huncutul a férfi - esetleg egyéb testrészeidről.. - folytatta vágyai leírását. De ekkorra már Rangiku a szájából adta át szerelmének az ajándékot.
- Hmmm... Ez finom! - csillant fel Gin szeme - Mééég! - majd rávetette magát a nőre s csókjuk onnan folytatódott, ahol nemrég megszakították, csak most még édesebbé, még szenvedélyesebbé vált.