A legszebb születésnap

<i>"Szeptember 29-e van. Ez a nap az én születésnapom. Vagyis nem igazi születésnap, ez a nap csak egy dátum, annak az időpontja, amikor véget ért a magány. Ő kiszabadított az elhagyatottságomból, Ő mondta, hogy ezen a napon legyen a születésnapom. És attól a naptól kezdve, minden évben szeptember 29-én ünnepelem újjászületésem, amit neki köszönhetek. De ma nem jött el.

Viszont tényleg sokan felköszöntöttek. A női egylet tagjai még egy kis meglepetés partyt is szerveztek nekem, sok-sok édességgel. Azután átjött Hisagi és Kira is, és együtt ittunk, ezúttal Rám. Még Hitsugaya Taichou is felköszöntött. Egy új bögrét kaptam tőle. De mégis... Ez a születésnap nem az igazi. Nélküle nem. Nem tudom miért nem jött el. Ez nem igazság! Ő adta a szülinapom! Akkor most miért felejti el? Gin! Merre vagy??!"</i>

Rangiku bement a fürdőszobába. Levette egyenruháját és beállt a zuhany alá. Hideg vízzel próbálta lemosni csalódottságát. Majd jó tíz perc után, kisírt szemekkel jött ki a víz alól, megtörölközött és felvette a hálóköntösét.
- Gin... - belépett hálószobájába, leült az ágyra és csak mereven nézett maga elé
- Miért nem jöttél el?... - ekkor kopogtak az ablakán. Rangiku bágyadtan nézett fel, kezét szája elé kapta, hogy fel ne sikoltson örömében
- Gin!
- Szia! Mi ez a meglepődöttség? - Gin most nem rókavigyorral nézett, mint általában, hanem kedvesen mosolygott, nyitott szemmel.
- Csak nem hitted, hogy elfelejtettem a szülinapod?!
- Gin... - pirult el Rangiku - Én sajnálom... hogy nem hittem Benned eléggé... - a férfi ekkor már beugrott a szobába, és Rangikuval szemben ült le az ágyra.
- Hoztam neked valamit... Kicsit elhúzódott a dolog, mert a valódi világból hoztam. Tessék - és odanyújtott egy rózsaszín sálat.
- Köszönöm... - mondta a vörös hajú nő könnybe lábadó szemmel.
- Tudod, a rózsaszín illik legjobban a nőiességedhez. És a gyönyörű kék szemedhez is megy - húzta szélesebbre mosolyát. Rangiku csak egyre pirult.
- Hé, ne legyél már ilyen csendes. Vagy nem tetszik az ajándékom?
- Dehogyisnem! - vágta rá gondolkozás nélkül - Mindig hordani fogom!
A nő a férfi mellkasára borult. Gin átölelte őt és adott egy puszit a feje tetejére.
- Nem kell így elérzékenyülni... Minden évben ilyen vagy ezen a napon. Nem értelek.
- Gin. Mit nem értesz? - nézett fel könnyes szemmel Rangiku. Én..én... Szeretlek! - Gin meglepődött, még a szemét is újra kinyitotta. A tekintete a nő halványkék szemébe süllyedt.
- Te kis butus... igazán rájöhettél volna, hogy én is Szeretlek. Amióta megláttalak egyedül, éhesen a porban fekve...
Rangiku némán bámult Ginre. Mire a férfi erős karjaival felhúzta a mellkasáról és megcsókolta. Ő is visszaölelt, és ugyanolyan, majd egyre nagyobb szenvedéllyel csókolt vissza. Már-már majdnem ledöntötte az ezüsthajú kapitányt ágyára, mikor az leállította.
- Mára legyen elég ennyi. Ne essünk túlzásba.
- Igazad van...Csak...én csak... annyira boldog vagyok!
- Tudom. De most mennem kell.. Jó éjt, Rangiku!
- Jó éjt, Gin! - Mire kimondta a férfi nevét, az már messze járt. A nő ajkához emelte a ujjait.
- Köszönöm, Gin. Ez volt életem legcsodásabb szülinapja... Nemcsak megmentettél... Hanem szeretetet adtál... csak nekem... <i>Köszönöm.</i>