2.fejezet: Ébredés

Még aznap meglátogattam az igazgatót, hátha meg tudom, hogy mit terveznek, de csak annyit tudtam meg, egy új projektbe szeretnének be vonni ami Kurosaki ötlete volt. Erre az elnök teljes mértékben vevő lett.

Ez volt az oka annak is, amiért nem mehetem el a nyári táborozásra.

Helyette kaptam egy hét gondolkodási időt; amit nem tudtam teljes mértékbe kihasználni. Az első felébe halálra untam magam, mert nem jött az ihlet,a második fele meg kacsa etetéssel telt kint a tónál. Pont egy ilyen napon találkoztam ismét össze a rocker fenegyerekkel.

- Mit csinálsz itt kin a tópartnál?

- Semmi különöset Kurosaki.. csak épp alkotói válságomat élem. tovább etetem a kacsákat, akik hálából jól összevizeztek.

Minden egyes alkalommal ez történt, de mos nagyon kínosan éreztem magam, amiért ezt látnia kellet Kurosakinak.  A szoknyával nem tudtam mit tenni,de a blúz a nedvességtől olyan átlátszó lett mintha csak egy fátyol vékony anyag lenne a felsőtestemen.

Lopva rá néztem A szeme majdnem kiguvadt ,és az arcán megjelent egy apró vörös pír.

-         Itt van a kabátom. - Levette magáról és a vállamra tette.

-          Köszönöm szépen Kurosaki..

-         lányos zavaromba felálltam mellőle és gyors léptekkel elindultam vissza a kollégiumba.

Ilyen még sosem történt meg velem, hogy ennyire zavarba jöjjek egy férfi tekintetétől.

- Lehet, hogy azért mert Kurosaki nem Jinguuji?  

- Akkor mit érez valójába irántam?

- Egy kaland?

Nem az kizárt, hogy kaland legyen. - Kurosaki nem az a típus.

Szobámba érve átöltöztem, és a vizes ruhákat elvittem a mosodába, amit estefelé meg is kaptam tisztán és üdén.

Az ebédlőbe vetem újra észre hogy már a diákok visszatértek a szigetről,és  én még sehol nem voltam a zeneszerzéssel.

Pult előtt állva ki választottam magamnak egy adag susshit , folyadék nélkül.. leültem az egyik asztalhoz. -  Körbe néztem.

Nem láttam ismerős arcot egészen addig míg Jingujit meg nem láttam Tokiyaval,s mögötte ott ált Kurosaki .- Ezek szerint visszajöttek a múzsák szigetéről? - Úgy tetem mintha észre sem vettem volna őket. 

Tovább eszegetem a mini susshi adagomat szója szósszal karöltve.

Szia .    ez meg miért engem pécézet ki magának? Ülj le Kurosaki. - Vagy inkább állva szeretnél megvacsorázni? Ezt kelet volna mondanom neki,de rá se néztem csak vártam, míg helyet foglalt a mellettem lévő széken.

Hogy haladsz az album dalival?

Sehogy.

- Mi az sehogy? Ne szórakozz itt velem.

- Nem szórakozom,de mostanában nem jön ihlet.

- Vagy egyszerűen csak az zavar, hogy nem mehettél el velük

- Honnan tudjam. - elfordítottam a fejem tőle.

Most bizonyságot nyert számomra hogy a pasik milyen veszélyesek is tudnak lenni.

Mintha belém látott volna ..ami nem volt ínyemre.

Ha jobban belegondolok már az is csoda hogy ezt bár ki is észrevette a bátyámon kívül. Mindig igyekeztem jól elrejteni az érzéseimet.

Bár ha így fojtatom, és ismét megjátszom, a sértődőst akkor sosem fogom itt hagyni az akadémiát. Olyan jó lenne már, és ha tán Kurosaki is véglegesítene,de még mindig ott van a QuartetNightba betöltött pozíciója. Úgy látom, jól érzi magát a csapatba. Pont ezért nem fogom erőltetni, hogy maga mellet, tartson.

A vacsora után jól megérdemelt pihenésem kellet volna töltenem,de   nem csináltam mást a szobába csak fel alá járkáltam.

Egyszerűen meg őritett ez a ihlet nélküliség.

Akkor még is hogy voltam képes megírni Natsukinak azt a dalt? 

Mi volt meg akkor és mit veszítetem el?

Kulcsszó a szenvedély volt.

Ha ismét megtalálnám magamba ezt az érzést, talán elütne a szívemben lévő üresség.

Senki nem garantálja, hogy valóban így lesz,és végre újra rátalálok arra amit keresek tán

pont Kurosaki hozzá a kulcs.

-         Ablakhoz sétáltam és kinéztem rajta.

Holdból csak egy kifli látszót,s valahogy úgy éreztem  mintha némi reményt adott volna számomra.

Az asztalhoz sétáltam, amin még mindig ott volt Ren apró emlékei.

-         Némi tanakodás után összeszedtem őket és be tetem a legalsó fiókba.

Elővetem egy kottapapírt. Egy darabig csak néztem az üres lapját, aztán hirtelen ceruzát ragadtam elkezdtem rá írni.  Mikor sikerült be fejeznem,a zongorához sétáltam ,és elkezdtem lejátszani a dallamot, amit a papira véstem. az ajtó váratlanul kivágódott és a bátyám jelent meg  egy szál glof gatyába.

A frászt csinálsz hajnali kettőkor?!  - Megdörzsölte a szemét.

Végre van ihletem!- mondtam neki lelkes mosollyal a számon.

Tán nem örülsz neki?

De hogy nem Asako,de ezt nem most kéne lejátszanod.

Mindenkit felébresztesz.

Mindenki alatt kit értesz Hiroshi?- Pimasz vigyort engedtem el felé.

Rendbe,de akkor most már  menj aludni.

Már megint úgy viselkedik mintha az anyám volna ,és ez elég bosszantó tudna lenni ha nem érezném ezt a boldogságot a szívem táján. Még aznap megírtam többi dalt Kurosaki albumára. Még ha nem is azonnal veszik fel őket én akkor is elégedett vagyok mert végre sikerült valamit végig csinálnom.

Az elnök váratlanul magához hivatott, és mikor beléptem Kurosaki már ott állt az elnökkel szembe,s pont akkor fordult meg. - Gondolom az ajtó nyitása keltette fel a figyelmét, és a szívébe megbújó kíváncsiság. - Vajon kit hivatott ide az elnök? Még se láttam benne a meglepődés erejét. 

Meg álltam az elnök előtt és kisé elnyűtt arccal rá néztem.

Elnök úr hivatott?- behunytam a szemem és visszatartottam az ásításomat.. - Már régebben is előfordult velem,és már profin műveltem a dolgot.

Úgy döntöttem, hogy egy hétre elmentek Kurosakival  a hegyekbe.

Minek? - mondtam tömör egyszerűséggel az elnöknek.

-         Át nézzétek az albuma dalit.

-         Igazán! - Ez nagyszerű mondtam álmos hangon.

-         Most is rá érek Asako.

-         Inkább majd délután Kurosaki- elsötétült a világ

Kurosaki hangjára ébredtem fel- elfordítottam a fejem.

Valahogy túl közel hajolt hozzám,s ez rendkívül zavart.

Hol vagyok? néztem zavarodott tekintettel Kurosakira.

Visszahoztalak a szobádba.

Letettél az ágyamra? fejeztem be helyette a mondatott.

Zavarodottság lett úrrá a fejemen,amint elképzeltem hogyan hozhatott végig az akadémián a karjaiba zárva.

Ha már itt vagy megmutatom neked az album dalait. - felültem az ágyba, de még mindig szédültem egy kicsit.

Miután sikerült magam összeszedni.. felálltam és az íróasztalomhoz sétáltam.

Kihúztam a legfelső fiókot és kivetem belőle egy stóc papír köteget,amit gondosan össze raktam egy műanyag  mappába,aminek az elején egy kosárlabda sztár volt,és belenyomtam Kurosaki kezébe.

- Tessék, itt vannak az album dalai.

- Tizenkettő, ahogy megbeszéltük. - Elvette tőlem a mappát és leült az ágyamra.

 Legalább egy órát bűvölte a kották tartalmát, de az is lehet, hogy az időérzékem elromlott, miközben néztem a felemás színű szemeit és próbáltam kitalálni, hogy vajon mit rejt a szíve.

Észrevette és a szeme sarkából rám tekintet,aztán visszanézet a kottára.

-         Elég jól megírtad őket,de még finomítanod kell egy két dal stílusán.

Nem vártam, hogy egyből meg felelő lesz neki az, amit alkottam..

Rövid ideig még beszélgetünk   Kurosaki terveiről míg közbe nem vágtam..

-         Ezt inkább halasszuk későbbre. ismét elhagyta az ajkamat egy láthatatlan ásítás.

-          Rendbe Asako.

-         Látom, nagyon fáradt vagy ezért most hagylak, de a hegyekbe már nem leszek ilyen könyörületes veled.

-         Igen tudom Kurosaki. Szívesen hozzá tetem volna, hogy tudod, kit terrorizálj? Ezen a ponton már olyan fáradtság fogót el, hogy már nem voltam képes neki mást mondani.

Ezt a napot teljes mértékbe átaludtam s másnap reggelig fel sem keltem.

Folytatás következik.