Alvó szenvedély

1. fejzet: Az élet megy tovább-találkozás a vad rockerrel.

Karácsonyi parti után nem sokkal visszatértem az akadémiára hogy befejezem azt a feladatot, amit még Tsukimiya sensei rótt rám ki, és a többiekre.

 De mikor leültem az asztalhoz,csak üresen néztem a már fél kész  kotta sorokat semmi nem jutót eszembe,pedig már halálra kínoztam az elmémet. Úgy látszik most a pop nem az én világom. - Félre tetem a kottát.

Vetem egy másik papírt,- kezembe ceruzát fogtam és elkezdtem egy újat írni. - Egy vadabbat, és merészebbet, mint az előzői.

Még magam sem tudtam, hogy ebből mi fog kisülni,csak írtam és írtam a strófákat,s mikor a végére értem elégedetten felemeltem a végeredményt ..- Zongorához sietem  és elkezdtem lejátszani a dallamot.

Teljesen más kép hatot rám mint ahogy gondoltam.

Sosem hitem volna, hogy egy ilyen vad szerzeménnyel fogok előállni.

Mobilom csörgése emelt ki az euforikus örömömből. Asako nem vagy éhes?  Hiroshi hangjába valami félénkséget vetem észre, olyan erőltetett hangon beszélt hozzám.

Jobbnak láttam igent mondani a kérésére .- Akkor lent várlak a társalgóba.

Le tetem a mobilt és gyorsan magamra húztam valami normális kinézetű ruhát.

- Mióta Rennel nem beszéllek, azóta hajlamos vagyok akár napokat tréningbe vagy rosszabb esetbe háló ruhába tölteni.

Lerohantam a lépcsőn egyenest a társalgó felé vetem az irányt.

Bátyám az egyik fotelba ült a lába keresztbe téve és egy száll cigivel próbálta magát ellazítani.

Ahogy elnéztem ez nem nagyon sikerült neki Még mindig remeget az idegtől.

Mi baj ?- vágtam hozzá a kérdésem

-         Asako.. feloszlik a banda.

-         Mi csoda? - Alig hitem a fülemnek

-         Ayashit kivéve mindenki más hol szeretné folytatni a zenélést.. ez olyan frusztráló.

Bátyám szemébe néztem és meg simogattam a fejét. ,aztán összeérintettük a homlokunkat.

- Gyere, mutatok neked valamit. Felhúztam a fotelból és magammal ráncigáltam a szobámba.

Zongoráról felkaptam a kottát és a kezébe nyomtam.

Na, mit szólsz hozzá?

-         Elmosolyodót,és csak annyit mondót,add nekem ezt a dalt.

-         Rendbe Hiroshi a tied lesz,de.. tudom Asako házi feladatod

- Hiroshi elindult az ajtó felé.

Most már nyugalommal volt átitatva a teste,de a bánat ott ragyogót a szemébe.

Végül is befejeztem a félkész kottát és másnap azt adtam be a tanárnak.

Mikor egy után kiadták az eredményeket.. holt verseny alakult ki köztem és  Ren új üdvöskéje közt.

Ne felejtsétek el  hogy holnap indulunk az évente megrendezet táborozásunkra,ami most..

Az ajtó ki vágódott és egy ezüsthajú férfi rontót be az osztályba.

Ki írta ezt a dalt!- Hangja betöltötte az egész osztálytermet, ahogy a papírlapot lobogtatta a kezében.

-         Kurosaki hogy jön ahhoz, hogy meg zavarja az órámat?

-         Bocsánat sensei de ez fontos.

-         Nem lehet fontosabb, mint az, ami itt elhangzik!

Hátsó padsorból felemeltem a kezemet és szót kértem a tanártól.

-         Mit szeretnél Asako?

-         Elnézést, de megnézhetném- gyanúsan elkezdet méregetni, mire ki csengetek.

     Jól van akkor mára vége a tanításnak. Sensei összepakolta a holmiját az asztalon,és mi közbe mindenki ki felé sereglett az osztályteremből; oda sétált hozzám a hívatlan vendégel egyűt. Letette elém a kottapapírt. - Ezt te írtad? vetetetem rá egy pillantást,s a szemem azon nyomba ki kerekedett.

Még is hogy került hozzád ez a  dal?!  - Néztem felháborodva az idegen férfira.

Hiroshi hagyta a dolgozó szobámba egy cetlivel; azzal az üzenttel

Ezt a dalt a húgom írta szabad idejében.

Hogy tetszik?

Ugye milyen tehetséges egy lány?

Most sírjak vagy nevesek hogy jön ahhoz a bátyám..

-         igaz a dalt neki adtam ,szóval onnantól kezdve az csinál vele amit akar,s nem érdekel egy ilyen arrogáns szívtelen dög mint maga úgy hogy fel is fordulhat!

-         Sündisznó. vetetetem oda neki búcsúajándékként a gonosz megjegyzésemet.

-         Ki viharoztam a teremből egyenest ki a kertbe.

Nem is rá hanem a bátyámra voltam mérges- Le kéne szoknom róla hogy máson töltsem ki a dühöm ha felhúznak,de azóta mindig  kezembe temetem az arcomat ,s elkezdtek potyogni a könnyeim.

Minden egyes nap úgy tetem mintha nem fájna az ami már megtörtént ;de mardosta a szívemet akárhányszor megláttam,  ideges lettem ,s a végén nem marad más a helyén csak egy hatalmas légüres tér amit nem tudok megtölteni érzésekkel.  Ezek az érzések úgy kúsznak fel tudatomba minden egyesnap ugyan azok a mondatok visszhangoznak a fejembe, ha elvesztem az önkontrolomat.

Szerencsére kevesen látták a könnyeim, mert egy rózsa lugasba volt behelyezve a pad.

Ezüsthajú férfit láttam a közeledni a padhoz ahol itattam az egereket.

-         Mit keres ez itt?

Felálltam és gyors léptekkel neki iramodtam. Abba reménykedtem, hogy nem fog utolérni,s nyugodt szível neki dőltem az egyik  hársfának.

-         Most meg vagy!- jött egy mély hang a fa másik oldaláról.

-         Phü nincs, mit tenni feladom.

-         átkaroltam a fa egyik oldalát s így néztem a szemébe. Azt vártam, hogy mikor fog egy pofont lekeverni, mert úgy éreztem megérdemlem,s mert tudom, hogy az a fajta ember, aki tán meg tenné.

A pofon elmaradt, s helyette csak némán szótlan tekintettel néztük egymásra.

Mindketten a másiktól vártuk a kezdeményezést.

Végül a csendet megtörve; belekezdtem a gondolataim megosztásába.

Miért követ ilyen kitartóan Kurosaki-san?

Semmi különleges nem akarok, tőled csak erről kérdeznék pár dolgot-meg lobogtatta előttem a bátyámnak adott dalt.

Mióta tudsz dalokat írni?

Tíz évesen kezdtem el, - mondtam Kurosakinak ,s annyira meglepődőt,hogy még a szája is nyitva maradt rajta egy apró rés. Csukja be a száját, mert még be találtatik repülni egy bogár.  Észrevette magát, s gyorsan összezárta.

-         írnál nekem is egy hasonlót? mert igazán tetszik, a stílusod.

-         Még meg gondolom.

-         Nem adok neked gondolkodási időt. - Most kell válaszolnod.

-         Elvetem a tekintetemet a szeméről és lecsücsültem a fa oldalába és felhúztam a lábamat, s rá helyeztem a tetejére az álam.

Most mi csinálsz?- Nem látod? Gondolkodok.. - Kurosaki mellém sétált,s leült közvetlenül mellém. Tán túl közel is ült le; de nem tudtam neki nemet mondani sem visszautasítani. Mondhattam volna neki, hogy megbeszélem a bátyámmal, de az csak időhúzás lenne az egész és Hiroshi úgy is rábeszél.

Rendbe Kurosaki írok neked egy dalt,de ha meglehet ne nagyon reklámozd,mert különben

-         Mi lesz különben?

-         Bajok. - Legszívesebben azt mondtam volna neki hogy kinyírlak ,de nem volt hozzá merszem.

Felálltam a fa tövéből és leporoltam a ruhámat.

Most hova mész?

Vissza a kollégiumba.

Mi ütőt belém, Csak úgy elfogadom egy vad idegen ajánlatát. - Ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejembe. Azt sem vetem észre, ahogy áthaladok a társalgón. Már csak a szobámba tértem magamhoz.

Mint mindig most is ágyamra vetődtem és befordultam a fal felé;- elmosolyodtam.

Azon vetem magam észre hogy sírok amit nem bírtam abba hagyni olyan mélyről törtek fel bennem az érzések;s egy pillanatra azt hitem nem kapok levegőt.

Még is valahogy boldognak éreztem magam  végre valahára olyan hosszú idő után lesz valaki mellettem, akibe tán megbízhatok jóban, mint.-  elmosolyodtam.

Nagy boldogságomba még azt sem halotam meg mikor a bátyám bejött a szobámba, és a tálcát az asztalra rakta..

Asako ébren vagy? !

Igen .

Hoztam neked ebédet, mert mostanában egyre ritkában látlak lent.

-         Hiroshinak megint előjött az aggódó báty szindrómája, de most olyan boldogság ült a szívemre, nem tudtam ellen állni a folytonos vigyorgásnak..

-         A postaládádat is megnéztem,s találtam benne egy levelet az elnöktől.

-         Elvetem a levelet a bátyámtól és kibontottam.

Kedves Narita kisasszony!

Még se mehet el a szigetekre.

Shining Satome

-         Mi csoda?- Húztam fel a szemöldökömet.

-         Hogy tehet velem ilyet az elnök?

-         Mi a baj Asako?

-         Úgy látszik, holnap nem megyek sehova,- még szerencse hogy nem pakoltam össze a bőröndöm. Valóság teljesen más volt. Már rég össze voltam pakolva.

Az arcomra csalódottság ült ki, és az euforikus boldogságom egy részére beköltözőt a pokol démona.

Folyosóról cipő hangja hallatszott be, ahogy végig sétált az idegen rajta és az ajtóm előtt abba maradt a beszűrődött hang. az ajtómon megfeszült a kilincs és az idegen kitárta és belépet a szobámba.

Bátyám rá nézet nagy kerek szemekkel.  -  - Kurosaki te mit keresel itt?

Rám nézet és egy pimasz vigyor elhagyta a száját.

- Végre az enyém vagy!

Folytatása következik