�rzelmek Vihar�ba

10. fejezet: Nem v�rt meglepet�s

Kanamenak siker�lt r� vennie arra, hogy a b�lba

elmenjek, de a valahogy

M�g is azt �reztem, t�n nem k�ne neki kedv�be j�rnom

azzal, hogy megtisztelem a jelenl�temmel.

Miut�n ilyen csod�san magamra hagyott ism�t, s azt

gondolta majd megel�gszek cs�b�t� mosoly�val, s az

el�g lesz nekem arra, hogy ism�t meg gyeng�ljek �s

r�b�lintsak akarat�ra.

Val�ban el�g volt egy gy�ng�den halv�ny mosoly.

Kil�ptem az ajt�n, �s meg csapot a h�v�s ny�ri este

szell�je.

Milyen sz�gyen, egyed�l megyek a b�lba, m�g egy

k�s�r�t sem tudtam �ssze szedni. Nem hogy otthon

maradtam volna a szob�mba.

Andalogva s�t�ltam ki az akad�mia falai k�z�l, s utamat

a Kuran rezidencia fel� vettem.

Elcsod�lkozva n�ztem fel a kis� g�tikus vas

nagykapura, ami m�g�tt egy beton�t h�z�dott.

Kinyitottam, s bes�t�ltam rajta.

F�k sokas�ga sorakozott a sz�l�n, �gy emelkedtek fel

az �g fel�, mint valami �ri�sok. Az �t v�g�n ott �lt a

k�ria, amibe m�r jav�ba folyt az �nneps�g.

Az helyet hogy bementem volna, jelezv�n hogy itt

vagyok, ink�bb le�ltem a padra, s megfogtam a pad

alj�nak a sz�l�t.

Feln�ztem az �gre, ami a rem�ny csillagait sz�rta r�m

vissza.

Meg�reztem Kaname jelenl�t�t,s h�tra fordultam.

Erk�lyen �llt, egyed�l egy pezsg�s poharat tartott a

kez�be.

Gyorsan visszafordultam, de m�r k�s� volt, a

tekintet�nk ism�t �sszetal�lkozott.

Nem v�gytam most arra, hogy tal�lkozzak vele.

Addig gondolkodtam azon, hogy vajon elmenjek e vagy

nem, m�g t�l k�s� nem lett a t�voz�sra.

Az ajt�ba �llt,s fel�m n�zet.

Tekintete zavarba ejt� volt, szinte kereste velem a szem

kontaktust.

Elindult az ajt�b�l, s a padhoz s�t�lt, ami �tellenesen

helyezkedet el az ajt�val.

Meg �lt el�ttem, s azt�n le�lt mell�m a padra.

Egy ideig egym�s mellet �lt�nk a n�mas�gba.

Fel�lltam �s elindultam az ajt� fel�.

M�g mindig m�rges vagyok r�,de m�g is

szeretem,�r�lten szeretem.

M�g a b�ty�m ir�nt sincs ilyen m�ly szeretetem, mint a

senpai ir�nt.

M�g a padon cs�cs�ltem arra v�rtam h�tha meg sz�l�t,

de nem tetette.

�gy �lt mellettem, mint egy k�szobor, �sszefont l�bakkal

�s karokkal.

Mintha azt mondan� nekem,- most nem �rdekelsz

engem.

Egy pillanatra meg�lltam a l�pcs� el�tt, s visszan�ztem

r�.

M�r nem volt �sszefonva, se a karja, de m�r a l�ba

sem. Laz�n �lt a padon �s n�zet engem a v�r�s

szemeivel.

K�nnyen megtudhattam volna, mire gondol ebbe a

pillanatba,de nem akartam tudni r�la. Alig hogy ezt

v�gig gondoltam, meg halottam fejembe Kaname

hangj�t.

- Ne menj el.

Mondta a fejembe l�gy hangon, mintha arra k�sz�lt

volna, hogy meg l�gy�tsa, kis� bekem�nyedet sz�vemet.

Nem ment vele sokra, m�r nem tudta azt megl�gy�tani

ahhoz t�l sok sebet ejtett rajta, beteges birtokl�s�nak

k�sz�nhet�en.

- Mi�rt nem engedsz el senapi?

Nem l�tod, hogy megfojtasz engem?

Megfojtani t�ged?

Fenyeget�en n�zet r�m �s lass� l�ptekkel indult fel�m.

Meg �lt el�ttem, tekintete meg enyh�lt kis�.

Ha te is magamra hagysz, akkor mi lesz velem n�lk�led?

�sszer�ncoltam a homlokom, s d�h�sen Kanamera

n�ztem.

Ne adja itt az �rtatlant senpai, mondtam, nem leszek

m�sodik Yuuki mellet!

Kaname d�h�sen tekintett r�m, �s megfogta a v�llamat.

Ijedten n�ztem r�, nem tudtam mi a sz�nd�ka.

Az a gyilkos tekintett,- biztos most fog meg�lni.

Szemembe n�zet majd kiugrott a sz�vem a hely�r�l, mi

k�zbe �reztem, ahogy a fejem egyre jobban f�j, �s csak

er�s�dik a f�jdalom.

Igyekszek vissza verni a t�mad�s�t, v�g�l feladta.

Keze m�g mindig a v�llamon pihent, feje lefel� log�t, s a

szemei a betont n�zt�k.

Nem l�ttam a tekintettet, de �reztem mennyire k�ts�gbe

van esve.

M�g mindig ennyire szeretne engem?

Vagy csak l�tszat az eg�sz, mint egy j� megkompon�lt

zenei m�?

Siker�lt ism�t j�l �sszezavarnia az �rzelmeimet, s megint

nem tudom, mit akarok.

�rzem, egyre jobban belehabarodok a b�ty�mba, s ez

okozza sz�momra a legnagyobb gondot, hogy sz�vem

kett�hasad, �s nem tudom, mit tegyek.

Annyira Kaname mellet szeretn�k maradni, de nem

megy am�g, - Meg�lltak a gondolataim, s bele sem

mertem gondolni, hogy esetleg ezeket a szavakat

Kaname is halotta a fejembe.

Elfordultam t�le �s bel�ptem az ajt�n.

Sz�les t�meg, sz�n� szemei n�ztek r�m, ahogy

els�t�ltam a b�lterem m�sik v�g�be.

Egy pinc�r j�tt fel�m itallal k�n�lt.

Sok�ig tanakodtam vajon vegyek bel�le vagy ne.

Mi�rt is ne igyak?

Itt mindenki boldog �s el�gedett akkor �n is az leszek, s

elvetem egy poh�r v�r�s pezsg�t a t�lc�r�l.

Pinc�r tov�bb ment.

Ittam egy kortyot, s m�r majdnem �jf�lt �t�tt az �ra,

mikor megl�ttam Kanamet �s Yuukit. Egy kering�t

j�tszottak, �s arra t�ncoltak.

Ne keljen a boldog arcukat l�tnom, ez�rt kimentem az

erk�lyre.

M�g a b�ty�m is boldogabb volt n�lam, mert nem volt

egyed�l.

Mi�rt nem tudok boldog lenni?!

Ezt ki�ltoztam magamba, s a k�nnyeim bor�tott�k be az

arcomat.

Egy cseppnyi rosszul l�t kap�t el, g�rcs�s f�jdalom j�rta

�t a hasam alj�t.

Poh�r kiesett a kezemb�l, �s kid�lt szemekkel

pr�b�ltam �rr� lenni a f�jdalmon.

Kezemet hasamra helyeztem �s �sszekuporodtam.

V�ratlanul meg�reztem Rint.

Ott �llt az erk�ly ajt�ba �s engem n�zet.

Fel�m rohant, aggodva tekintett r�m.

Nem k�rdezet semmit, csak felkapott a karjaiba, s

gyorsan elvitt a b�lteremb�l egy m�sik szob�ba.

Gondosan be lettem takarva, s m�snap estig aludtam.

***

Mikor magamhoz t�rtem a m�ly �lomb�l, olyan meg

k�nnyebb�lt voltam mintha m�r nem �reztem volna

semmit magamba, ami megterhel� lett volna sz�momra.

Fel�ltem,s magam el� meredtem,s hi�ba �reztem

magam j�ban,m�g is mintha hi�nyozna bel�lem valami

�s a hasam alj�t elkezdtem tapogatni.

 Kerestem a v�rt magamon, arra eml�keztem, hogy

mikor �sszeroskadtam akkor elkezdet �mleni bel�lem, s

biztos Rin is l�tta.

Arcomat elb�jtattam a kezembe,s hamar r� j�ttem arra,

hogy elvet�ltem.

T�l sok k�rd�s volt a fejembe, amit t�l hajsz�lt

izgalmamba nem voltam k�pes megfogalmazni.

�szre se vettem, de Rin egy tapodtat sem mozdult

mell�lem.

�lve aludt el a kanap� v�g�n.

Meg�rezte felkeltem, kiss� ny�zott szemei r�m n�ztek.

Kopog�s halottam,- Szabad.

Mondtam a r�vid er�tlen v�laszt, annak ellen�re, hogy

tudtam ki van az ajt� t�ls� fel�n.

Kaname kinyitotta az ajt�t a b�ty�m egyb�l felpattant, s

meg se l�tsz�t rajta, �pp abba a pillanatba �bret fel.

Kaname bes�t�lt, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

Hossz� ideig m�regett�k egym�st Rinel.

Rin odament hozz�, �s belen�zet a szem�be.

Most boldog lehetsz Kuran Kaname, az �s�k ereje

elpuszt�totta a saj�t v�red.

Kaname m�rgesen tekintett a b�ty�mra, �s �pp meg

akarta ragadni a tork�t.

Felpattantam az �gyb�l �s elki�ltottam magam.

Ne tedd senapi!

Kaname eleresztette a b�ty�m tork�t.

Rin k�rlek hagy magamra most a senpaial.

Rin szemei csal�d�s�got sugalltak sz�momra, azt

k�rdezve,- Mi�rt szeretek egy olyan f�rfit, aki sosem fog

sz�vb�l szeretni.

B�ty�m kiment az ajt�n, s m�g vissza se n�zet, hogy

r�m mosolyogjon.

Letekintem a f�ldre, s visszamentem a kanap�hoz

ahonnan fel�lltam.

Vissza�ltem r�.

Kaname m�g mindig az ajt�ba �llt.

Lass� l�ptekkel elindult az �gy fel�, s mikor oda�rt le�lt

mell�m, �s r�m tekintet.

Agg�dtam �rted, mikor meghallottam a h�rt,hogy

el�jult�l.

Elfordultam t�le s�rt�d�en. - Senpai k�rlek, mond meg

nekem mi az igazs�g,- Rido Kuran val�ban halott vagy

m�g �l, mert az a sz�besz�d j�rta, hogy a vad�sz nem

v�gzet vele. -  Zeronak siker�lt elpuszt�tani a

mesteremet, �gy megsz�nt l�tezni a kett�nk k�zt l�v�

k�tel�k.

Kez�vel fel�m ny�lt s maga fel� ford�totta az arcomat.

Mi�rt nem mondtad, hogy…- �llapotos vagyok?

Igen.

Mi�rt hallgattad el el�lem.

Az�rt mert m�g magam sem tudtam, ez csak akkor

der�lt ki sz�momra, amikor megt�rt�nt a baj.

Nem �rtem senpai?

Mi�rt foglakozik m�g mindig velem?

Hisz ott van, a szerettet h�ga, aki�rt minden�t

fel�ldozna, m�g az �r�kl�t�t is.

Akkor meg mi�rtelme ism�t elm�ly�teni a

kapcsolatunkat?

 M�g h�nyszor mondjam el neked Sakura!

Hozz�m tart�zol, �s nem sz�mit, hogy merre megy az

�leted fonala.

Mindig �ssze fogunk tart�zni.

Lebiggyesztettem a fejem. - Sejt�sem beigazol�dott.

Kaname m�g mindig ragaszkodik hozz�m, de biztos

vagyok benne, nem az�rt mert szeret.

A k�tel�k�nk oka, csak is az �s�k hatalma miatt j�hetett

l�tre.

Minden egyes cs�kja �s �rint�se t�n hazugs�g volt, s

ez v�gk�p elkeser�tett.

Bizalmatlans�g tenger�be s�lyeszezett.

Megpr�b�ltam fel�llni, hogy el tudjak t�le t�volodni, de

m�g t�l gyenge voltam hozz�, �s visszahuppantam a

kanap�ra.

�jb�l neki rugaszkodtam, �s a m�sodik pr�b�lkoz�sra

siker�lt massz�van meg�llnom a l�bamon.

Legnagyobb meglepet�semre Kaname karon ragadott,

t�n pont az�rt nehogy megint visszaesek, de eltoltam

magamt�l a karj�t, �s neki indultam. Egy kett�-h�rmadik

l�p�s ut�n �reztem, menni fog a s�t�l�s. Kinyitottam az

ajt�t, �s kis�t�ltam rajta, mit sem t�r�dve Kaname

gondolataival.

Egy�ltal�n nem tetszet neki, hogy csak �gy lel�pek, egy

�rva sz� n�lk�l.

V�gig rohantam a folyos�n, ami a m�r ki�resedett

b�lterembe vezetett.

M�r csak Rint �s ap�t l�ttam, ahogy m�g az utols�

vend�gt�l is elk�sz�nnek.

Oda mentem hozz�juk, s belen�ztem a szem�kbe

kem�ny hat�rozotts�ggal.

- Apa, te mindig azt szereted volna ha Rint v�lasztom

j�vend�belimnek.

Mivel nem siker�lt Kuran Kaname sz�v�t teljesen

elnyernem ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy meghajlok az

akaratod el�tt �s hozz� megyek a b�ty�mhoz.

 Rin szemei kik�rkedtek, �s sz�les mosoly jelent meg az

arc�n.

Apa elmosolyodott, �s �t�let engem.

- Nagyon sajn�lom kisl�nyom.

- Ne sajn�ld apa, ennek �gy kell lennie.

Nem �ld�zhetek egy szomor� �rny�kot eg�sz �letembe,

aki szeret is meg nem is.

Hi�ba szeretem Kanamet jobban, nem fog engem �gy

szeretni sosem, ahogy �n szeretn�m, hogy szeresen.

�reztem Kaname jelenl�t�t az egyik oszlop sark�ba.

Biztos halotta is, amit ap�nak �s Rinnek az im�nt

mondtam.

Mi megy�nk Sakura.

Vigy�z magadra kisl�nyom.

Apa megveregette Rin v�ll�t �s magunkra hagyott.

Akkor most m�r a mennyasszonyom vagy.

Igen Rin, nem hivatalosan, de az vagyok.

Nagyon boldogg� tett�l most.

Mag�hoz h�zott �s egy szenved�lyes b�cs�cs�kot adott

az ajkamra.

Nagyon szeretlek.

Rin szemib�l szinte ki t�kr�z�d�tt az �r�m,�s az a

�szinte szerelem amit ir�ntam �rez.

Sz�vemet ez nagyon boldogg� tetette, s azt k�v�ntam

magamba, amit m�r akkor is �reztem mikor Kaname

el�sz�r �t�lelt. - B�r csak �r�k� tartana!

Elt�volodtunk egym�st�l.

Nem sz�vesen,de itt kell hagynom t�ged.

M�g egy utols� cs�kot kaptam t�le,�s odament ap�m

mell� az ajt�hoz.

- L�tod meg mondtam neked, fiam csak v�rnod kellet

m�g Sakura r� nem d�bben arra, hogy n�lad jobban

senki nem szereti.

- Igen ap�m, most madarat lehetne velem fogatni,olyan

boldog vagyok.

- Na, j� ifj� v�leg�ny most m�r menj�nk, mert any�d

leszedi a fejem.

- Apa mondtam m�r neked hogy papucs vagy?

- Mi, te szemtelen, hogy mered ezt mondani nekem!

- J�t�kosan �sszecivakodtak, ap�m �s a b�ty�m,

mintha nem is v�mp�rok voln�nak, hanem h�sv�r

emberek.

Ez szokatlan volt t�k�k, b�r a m�ltba m�r el�fordult

hasonl� n�h�nyszor, s mint most is elvigyorodtam

rajtuk.

Sz�p lassan kinyitott�k az ajt�t �s kimentek rajta.

Rin m�g visszafordult egy j�t�kos kacsint�s elej�ig �s

azt�n v�gleg elt�nt az ajt� m�g�tt.

Egy darabig m�g n�ztem a z�rt ajt�t azt�n sarkon

fordultam, �s a k�t oszlop k�z�tt ott �lt Kaname

szomor� szemel,�s rengeteg k�rd�ssel,szinte

bomb�zott �s folyton azt k�rdezte,- Mi�rt?

Mi�rt Sakura?

Mi�rt �rultad el az �rz�seimet?

- Kaname, nem fogok �r�k� r�d v�rni, �s arra mikor

hat�rozod el magad, hogy ki mellet bontasz horgonyt

egy �r�k� val�s�gig

- Most nem hagyhatsz itt amikor Yuuki is bizonytalan

mag�ba, �s a szerelm�nkbe!

- De Kaname, meg tehetem, mert csak h�s�get

esk�dtem neked, s nem azt hogy �r�k� a szeret�d

maradok.

- M�r meg mondtam neked Sakura, nem fogsz t�lem

szabadulni, hozz�m tartozol, ak�r mint Yuuki.

- T�nyleg?

- Akkor neki mi�rt engeded, hogy szabad �s boldog

legyen?

- Nem kell v�laszolnod, mert tudom a v�laszt.

-Sz�vb�l szereted.

- Nem igaz Sakura, egyform�n szeretlek titeket. – Az�rt

tudom elengedni, mer, tudom, hogy te itt vagy,s ha

Yuukit boldognak l�tom,s t�volb�l figyelhetem,nekem az

is el�g,b�r nem teljes boldogs�g.

- Elvigyorodtam- l�ttod megint ellent mondt�l

magadnak, de nem baj, csak hagyd, hogy boldog

lehessek a b�ty�mmal.

Ott hagytam a b�lterembe,s visszas�t�ltam a szob�ba.

�gy tervezte, hajnalba visszat�rek a koll�gium falai

k�z�, �s beburkol�zok a szob�mba.

***

Hajnalodott, �s m�r az akad�mia h�dj�n s�t�ltam v�gig

egyenesen a hold koll�gium ajtaj�ig. Meg �lltam el�tte,

s feln�ztem r�.

Mennyi eml�k van itt, ami ide k�t,s m�g is

szomor�s�ggal t�lt el minden egyes gondolat, ami a

m�lt martal�k�v� lett.

Ki nyitottam az ajt�t, senki nem tart�zkodott bent, mert

mindenki hazat�rt a csal�dj�hoz.

M�g Ichijo is aki Aidouval ment el a Hanabusa h�z

vend�gek�nt.

Le�ltem a kanap�ra �sszeroskadva ott �ltem �r�kon �t,

m�g r�m nem s�t�tedet.

Az ajt� ism�t kiny�lt, s ott �lt Kaname velem szembe.

Mell�m s�t�lt, �s le�lt, s �tkarolta a v�llamat, �s

mag�hoz h�zott.

�llamat meg fogta. Maga fel� ford�totta,�s meg cs�kolt

l�gyan.

M�g ellenkezni sem volt id�m, de mit �rtem volna vele,

hi�ba vagyok m�r menyasszony, Kuran Kanamet ez

nem �rdekli.

Igaza van Kanamenak, nem tudok t�le elszakadni,a

szenved�ly �sszek�t minket.

Eltoltam magamt�l.

- Senpai ne feled, most m�r mennyasszony vagyok, �s

nem lehetn�k itt veled.

- Tudom,de nem tudlak elengedni,- ezt ne k�rd

t�lem,m�g r�lad is lemondjak �s a hozz�d f�z�d�

�rz�seimr�l!

- Sajn�lom senpai.

Nem tudom vissza vonni azt az �g�rettett, amit a

b�ty�mnak �s ap�mnak tetem.

Maradj tov�bbra is a szeret�m.

Nem leszek megint a szeret�d, eszem �g�ba sincs ism�t

elj�tszani a h�s�ges m�sodikat a h�remedbe.

Befogtam a sz�mat.

Nem gondoltam, hogy val�ban kimondom ezt a sz�t.

Elfordultam t�le, s sz�gyenkezve meredtem a semmibe.

Elmosolyodott?

Val�ban ott volt az ajk�n a mosoly.

Sakura, ez nem lesz �r�k� �gy.

Egyszer majd ennek is v�ge szakad.

Annyira meglep�dtem a mondat�n,m�r csak arra

eszm�ltem fel, hogy led�nt�tt az �gyra �s az ajka

r�tapadt az ajkamra.

Folytat�sa k�vetkezik