- Szayel! Te vagy az egyetlen, aki seg�thet megoldani a

gondom, m�s tud�s nincs a k�zelben!

- �s m�gis mi k�telezne arra, hogy seg�tsek neked? Te

csak egy shinigami vagy, akit az�rt hoztak ide, hogy a

Hougyouku erej�t megn�velje. Ez megt�rt�nt, �gy m�r

feleslegess� v�lt�l sz�munkra. – v�laszolt, tov�bbra is a

k�perny�t b�mulva, rejtelmes mosoly�val. Haru nem

v�laszolt, tal�n k�nnyei akad�lyozt�k meg a sz�v�ben

felgy�leml� szavak �raml�s�t, melyeket legsz�vesebben

azonnal a f�rfi fej�hez v�gott volna. De miel�tt �gy

tehetett volna, egy �jabb roham t�rt r�, arr�l nem is

besz�lve, hogy gyomra is rettenetesen megf�jdult.

- Szayel… nem �rtem mi�rt v�ltozt�l meg ennyire… Hisz

a fert�tlen�t�t is nekem k�sz�tetted, akkor most mi�rt… -

ny�gte fuldokolva, mik�zben egy azam�s �vegcs�hez

ny�lt.

- Mert folyton bele �t�d az orrod a dolgaimba! Nem

akarom hogy a harcom is t�nkre- - ki�ltotta mag�b�l

kikelve az espada, �m mikor Harura pillantott, el�llt a

szava. Nem tudott a tegnapi incidensr�l, �gy a l�ny

gyomr�n�l felszakadt seb meglepte, valamint a

Noitr�val val� tal�lkoz�s eredm�nye is j�csk�n ler�tt

Harur�l. Maga sem tudta mi�rt, de sz�v�be mintha k�t,

r�ges-r�g elnyomott �rz�s l�ngolt fel: sajn�lat, s

aggodalom.

A l�ny tov�bbra sem kapott leveg�t, hi�ba itta meg az

azam�t, majdnem hogy rosszabbul �rezte mag�t. Ezt

m�r Szayel sem tudta tov�bb n�zni. S�hajtva kil�pett a

vide�b�l, majd fel�llt, s elment. Haru nem l�tta, s m�g

csak nem is hallotta, hogy Szayel elment, arra lett csak

figyelmes, hogy egy aranys�rga l�tty�t nyomnak az orra

al�.

- Tess�k. Hasonl� anyagb�l k�sz�lt a med�l is. –

morogta elfordulva az espada. A l�ny nem is k�slekedett

tov�bb, azonnal lenyelte az italt.

- Nos, mi k�ne? – k�rdezte a f�rfi, mikor k�nyelmesen

elhelyezkedett a sz�k�ben.

- Az er�m… mostan�ban rohamosan cs�kken. – v�laszolt

Haru, mikor m�r jobban �rezte mag�t, s fel�llt.

- Ez tal�n az �n hib�m?

- Nem, viszont nem az ellenkez�j�nek kellene lennie?

Hisz eddig az azame er�n�veked�st eredm�nyezett

n�lam, viszont ami�ta a Hougyoukuhoz hozz��rtem, az

er�m rettent� gyorsan cs�kken! M�r arra sem vagyok

k�pes, hogy egy espada szellemi energi�j�t meg�rezzem!

Szayel a feltett k�rd�sre nem felelt, kifejez�stelen arccal

meredt vissza a l�nyra. V�g�l – ugyancsak

kifejez�stelen�l – visszak�rdezett.

- Pontosan mi�ta �szlelted az er�cs�kken�st?

- H�t…

- Ha j�l eml�kszem, az Exequias-t m�g a Hougyouku

seg�ts�g�vel gy�zted le. – tette hozz� t�relmetlenkedve

az espada.

- Most hogy mondod, t�nyleg. Akkor m�g minden

rendben volt, de ut�na valami�rt… mintha

visszaszor�tan� az er�m az azame.

Szayel h�trad�lt sz�k�ben, l�b�t keresztbe rakta, majd

szem�veg�t feljebb tolta.

- Ami azt illeti, r�gebben Aizen-sama parancs�ra

kutat�sokat v�geztem az azame kapcs�n. Az egyik, amire

r�j�ttem a szer vizsg�l�sa alatt, hogy az ereje, vagyis

ink�bb a hat�s, amit kelt, periodikusan v�ltozik. A te

esetedben ez annyit jelent; az er�n�veked�s �s

er�cs�kken�s, vagy ha �gy jobban tetszik, er� elfojt�s

mindig ugyanannyi ideig tart, s mindig v�ltozatlan

id�ben v�ltj�k egym�st.

- Azt akarod mondani, hogy most t�bb mint hat �vig

nem lesz er�m!? – csattant fel Haru a fejlem�nyek

hallat�n.

- A helyedben ink�bb �r�ln�k, hogy csup�n hat �v… -

v�gott vissza az espada.

- De nekem nincs hat �vem! M�r lassan h�rom hetem

sem! Szayel! K�rlek, seg�ts valahogy hamarabb

visszaszereznem az er�m!

- Haru! – ki�ltott r� a f�rfi. Hangja �rces, s d�h�s volt –

�gy hiszem, az elm�lt napokban elfeledted, hol is vagy

val�j�ban! Mi nem vagyunk sz�vets�gesek! S ez nem

csak r�m, hanem Grimmjowra is vonatkozik! Ne felejtsd

el, mi esp�d�k vagyunk, az ellens�geid, akik a bar�taidat

akarj�k meg�lni. Nincs okom r�, hogy egy

magadfajt�nak seg�tsek! Mi nem vagyunk bar�tok!

Jegyezd meg!

Haru tork�ban ism�t felgy�lemlett megannyi kavarg�

�rzelem egyvelege, melyeket sehogy sem tudott lenyelni.

� val�ban �gy gondolta, hogy megb�zhat Szayelben, s

Grimmjowban is, hisz m�r mindkett�nek rengeteget

k�sz�nhet. Azonban Szayel ut�bbi szavai visszah�zt�k a

val�s�gba, miszerint �k ellens�gek… Nem

akad�lyozhatja meg azt, hogy ez a k�t espada, s

shinigami bar�tai ne harcoljanak.

„Egy shinigami elpuszt�tja az arrancarokat, nem pedig

v�di �ket!” – villant be hirtelen a tegnapi mondat, ami

�gy n�zett ki, nem hagyja menek�lni.

- De… �n… - kezdte elcsukl�, halk hangon, sz�j�t

harapd�lva. Szayel �rdekl�d�st szimul�lva felpillantott a

l�nyra. Val�j�ban nem akart ennyire kegyetlen lenni

vele, de �gy gondolta, ideje volt visszar�ngatni a f�ldre.

- �n akkor is… - folytatta a shinigami, majd k�nnyes

szemekkel elki�ltotta mag�t, kit�rtek bel�le a szavak –

�n akkor is szeretlek! T�ged, �s Grimmjowot is! �s ha

beled�gl�k is, akkor sem hagyom, hogy b�nt�d�sotok

essen! – majd ezzel sarkon fordult, s elrohant. M�g

majdnem Kitsun�t is fell�kte, aki meglep�dve pillantott

ut�na. Szayel nem mutatott semmi hangulat, vagy

�rzelemv�ltoz�st. Esze tov�bbra is azt hajtogatta, ez �gy

a helyes. Viszont eddig kiz�r�lag harcra, s tov�bbi

kutat�sra v�gyakoz� sz�ve ellentmond�sba sodorta.

- Nem mondtad el neki, ugye? – fordult Kitun�hez, aki

hasonl� aggodalommal tekintett vissza r�. – Ne is

mondd. S ezt ak�r veheted parancsnak is, amit egy

magasabb rang� arrancar adott ki. Ha megtudn�, hogy

a bar�tai m�r itt vannak, r�ad�sul a legvesz�lyesebb

helyen, biztosan �sszeroppanna. – magyar�zta, majd visszafordult a sz�m�t�g�phez.

- „Szayel-sama… M�r m�smilyen szemekkel n�zett

Yamaneko-sama ut�n, mint tegnap… Sokkal…

gyeng�debben…” – t�n�d�tt Kitsune, majd becsukta az

ajt�t, s igyekezett utol�rni Harut.

- Ostoba n� – d�rm�gte Szayel, ahogy azt a bizonyos

Renji harcot keresg�lte a g�p�n – M�g hogy engem

megv�deni…

V�g�l megtal�lta vide�t, de mikor el akarta ind�tani, ujja

megtorpant. Sz�v�ben d�l� hangzavar hangosabb volt,

mint fej�ben. Az, amit n�h�ny perce Haru mondott nem

hagyta, hogy a harcra gondoljon, �gy nem nyitotta meg a

vide�t. Helyette ink�bb fel�llt, s egy asztalhoz s�t�lt,

ahol a f�lk�sz szerkezet pihent. Egy ideig csak

szemezgetett a t�rggyal, m�g v�g�l fels�hajtott.

- El se hiszem, hogy ezt teszem…

K�ts�gbeesett, s�r�n ism�telgetett ki�lt�s k�nyszer�ttette

felnyitni Ichigo elnehezedett pill�it. S�t�t volt, amerre

csak tekintett a m�ly s�t�ts�get l�tta. Feje z�gott, h�ta

eszm�letlen�l sajgott. Mikor l�t�sa kitisztult, Fres�t

pillantotta meg maga el�tt. S�rt. K�nnyei, ak�r az

es�csepp, szapor�n potyogtak a f�rfi mellkas�ra.

- Ichigo! Ichigo sz�lalj meg! – ki�ltozott tov�bb a l�ny. A

shinigami fel�lt, de azonnal has�t� f�jdalom sz�rt

gerinc�be.

- Mi… Mi t�rt�nt? – k�rdezte rekedten, majd k�h�g�tt

p�rat, hogy ism�t tiszt�n kapjon leveg�t.

- Valaki folyton folyv�st babr�lja a folyos�kat. Elt�nt

al�lunk a padl�, �s idezuhantunk. – magyar�zta Fresa,

�m m�g be sem fejezte, Ichigo r�gt�n felpattant, s t�rsai

ut�n ki�ltott.

- Mind hi�ba. Ezen a s�t�ts�gen 2 m�ter sugar� k�rben

terjed csak a f�ny �s a hang, ha nincsenek a

k�zel�nkben, nem hallanak. – folytatta az arrancar.

- M�gis mekkora ez a hely? – k�rdezte idegesen Ichigo,

fej�t kapkodva.

- Nem tudom. De nagyon vesz�lyes. B�r csak f�l f�llel

hallottam, amikor az Espada gy�l�skor az ajt� el�tt

v�rtam Szayel-sam�t, de ha minden igaz, ide sz�m�ztek

minden olyan arrancart, espadat, aki nem

engedelmeskedett Aizennek, vagy t�ls�gosan is

v�rszomjass�, kezelhetetlenn� v�lt. – a l�ny hangja

sz�ntelen volt, mintha valamit nem �rult volna m�g el.

- Micsoda? Akkor most egy olyan helyen vagyunk, ahol

b�rmikor r�nk t�madhatnak?

- Eddig is olyan helyen voltunk – v�gott vissza Fresa,

majd fel�llt. Folytatta, �m hangja ism�t balj�ss� v�lt –

Ez a hely azonban sokkal vesz�lyesebb… M�g csak az

ellens�ges arrancarok reiatsuj�t sem lehet �rezni!

Rem�lem nem tal�lkozunk vele…

- He? Kivel?

- Semmi, semmi! Ink�bb menj�nk gyorsan! H�tha

belebotlunk valakibe! – menteget�z�tt, majd indul�sra

k�sztetve tolni kezdte Ichigot, �m az felszisszent, mikor

a h�t�hoz �rt. – I-Ichigo… Te megsebes�lt�l?

- Um… Igen, de semmis�g. Most az a legfontosabb, hogy

a t�bbieket megtal�ljuk, azt�n kijussunk innen! –

v�laszolt a fi�, mintha minden a legnagyobb rendben

lenne.

- De Ichigo! V�rzel! Nem kis magass�gr�l zuhantunk,

biztosan nagyon meg�t�tted a h�tad! Legal�bb a sebet

k�t�zz�k be! – er�sk�d�tt Fresa, s m�r szedte is le a

shinigami fels�t.

- Mondom, hogy semmis�g! Fresa, eressz! – ellenkezett a

shinigami. Ekkor azonban v�rfagyaszt� kacajt hallottak

nem messze t�l�k. Fresa l�bai azonnal f�ldbe

gy�kereztek az ismer�s hang hallat�n, akinek

tulajdonosa nem sokkal k�s�bb szellemi energi�j�t is

szabadon engedte.

- Oh, h�t Fresa? Eddig azt hittem csak k�pzel�d�m,

mikor a reatsut meg�reztem, de ezek szerint nem

t�vedtem. „�r�l�k” hogy �jra l�tlak, Fresa Serafin

– sz�lt igencsak g�nyosan, majd a s�t�tben egy j�ghideg,

barna szemp�r jelent meg, melyb�l sug�rzott a gy�l�let,

a gyilkol�si v�gy valamint a kegyetlens�g egyvelege.

- Heimlis… Formido… - ny�gte megh�tr�lva az arrancar.

Ichigo azonnal felfogta, a f�rfi, aki el�tt�k �ll, minden

bizonnyal ellens�g. De – feltehet�leg – fekete ruh�ja

teljesen egybeolvadt a s�t�t h�tt�rrel, �gy egyetlen egy

mozdulat�t sem lehetett l�tni, csup�n azokat a r�miszt�,

megvet� szemeket.

- „M�gis… ki a csuda ez?” – d�rm�gte mag�ban Ichigo, s

Zangetsura helyezve kez�t, felk�sz�lt a csat�ra.