17.fejezet: S�t�ts�g,mely k�nnyet,s f�lemet sz�l

S�r� l�ptek zaja zengte be a Las Noches t�vol es� r�sz�t.

A s�t�ts�g mindent bebor�tott, csak egy apr�cska

f�nyg�mb adhatott valamicske f�nyt a shinigamiknak,

kik �r�k hossza, meg�ll�s n�lk�l rohantak. A keskeny

folyos� - melyen haladtak – l�tsz�lag elhagyatott volt,

ami meglehet�sen aggasztotta a csapatot.

- Fresa… Biztos vagy benne, hogy erre kell menni?

–fogalmazta meg Ichigo a mindenkiben megb�v�

k�rd�st.

- Persze! Eg�szen biztos! – v�gta r� a l�ny, aki legel�l,

Ichigo mellett loholt.

- De h�t m�r t�bb �r�ja rohanunk, �s m�g mindig

semmi… Nem lehet, hogy elt�vedt�nk? – jegyezte meg a

narancs haj�.

- Nem az �n hib�m, hogy most hosszabbik �ton kell

menn�nk! Ha r�m hallgattatok volna, nem pedig a

p�paszemes Quincy-re, most a j�, �s r�videbbik �ton

menn�nk. – torpant meg s�rt�d�tten Fresa, aminek

k�vetkezt�ben a t�bbieknek is meg kellett �llniuk, �m �

folytatta a m�rgel�d�st – K�l�nben is, hogyan

vezethetn�lek titeket, ha az a v�r�ske csak ennyi f�nyt

k�pes l�trehozni a hatalmas erej�b�l? Nem l�tok semmit

sem!

- „V�r�ske?” Na adok �n neked… - morogta �k�lbe

szor�tott k�zzel Renji, Rukia ek�zben pr�b�lta

lenyugtatni.

- A kis bar�tunknak hogy megn�tt a sz�ja, mi�ta

Kurosaki megmentette a homoksz�rny t�mad�s�t�l… -

jegyezte meg Ishida, mik�zben szem�veg�t igazgatta.

- Meglehet, de most minden bizalmunkat bel� kell

fektetn�nk, � tudja egyed�l, merre lehet Haru. –

mondta Yoruichi.

- H�t, jelenleg � se nagyon tudja, hol vagyunk… -

s�hajtotta Izuru, Fresa azonban r�gt�n r�mordult.

- Dehogynem! Ha hallgatn�tok r�m, m�r r�g ott

lenn�nk!

- J�, j�! Nyugodj meg, Fresa! Ink�bb menj�nk tov�bb! –

pr�b�lta leh�teni a ked�lyeket Ichigo, s hogy men�sre

�szt�n�zze a l�nyt, a h�t�n�l tolni kezdte.

- De h�t most itt engem hib�ztattok, amikor m�r ott

lenn�nk, ha megb�zn�tok bennem! – m�rgel�d�tt

tov�bb Fresa. Ekkor azonban Byakuya l�pett el�, a k�t

j�mad�r el�.

- Nem �r�nk r� ilyen gyermeteg viselked�sre. Aizen

minden bizonnyal m�r tud a jelenl�t�nkr�l, nem

vagyunk biztons�gban. – mondta hat�rozottan, majd �

is haszn�lta a d�monm�gi�t, s nagyobb, f�nyesebb

g�mb�t hozott l�tre, majd elindult.  Renji s�hajtva

elt�ntette az � nevets�ges pr�b�lkoz�s�t, majd k�vette

kapit�ny�t.

- Ez az alak… Ijeszt�en hideg… - motyogta h�tra

Ichigonak Fresa.

- Nekem mondod… - helyeselt a helyettes shinigami is,

�m tekintete hamar komolyra fordult – De tudod,

Byakuya akkor ilyen h�v�s, rideg, amikor igaz�n

agg�dik a szerettei�rt. Eml�kszem, mikor Ruki�t

akartam megmenteni, hasonl� rideg h�vihart l�ttam

viszont a szemeiben.

- Itt… mindenki olyan j� bar�tja Harunak? Hisz

mindenki… annyira agg�dik �rte…

- Azt, hogy ki mennyi eml�k f�zi Haruhoz, nem tudom,

hisz �n is csak egy napot t�lt�ttem vele…

- Egy nap!? De akkor mi�rt akarod ennyire megmenteni?

– k�rdezte Fresa, szembe fordulva a shinigamival.

- Eleinte csak seg�teni akartam Yoruichi-sannak, de…

Most m�r m�s vez�rel.

- Micsoda?

- H�! Ichigo! Fresa! Nem j�tt�k? Vagy t�n valami m�st

terveztek ott h�tul? – incselkedett Yoruichi, az

id�k�zben lemaradt p�rra.

- M-M�gis mire c�lzol, Yoruichi-san? – v�gta r�

elv�r�s�dve Ichigo, majd durc�san megragadta Fresa

karj�t, aki tov�bbra is kiv�ncsian hallgatta volna Ichigo

szavait.

- „Mi ez? Ez az �rz�s… Amit m�r oly sok �ve nem

�reztem…” – gondolta, mik�zben felz�rk�ztak a

t�bbiekhez.

Ek�zben az �let lassan �jra megindult a hatalmas

�p�letben. Mindenki �bredezni kezdett, k�zt�k Haru is.

Illetve, csak �bredezett volna, �m meg sem b�rt

mozdulni, Kitsun�nek k�sz�nhet�en, aki teljesen a l�ny

test�re fek�dt, �sszekuporodva. Harunak nem volt sz�ve

f�lzavarni a kis arrancart, �m m�r kezdett elzsibbadni a

teste, arr�l nem is besz�lve, hogy foly��gyei is akadtak.

�gy v�g�l k�nytelen volt valahogy kim�szni Kitsune al�l,

aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy nagyot koppanva

�rt f�ldet. Erre a fi� azonnal f�l�bredt, s �rthetetlen�l

pillantott le Harura.

- Gazd�m… mit csin�l odalent?

- S-Semmit… - ny�gte morgol�dva a l�ny, majd az �t�st

f�jlalva felt�p�szkodott. Kitsune azonban furcs�n

viselkedett. Megbabon�zva b�mult a semmibe, mintha

valamire elk�peszt�en figyelne.

- Minden rendben, Kitsune? – k�rdezett r� Haru.

- He? Persze! Minden rendben van, Gazd�m! – v�laszolt

elvigyorodva, majd � is felpattant, s leugrott az �gyr�l.

Haru mosolyogva n�zte, ahogy a fi�nak ism�t gondja

akad a j�r�ssal, de hamar seg�tett is neki. Ekkor azonban

gyomr�ba er�s f�jdalom ny�lalt, ami arra k�sztette, hogy

azon nyomban le�lj�n.

- „Fen�be… m�g nem gy�gyult be a sebem… Csak

tudn�m, mi�rt �rzem magam egyben ilyen gyeng�nek

is.” – szitkoz�dott mag�ban.

- Tess�k! – ny�jtott hozz� Kitsune egy poharat,

csordultig azam�vel.

- Arigato. – ny�gte Haru, s r�gt�n le is h�zta, viszont ez

sem hatott t�ls�gosan.

- Gazd�m… vissza kellene fek�dnie! – javasolta az

arrancar, �m a l�ny nem v�laszolt. Teljesen elveszett

gondolataiban, hol meg�ll�s n�lk�l azon t�prengett,

vajon mi�rt cs�kken az ereje, ha elvileg a Hougyouku

megn�velte.

- Gazd�m! – sz�lt m�r vagy harmadj�ra az arrancar,

hogy v�gre kiz�kkentse a l�nyt.

- Eln�z�st, elb�biskoltam! Gyere egy�nk valamit! Ut�na

ell�togatunk Szayelhez. – mondta mosolyogva Haru,

majd a konyha fel� vette �tj�t.

- Szayel? De h�t mi�rt, Gazd�m?

- Valamit meg akarok t�le k�rdezni. – vetette oda, h�tra

se fordulva a h�t�t�l. Kitsune arc�n azonban

gondterhess�g jelent meg a v�laszt illet�en. Att�l tartott,

Szayel elmondja gazd�j�nak azt, amire � is r�j�tt.

Szomor� arccal �lt le az asztalhoz, s v�rta Harut. A l�ny

egy ideig m�g elid�z�tt a konyh�ban, majd egy tucat

palacsint�val t�rt vissza, amit vid�man mosolyogva tett

az asztalra. � el is kezdte az �tkez�st, Kitsune azonban

tov�bbra is csak maga el� b�mult, hozz� sem ny�lt a

reggelihez. Tekintete elveszett a semmiben, ahogy

hossz� ideig kifejez�stelen�l b�mult. �m fej�ben

megannyi gondolat cik�zott, amik k�z�tt egyet sem

tudott v�lasztani.

- Kitsune, ma valahogy nagyon furcs�n viselkedsz.

Biztos, hogy minden rendben? – k�rdezte Haru, mikor

�szre vette a fi� n�mas�g�t. � viszont csak enyh�n

b�lintott, majd hozz� l�tott a reggelihez. Haru tudta,

hogy hazudik, hisz azok az almaz�ld szemek minden

�zben visszat�kr�zt�k a benn�k d�l� �rzelmeket,

�szint�n el�rult�k az igazs�got.

Mikor azt�n v�geztek, hamar el is indultak. Kitsune �gy

l�pkedett Haru m�g�tt, mintha csak az �rny�ka lett

volna, m�g l�pteik is egy �temet dobbantottak a talajon,

m�g v�g�l az arrancar teljesen eggy� v�lt gazd�ja

mozg�s�val. Haru olykor-olykor h�tra pillantott, hogy

egy�ltal�n k�veti-e m�g a fi�, nehezen szokta meg � is,

hogy Kitsune �j testet kapott, s �gy „emberk�nt” is

ennyire ragaszkod�. Shunpo-ba nem akart kezdeni, f�lt,

hogy azt nem lenne k�pes �gy k�vetni a fracci�n, �gy h�t

hosszasan gyalogoltak. R��rtek… ezen k�v�l semmi m�s

dolga nem akadt Harunak. Jobban belegondolva,

ami�ta itt van, nem kellett csin�lnia semmit.

M�lyet s�hajtott. Hossz� id�t t�lt�tt m�r itt. Majdnem

egy h�napot. Az�ta teljesen mag�ra hagyta osztag�t, �s

Kir�t. B�r lehet, hogy most semmi dolga nincs, de ha

valaha is hazajut, sokat elsz�szm�t�lhet a jelent�sekkel,

iratokkal, ami ez alatt az egy h�nap alatt gy�lt �ssze.

- „Tal�n nem is lenne olyan rossz, ha itt maradn�k…” –

gondolta elfanyalodva, mikor megjelentek szemei el�tt a

t�bb m�ter magas pap�rtornyok. Ekkor hirtelen felkapta

tekintet�t, s megtorpant. Egy magas, sz�les vigyor� alak

�llta �tj�t, �m nem is a f�rfi jelenl�te zavarta…