- Jut eszembe! – sz�lt Haru, komoly tekintettel Gin fel�

fordulva – Gin-chan, tudn�l nekem mes�lni Aizen

k�pess�geir�l?

Haru besz�molt a vele t�rt�nteket, hogy mik�nt �rte a csap�s a

gyomr�n, majd magyar�zatot k�vetelt. V�g�l Gin

elmagyar�zott mindent.

- Kyouka… Suigetsu? �rtem… �gy m�r minden vil�gos. –

motyogta Haru, majd elsz�ntan kedves�re pillantott –

Gin-chan, k�rlek, mondj el mindent, amit Aizen ezen

k�pess�g�r�l tudsz!

- De Neko-chan! M�g mindig egyed�l akarod meginni a lev�t?

- Ha m�r az iv�sn�l tartunk… Hogyhogy nem tudtad

meggy�gy�tani a sebedet? Nem seg�tett az Azame? – k�rdezte

Grimmjow.

- Nem, pedig eg�sz sokat megittam. – v�laszolt a l�ny – Furcsa.

Olyan, mintha az er�m mostan�ban ink�bb cs�kkenne az

azame hat�s�t�l, minthogy n�vekedne. Pedig… elvileg a

Hougyouku egy r�sze is a szervezetemben van.

- �n ugyan nem �rtek a Hougyoukoz, de nem lehet, hogy �pp az

miatt cs�kken az er�d? Hisz miel�tt hozz��rt�l, az azame

haszn�lt – sz�lt Grimmjow.

- Nocsak, mi�ta �rdekellek ennyire, Grimmjow? – csipkel�d�tt

Haru, mire az espada m�rgel�dve felpattant, mondv�n, nem

hallgatja tov�bb a kis „csitri” s�rteget�seit. Elindult h�t, hogy

Han�t felkapja, s elh�zzon a fen�be err�l a helyr�l.

- Ajaj, �gy t�nik ism�t siker�lt felhergelned… - mondta

s�hajtva Gin.

- H�t nem aranyos, amikor ilyen kis durc�s? – fordult a f�rfi

fel� Haru.

- Sz�val direkt csin�lod? Ugye tudod, hogy az �leteddel j�tszol?

- Ugyan m�r… Nem lesz semmi gond… Grimmjow… � a mi

oldalunkon �ll, nem b�ntana minket.

- T�ged lehet, de engem… - motyogta a shinigami.

- Hana! Hanabira! H�! Indulunk! – ki�ltotta Grimmjow,

mik�zben Haru lakoszt�ly�ban az arrancart kereste.

- Nem tal�lom! – bukkant fel Haru �gya m�g�l a l�ny, fej�n a

pokr�ccal.

- He!? – fordult fel�je Grimmjow.

- Kitsune-kun! Elt�nt! Sehol sem tal�lom! Grimmjow-sama,

nem l�ttad valahol? – k�rdezte, k�zben a sz� szoros

�rtelm�ben minden k�vet, kavicsot megmozgatott, hogy

meglelje Kitsun�t.

- Ha j�l tudom, b�j�csk�ztatok. Ha j� b�jt el, persze hogy nem

tal�lod. Tch, csak nem kifogott rajtad egy ilyen k�ly�k!? –

vetette oda az espada, majd az ajt�f�lf�nak d�lve szeml�lte

tov�bb Hana �gyetlen keres�si akci�j�t.

- M�r mindent megn�ztem! M�g a h�t�t is teljesen �tkutattam,

ak�rcsak a szekr�nyeket, de semmi! Lehets�ges, hogy t�nyleg

elt�nt!? – gondolkodott Hanabira, �m ekkor ismer�s kuncog�st

hallott h�ta m�g�l, mire azonnal megp�rd�lt. Sem �, sem

Grimmjow nem hitte el, mikor a semmib�l lassan Kitsune

alakja rajzol�dott ki.

- El se hiszem, hogy nem tal�lt�l r�m, hisz mindv�gig m�g�tted

voltam, Hanabira-sama.

- E-Ez m�gis… MOST MI VAN!? – ki�ltott fel �rtetlen�l

Hanabira. A hangzavarra Haru �s Gin is felfigyelt, �gy

mindketten berohantak a h�l�szob�ba.

- T�rt�nt valami? – k�rdezte k�v�ncsian Haru, �m alighogy

betette a l�b�t, Kitsune m�ris vid�m kacaj k�zepette a nyak�ba

ugrott.

- Hanabira-sama nem tal�lt r�m, pedig eg�sz v�gig m�g�tte

�lltam!

- M�g j� hogy nem vettelek �szre! Hisz nem l�ttalak! D-De

m�gis hogy…? – �rtetlenkedett tov�bbra is szerencs�tlen l�ny

a fej�t fogja.

- Egyszer�en! – mosolyodott el Kitsune, majd lassan

elhalv�nyodott, v�g�l elt�nt.  – Nem tudom mi�ta, de egyszer

csak arra lettem figyelmes, hogy k�pes vagyok ilyenre is! –

mondta vid�man, majd ism�t l�that�v� v�lt.

- �rtem! Most, hogy �tv�ltozt�l, �j k�pess�gre tett�l szert, ez

pedig a l�thatatlann� v�l�s! – mondta felvil�gosulva Haru,

Kitsune hevesen b�logatott.

- H���, �n is akarok ilyen k�pess�get! – ki�ltott fel izgatottan

Hana, viszont j�kedv�t hamar meg is t�rt�k.

- Indulunk! – d�rm�gte Grimmjow, majd megragadta Hanabira

karj�t, s maga ut�n vonszolta.

- M�ris!? De m�g j�tszani akarok Kitsune-kunnal! – nyavalygott az arrancar.

- Ne gyerekeskedj! K�l�nben is… � is csak egy r�ka, azokkal

pedig vigy�zni kell! – magyar�zta Grimmjow, mire Kitsune, s

Gin is morcosan tekintett vissza r�.

- J� van j� van, akkor menj�nk! – egyezett bele v�g�l Hana,

mikor be kellett l�nia, Grimmjowwal nem szeg�lhet szembe.

- V�rjatok! – ki�ltotta Kitsune, majd egy hirtelen mozdulattal

m�g utolj�ra �t�lelte Hanabir�t. – Holnap is elj�ssz, ugye?

- �h… h�t m�g sz�p! – v�laszolt meglep�dve Hana.

- Ezek ketten val�ban j�l �sszebar�tkoztak. – sz�lt Haru.

- Tal�n baj? – csipkel�d�tt Gin.

- Nem, egy�ltal�n nem. Csak… rossz el��rzetem van. –

v�laszolt aggodalmas hanggal a l�ny. Miut�n Grimmjow �s

Hanabira t�vozott, h�rmasban maradtak. Egy ideig, p�r �r�val

k�s�bb viszont Gin is elb�cs�zott, �gy ism�t csak kettesben

voltak. Kitsune azonban nem sz�lt semmit, csak maga el�

b�mulva �lt az �gyon. �gy volt m�r mi�ta Hana elment. Haru

kezdett miatta agg�dni…

- „Csak nem belez�gott volna?” – t�n�d�tt, viszont m�r t�l

f�radt volt ahhoz, hogy r�k�rdezzen, �gy gondolta, r��r

holnap, ez�rt h�t lefek�dt az �gy m�sik oldal�ra.

- Yamaneko-sama… - sz�lt az arrancar. Harut meglepte ez a

megsz�l�t�s, hisz eddig csak „gazd�m” megnevez�ssel illette.

Kitsune azonban gondterheltnek, s tan�cstalannak t�nt. –

Yamaneko-sama, mondja, Grimmjow-sama er�s?

- He? Persze. A hatodik leger�sebb espada, de hogy j�n ez ide?

– �rtetlenkedett a l�ny.

- Akkor… Hanabira-sama az�rt szereti? De… az �n sz�mom oly

nagy, s t�vol �ll Grimmjow-sam��t�l… Akkor engem nem is… -

motyogta, p�r k�nnycsepp k�s�ret�ben.

- Ne but�skodj, Kitsune! – mondta kedvesen Haru, majd fel�lt

, s Kitsun�hez h�zta mag�t. Ekkor lett csak figyelmes a 33-mas

sz�mra, mely a has�nak bal oldal�n helyezkedett el.

Fels�hajtott – K�l�nben is, egy fracci�n sz�moz�sa sz�let�s

alapj�n t�rt�nik. Nem pedig er� szerint. Hanabira is a

harmincadik fracci�n, de ez nem azt jelenti hogy gyenge!

- De… �n olyan gyenge vagyok… Grimmjow-sama meg olyan

er�s… �n… �n olyan akarok lenni, mint �!

- Hidd el, nem akarsz olyan lenni! – motyogta Haru, majd

gyeng�dem megpaskolta a fi� fej�t.

- Kitsune, nem az er� d�nti el, szeretnek, vagy sem. Hidd el,

Hanabira igenis kedvel! Most pedig ne itasd tov�bb az

egereket! K�s� van, jobb lesz, ha lefeksz�nk!

Kitsune megszeppenve b�lintott, majd igyekezett let�r�lni

k�nnyeit, meglepet�s�re, ebben Haru is seg�tett. A l�ny

elmosolyodott, majd has�ra fek�dve lepihent. Kitsune m�g egy

ideig csak �cs�rg�tt, s Harut b�multa, akit tal�n most m�g

ink�bb csod�lt, mint eddig. Elhat�rozta, �t, a sz�m�ra

legfontosabb szem�lyt mindenk�pp megv�di, ha akarja, ha

nem.

Egyszer csak Haru arra lett figyelmes, hogy valami h�t�ra

nehez�l. A l�ny azonnal h�tra pillantott, de agg�lyai hamar

elillantak, mikor megpillantotta Kitsun�t, aki most is

�sszeg�mb�ly�dve aludt, �m k�cos buksija Haru h�t�n pihent.

- Valami gond van, Gazd�m? – k�rdezte �lmos szemeit

felemelve az arrancar.

- Nem, nincs semmi. Aludj csak! – v�laszolt mosolyogva Haru,

majd �gy, kettesben elszender�ltek.