Utószó – család és barátok

   Ayana hat, hosszú és kíméletlen hónappal később

életet adott egy fiúnak, az apuka legnagyobb

örömére. Felépülése további heteket vett igénybe,

pont, mint Arina-nal, de végül negyedszerre is ő

győzedelmeskedett a láz ellen. Felgyógyulását

követően visszatért kapitányi rangjába, s minden a

megszokott módon alakult; ha papírmunkát kellett

írnia, akkor írt, ha harcolnia kellett, akkor harcolt

és, ha küldetésre kellett mennie, akkor ment (A

család rosszul viselte hiányát, azonban kénytelen

voltak beletörődni.)

   A Kuchiki-klán legfiatalabb tagja, Kaname tiszta

apja lett. Az évek alatt Byakuya magasságúvá nőtt

meg, s vállai is hasonló szélességgel bírtak – bár az

„öreg” mellett azért elbújhatott. Fekete haja

lapockái alját súrolta és az elmaradhatatlan

oldalfrufru sem hiányozhatott, akárcsak

nővérének. Még szemeit is apjától örökölte, azokat

az átható, szürke szemeket. Arcuk csupán

annyiban tért el, hogy a Kuchiki-klán vezetője már

idősebbnek nézett ki, mint egy tinédzser fiú,

pontosan huszonkilenc évesnek tűnt, míg kedvese

legrosszabb esetben is csak huszonháromnak.

Kaname fiatal korában pont olyan forrófejű volt,

mint régen apja, aztán szép lassan lehiggadt.

   Arina időközben elvégezte az Akadémiát, Emina

barátnőjével. Őt a hatos osztaghoz osztották be,

Emina-t pedig a tizenhármasba, Rukia helyére, aki

átkerült Ayana csapatába. Haru kisasszony

természetesen rettentő bosszús volt, mikor kemény

hajtása nem hozta meg kívánt gyümölcsét, de

idővel beletörődött a döntésbe. (Valójában úgy

gondolta, ha Rukia-nak sikerült, akkor neki is fog,

így ismét kemény hajtása kezdett, hogy Lesada

kapitány felfigyeljen kiemelkedő teljesítményére.) 

Legnagyobb álmai közé tartozott, hogy Ayana-val

együtt harcolhasson, ami hamar be is következett,

bár a kapitány inkább megmentette az ő és lánya

életét. Emina nem éppen a legmegnyerőbben

mutatkozott be Ayana-nak, s mesterei se

büszkélkedtek volna, hogy valaha a tanítványuk

volt, egyszerűen leblokkolt és kis híján két

darabban végezte.

   Arina átkozta a napot, mikor apja osztagába

„sorozták be”, mert így folyton ellenőrizhette.

Minden lépéséről tudott és szabályozhatta őket, ha

úgy tartotta kedve. Anyjának hála legalább a

városba eljárhatott, s ismerkedhetett olyan fiúkkal,

akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy hozzáérjenek

Kuchiki Byakuya lányához. Tény és való nem

hemzsegtek az udvarlók, de azért akadt egy-kettő.

   Végül Rukia-ra is rátalált a szerelem. Kurosaki

Ichigo személyében mutatkozott be a Nagy Ő.

Byakuya természetesen ezt sem nézte jó szemmel,

viszont a húga – illetve volt feleségének húga –

boldogságának érdekében elfogadta a dolgot.

   Eda és Renji ugyan furcsa páros volt, azonban

békességben és szeretetben éltek, az ő Hiro-jukkal

és hat évvel fiatalabb húgával, Ayana-val. Isana

hadnagy legjobb barátnőjéről és két gyermekéne

keresztanyjáról, Ayana-ról nevezte el kislányát, ami

férjének különösképp tetszett. Lesada kapitány

először ledöbbent a névválasztáson, aztán elnevette

magát és bolondnak titulálta barátnőjét.

   A kicsi Ayana tű egyenes, bokáig érő, lila hajával

akár be is takarózhatott volna, s barna szemei a

világ legédesebb kölyökkutya szemeit rejtették,

amivel bármit elért. Olyan volt, mint egy rózsaszín

kimonós hercegnő.

   Matsumoto Rangiku kapitányával, Hitsugaya

Toushiro-val randizgatott, amin a „vezetőség”

Byakuya és Ayana házassága után egyáltalán nem

lepődött meg. Kapcsolatuk érdekesen alakult hol

összekaptak, hol egy másodpercet sem bírtak ki

egymás nélkül.

   A Lesada szülők imádták unokáikat, és Masaaki

végül mégis csak büszke lett lányára.

   Date Akio fél évvel később elhunyt…

   Visszatérve a Kuchiki családhoz a két felnőtt

kapcsolata varázslatos átalakuláson ment át.

Byakuya száját végre elhagyta az a szó, melynek

már rég el kellett volna hangzania. Miután Kaname

megszületett Ayana annyira kimerült volt, hogy

álomba szenderült – gyermeke megcsodálást

követően – s, mikor felébredt férje ott ült mellette.

Egymásra néztek, majd Kuchiki kapitány

megszólalt önmagához hűen, higgadtan és

kimérten: „Szeretlek!” Szegény asszony azt hitte

álmodik, de aztán rájött, hogy ébren van. Byakuya

nyakába borult és hosszú perceken át ölelte, aki

pontosan ugyanezt tette.