Ugyan, gyere csak! – paskolta meg a futonja

mellett hever� p�rn�t. Rukia b�lintott, majd

sz�fogad�an le�lt.

Hogy vagy? – Ayana egy gy�r mosolyf�l�vel

aj�nd�kozta meg. Ut�lta ezt a k�rd�st.

Furcs�n – felelte, mire vend�ge �rtetlen�l pislogott.

– Furcs�n, mert tudom, mi t�rt�nik velem, hisz egy

p�rszor m�r szerepeltem ebben a darabban,

viszont a v�ge mindig tartal�kol valami meglepet�st

�s �n nem szeretem a meglepet�seket – magyar�zta

meg a szokatlan jelz� haszn�lat�t. – Na, de

besz�lj�nk ink�bb r�lad, mi �js�g a tizenh�rmas

osztag t�j�k�n?

Dolgozunk – v�laszolt t�m�ren. A l�ny v�gign�zett

Ayana-n; b�re egyre feh�rebb t�nus�v� v�lt, fekete

szemeib�l kiveszett az a term�szetes csillog�s,

ellenben m�g viszonylag j�l volt. Csak id�nk�nt

tette tisztelet�t egy-egy remeg�shull�m �s

mondataiba sem rond�tott bele er�tlen kr�kog�s.

Hagylak pihenni – sz�lalt meg v�ratlanul. – A

b�ty�m nem tudom, hogy fogja b�rni, hogy az

esem�nyek �jra megism�tlik egym�st.

   Rukia kisietett a szob�b�l, majd saj�tj�ba indult.

A kezdetek-kezdete �ta kedvelte Ayana-t; feln�zett

r�, hisz bebizony�totta, hogy egy n� fel�rhet

tizenegy, f�rfi kapit�ny erej�vel, s m�gsem v�gott

fel vele. Kedves volt �s meg�rt�. Szinte csal�djak�nt

szerette osztag�t, melyen a t�bbi vezet�

megbotr�nkozott. Ugyanakkor f�lt�keny is volt r� –

egy kicsit –, szeretett volna olyan er�s �s okos lenni,

szeretett volna es�lyes lenni a f�kapit�nyi rangra,

szerette volna, ha Yamamoto �t r�szes�ti

dics�retben �s, ha �t magasztalta volna az egekig.

Sz�vesen lett volna b�tyja feles�ge hely�ben, de

sosem tudott volna �rtani neki. Ayana h�gak�nt

tekintett r�, ami Hisana elveszt�se ut�n v�gre

kit�lt�tte azt a t�tong� �rt sz�v�ben. Tov�bb�

foglalkozott vele, egyengette sors�t, s amikor csak

ideje engedte edzett vele, melynek azt�n nagy

haszn�t is vette. Lassan a leger�sebb hal�listenek

k�z�tt tartott�k sz�mon, aminek Byakuya nem

�r�lt, ellenben Ayana m�g gratul�lt is neki. Rukia

oly sok mindent k�sz�nhetett neki, �pp ez�rt nem

akarta elveszteni.

   Byakuya irod�ja m�ly�n ette mag�t. Elk�sz�tend�

jelent�sek hevertek el�tte, de gondolatai folyton

feles�g�re terel�dtek, emiatt a munka sem haladt

el�re. Homlok�t tenyer�ben d�ntve k�ny�k�lt

�r�asztal�n. F�lt, egyre jobban f�lt. – „A t�rt�nelem

negyedszerre is megism�tl�dne?” Ha nem vele,

illetve asszony�val t�rt�nt volna meg, nem hitte

volna el, hogy ez lehets�ges. K�ts�gk�v�l rosszul �llt

a sz�n�ja; Ayana �llapota k�ts�gbeejt� volt �s Arina

rettenetesen neheztelt r�. Tudta, l�nya d�he

hamarosan le fog �lepedni, viszont feles�ge

gy�gyul�sa heteket, de ak�r h�napokat is fel�lelhet.

Ut�lta a tehetetlens�get �s most pontosan ebben a

cip�ben j�rt. �lt �s rem�nykedett – enn�l t�bbet

nem tehetett. Sz�ks�ge lett volna Ayana nyugtat�

szavaira, azonban az illet�kes betegs�g�vel v�vott

hossz� harc�nak k�vetkez� �llom�s�hoz �rkezett

meg.

   A Lesada sz�l�k v�ratlanul t�rt�k r� az ajt�t, m�r

mindent tudtak, �gy kezdet�t vette a tizenh�t �vvel

ezel�tti tendencia; Masaaki maga el� meredt,

Haruna keservesen s�rt – �s a k�s�bb csatlakoz�

Arina is Rukia is.

   Ayana �jszak�ja izgalmakban gazdagon telt; saj�t

fuldokl�s�ra riadt fel, de olyan gyenge volt, hogy a

sz�j�t is nehezen nyitotta ki n�mi leveg� �rdek�ben,

s a remeg�s, ami �jfent �rr� lett rajta fel�lte erej�t.

Ver�d�tt, r�zk�dott �s leveg��rt im�dkozott.

Testh�m�rs�klete �rdekes eloszt�snak �rvendett;

t�zforr� homlok�t�l lefel� j�ghideg volt teste.

Szinte beleolvadt futonj�ba; olyan feh�rre s�padt,

hogy elveszett az �gynem� k�z�tt, csup�n fekete

kimon�ja jelezte tart�zkod�si hely�t. A k�vetkez�

�lm�nyr�l k�nz� l�za kezeskedett, olyannyira

magasba sz�k�tt, hogy ki�ltozott �s sz�nd�kosan

f�jdalmakat okozott mag�nak, hogy elvonja

figyelm�t l�ngol� tagj�r�l. Ism�t Byakuya-ra h�rult

a n� lefog�sa; mint r�gen, most sem volt

z�kken�mentes, de a k�zh�tracsavar�ssal megint

siker�lt le�ll�tania f�l k�bult feles�g�t. Ezek ut�n

toppant be Unohana kapit�ny, a gy�gy�t� osztag

feje, aki �tvette a terepet Akio-t�l. A helyzet

komolys�g�t �szlelve elborzadt. A k�t orvos

vill�mgyors megbesz�l�st tartott, b�r sokkal

okosabb nem lettek, azt�n v�gleg kit�rt a k�osz,

mikor Ayana �j t�netek�nt a h�ny�s jelentkezett.

Igaz csak sz�ntelen folyad�kot �klendezett fel, �tel

hi�ny�ban.

   A sz�ke hal�listen �gy �rezte mag�t reggel, mint,

akit f�lholtra vertek, majd r�szabad�tott�k a

poklok-pokl�t. M�r fekve is sz�d�lt �s t�zel� feje

meg�rj�tette. Test�n rohamhull�mok s�p�rtek

v�gig, mik�zben a fej�re tett rongy teljesen

megsz�radt. E t�ny �szlel�s�t k�vet�en Ayana

futonja mell� dobta, hisz haszna m�r �gy se volt. A

mozdulat kivitelez�se k�zben felfigyelt az alkarj�n

h�z�d�, halv�nyr�zsasz�nes vonalakra, melyek

�tt�l-t�z centis hossz�s�gig terjedtek.

Meg�llap�totta, hogy saj�t k�rmeivel m�velte

ezeket a „sz�ps�geket”. Az ok nem r�mlett neki, de

tudta csak �gy nem esett volna neki b�r�nek, s

mivel kor�bban sosem k�s�relt meg eff�le

�r�lts�geket, �gy kiss� led�bbent. – „Mi t�rt�nik

velem? Megbolondultam?” M�g jobban leverte a

v�z a felt�telez�st�l, majd egyid�ben �rzett has�t�st

fej�ben �s remeg�s sorozatot v�gigfutni porcik�in.

   Azt�n hirtelen Unohana Retsu jelent meg futonja mellett, arc�n f�l mosollyal. Kez�ben n�h�ny pap�rt szorongatott.

Van egy j� h�rem! – fogott bele mondanival�j�ba.

„Ajjaj”, gondolta Ayana. – Ketten vagytok. – A

beteg �rtetlen�l meredt r�. Nem tudta �rtelmezni a

mondatot. „Tal�n rosszul hallok.” – H�rom

h�napja viseled a kicsit a sz�ved alatt. – Unohana

szinte dalolta az �r�mteli vizsg�lati eredm�nyeket,

majd koll�g�j�ra pillantott, aki �gy �rezte, mintha

kup�n v�gt�k volna. „Terhes. H�rom h�nap. Mi

van?”, azt�n mag�hoz t�rt.

Nem keverted �ssze a lapjaidat? – ny�gte k�nj�ban. A gy�gy�t� felnevetett.

Megmondta Kuchiki, hogy rosszul fogod fogadni,

de n�zd a j� oldal�t... m�r csak hat h�nap. – Ayana

olyan gyorsan suhant el mellette, hogy mire az

ut�na ki�ltott („Fek�dj vissza, azonnal!) el is �rte

c�lj�t. A feles�g szikr�z� szemekkel rontott r�

kedves�re, aki nagyot pislogott bel�p�j�n.

Szem�tl�da… – sziszegte a fogai k�zt. Byakuya

felemelkedett sz�k�b�l, majd a n� el� s�t�lt �s

gondolkod�s n�lk�l megcs�kolta. Karj�val �tfogva

Ayana derek�t vonta k�zelebb mag�hoz, mik�zben

a k�t r�zsasz�n, remeg� ajak k�z� cs�sztatta az �

h�v�s ajkait. Egym�s sz�j�reg�t bebarangolva

simultak egym�shoz. A n� �tkarolta f�rje nyak�t,

m�g az gyeng�ds�g�t f�lret�ve, vadul kapott nyelve

ut�n, ami fog�csk�zni k�v�nt vele.

Fek�dj vissza, sz�vem – mondta a f�rfi, miut�n

sz�tv�ltak. – Pihenned kell! – Ayana maga sem

�rtette, de sz�fogad� kisl�ny m�dj�ra visszab�jt

od�j�ba, ahol Unohana elmagyar�zta, hogy mivel a

betegs�g tov�bbra is k�nozza, ez�rt nem dolgozhat,

eg�sz nap �gyban kell lennie �s semmi megterhel�

dolgot se v�gezhet. Lesada kapit�ny fapof�val

t�rte, azt�n maga is meg�rezte t�netit, melyek

besz�d�tett�k futonj�ba egy hatalmas „kopp”

k�s�ret�ben. A gy�gy�t�ra kis h�j�n a sz�vbajt hozta.

   Unohana t�voz�sa ut�n egyed�l maradt. Csend

ereszkedett a h�zra, a szem�lyzeten k�v�l csak

Ayana sz�lei t�bl�boltak a vill�ban. El�sz�r

Haruna mer�szkedett be l�ny�hoz, aki nem volt a

legjobb sz�nbe, de legal�bb nem verg�d�tt. Teste

csak olykor-olykor r�zk�dott meg, s b�r l�za

v�ltozatlanul gy�jt�gette a fokokat m�g viszonylag

j�l �rezte mag�t. Anyja kicsapongott a

boldogs�gt�l, hogy j�n a k�vetkez� unoka. R�gt�n

felsorolt p�r fi�- �s l�nynevet, melyeket � sz�vesen

adott volna sz�letend� gyermek�nek. Ayana

m�lt�nyolta seg�ts�g�t, �m alig egy-k�t n�v

jegyz�d�tt fel k�pzeletbeli notesz�be. Haruna

szomor�an tapasztalta l�nya v�ratlan

k�h�g�srohamait. Azonnal sz�lt Akio-nak, aki

r�gt�n meg�llap�totta, hogy betege �llapota

rohamtemp�ban romlik. Kik�ldte az �desany�t,

mivel csemet�j�nek alv�sra volt sz�ks�ge, �gy

Masaaki m�r csak verejt�kez�, remeg� �s

szuny�k�l� gyermek�nek besz�lhetett, aki

term�szetesen nem v�laszolt.

   Legk�zelebb, mikor mag�hoz t�rt bar�tn�j�t,

Rangiku-t pillantotta meg, akinek szem�b�l s�s

folyam patakozott.

Ennyire szarul n�zek ki? – k�rdezte. Hangja

halv�nyan pisl�kolt, a v�r�s n� �pp, hogy csak

meghallotta, mire felkapta fej�t.

Sz�rnyen s�padt vagy – vallotta be. – �s h�t… a

t�neteid is aggaszt�ak. – Ayana akaratlanul

er�s�tette meg az �ll�t�st, egy hatalmas k�h�g�ssel.

Rangiku agg�d�an vizsg�lgatta; t�nyleg rosszul

festett.

Egyre pocs�kabbul is �rzem magam – k�z�lte

�szint�n.

Eda volt itt n�lad – terelte a t�m�t m�s vizekre –,

de vissza kellett mennie, dolgozni. Jobbul�st k�v�n!

– Ayana b�lintott. Igyekezett min�l kevesebbet

besz�lni. – �, �s gratul�l a kicsihez. Igen, miel�tt

k�rdezn�d Yamamoto megint kikotyogta. Mindenki

r�latok cs�mcsog �s azt vettem �szre kedves f�rjed

eg�sz j�kedv�, persze a maga m�dj�n. – Ayana

halv�nyan elmosolyodott.

Szerintem m�st l�tt�l – mondta halkan.

Matsumoto megr�zta a fej�t.

Jav�ts ki, ha t�vedn�k, de Kuchiki Byakuya a f�rjed,

nem? – A megsz�l�tott b�lintott. – Na, dr�g�m

k�pzeld, akit �n l�ttam azt Kuchiki kapit�nynak

h�vt�k. Lehet, hogy egy emberr�l besz�l�nk?

Lehet… – felelte, azonban nem tudta elhinni.

„Byakuya �s j�kedv, kiz�rt!”

Sz�vem megyek! Egyszem gyermeked kint toporog,

l�tni szeretne – int�zte b�cs�szavait bar�tn�j�hez.

Ayana fels�hajtott; jobban �r�lt volna, hogyha

Arina ilyen �llapotba nem l�tja. „Ahhoz k�pest,

hogy egyed�l szerettem volna lenni, a vend�geim

egym�st v�ltj�k…”, m�l�zott, mik�zben az �jabb

csere is megt�rt�nt.

Szia, anyu! – k�sz�nt�tte. Arina s�t�t haja a

megszokott rendezett helyet k�cosan �s kusz�n

omlott le mellkas�ra, s kedvenc, piros kimon�ja is

gy�r�tt volt. Ayana k�nkeservesen lenyelt egy

kr�kog�st, azt�n nyelt egy nagyot.

Kicsim. – Szinte suttogta, olyannyira hang h�j�n

volt. Gyermeke szem�be k�nnyek gy�ltek.

Ugye, ugye velem maradsz? Ugye sose hagysz el? –

A n� tork�ban a gomb�c gyors h�z�sba kezdett,

majd mikor l�nya arc�n �tl�tsz� cseppek nyom�t

fedezte fel, legsz�vesebben meg�t�tte volna mag�t.

Gy�l�lte, ha sebezhet� �llapot�ban l�tt�k, h�t m�g,

ha olyan, aki fontos r�sz�t k�pezte �let�nek.

Dr�g�m id�vel az emberek meghalnak, ez al�l �n…

– Nem b�rta tov�bb visszafojtani, a kik�v�nkoz�

k�h�g�s kit�rt bel�le, ami ut�n teste m�g f�l percig

r�zk�dott. – sem vagyok… kiv�tel. – Arina �risz�be

r�m�let k�lt�z�tt, ahogy n�zte �desanyja

verg�d�s�t. – De am�g tudok, veled maradok! –

�g�ret�t egy er�s k�zszor�t�ssal nyomat�kos�totta,

amihez minden erej�t �ssze kellett szednie.

Szerencs�j�re l�nya keze k�zel volt. Hideg k�zfeje

k�z� z�rta gyermek�j�t, mely az �v�hez k�pest forr�

volt, pedig csak norm�lis testh�m�rs�kletnek

�rvendett. Arina megijedt a j�ghideg b�rt�l.

K�nnyein kereszt�l n�zte sz�l�j�t; arca teljesen

feh�r volt, csup�n k�t fekete p�tty vir�tott rajta,

ezek voltak szemei.

M�g legal�bb sz�z �vig sz�ks�gem van r�d! –

fakadt ki. – Ha most itt hagysz, �n… �n… nem

tudom – r�zta fej�t, s �gy a cseppek szanasz�t

sz�r�dtak, amik m�r lefolytak arccsontja ment�n.

Szeretlek �s… ez a… l�…nyeg! – Ayana meg sem

lep�d�tt; m�gis melyik mondat�t k�h�gn� v�gig, ha

nem ezt? Arina meghat�dottan borult mellkas�ra.

A tizenn�gyes osztag kapit�nya b�tortalanul

simogatta a fekete hajkazalt. Sosem volt er�ss�g az

ilyen dr�mai pillanatok kezel�se, csup�n azt tette,

amit j�nak l�tott �s esze dikt�lt.

�n is szeretlek, anya! – Ayana erre eml�kezett

utolj�ra. Keze �lettelen�l zuhant a padl�ra, l�nya

h�tr�l. Arina a zajra azonnal felkapta a fej�t. Anyja

lez�rt szemeivel tal�lta szembe mag�t. Felsikoltott,

majd s�rva rohant ki az orvos�rt.

Akio tehetetlen volt.