Mi sz�l hozott fel�m? – fordult kardj�nak lak�ja

fel�. Angyal v�llat r�ntott �s egy �jabbat

szippantott finoms�g�b�l.

Felt�nt, hogy mostan�ban szar kedved van. – A

szellem t�lzottan nem izgatta mag�t a sz�j�n

kics�sz� cs�nya szavak miatt. – Ja, meg a

t�bbiekkel sem j�v�k ki t�l j�l. Sode no Shirayuki

�s Senbonzakura k�l�n�sen ideges�t –

panaszkodott, mik�zben a hamut a f�ldre p�ck�lte.

– Sz�lhatn�l a k�t Kuchiki-nek, hogy fogj�k vissza

a kis dr�g�kat, mert m�g meg tal�lom fojtani �ket.

Mindig m�ssal van a bajod, m�ltkor Zabimaru

b�kte a cs�r�d, most meg Kuchiki-�k kardlak�i.

DE. NEM. B�ROM. KI. �KET. – vinnyogta karba

tett kezekkel. Ayana f�radtan s�hajtott. „M�g egy

ilyen hisztis szellem nincs.”

Komolyan az ember melletted gyereket sem akar –

b�kolt a kapit�ny. Feketeangyal gonoszan

elmosolyodott.

�n is szeretlek! – vetette a n� nyak�ba mag�t. – J� gyerek vagyok �n, b�r megk�sz�nn�m, ha jobban vigy�zn�l r�m! Elk�peszt�, ahogy n�ha kaszabolod az ellens�get! – nyafizott sz�ntelen�l �s leveg�v�tel n�lk�l. – Felkavarodik a gyomrocsk�m!

Panasz�t k�rj�k dobja be az e c�lra kihelyezett l�d�ba – fintorgott Ayana, mik�zben eltaposta a padl�ra esett csikket.

Olyan morcos vagy – grimaszolt � is, majd vissza�lt

el�z� hely�re. – Mi bajod? Mondtam �n neked,

hogy hi�nyzik egy pasi az �letedb�l… – „Minek

k�rdezel, ha ut�na j�ratod tov�bb a dumag�pet?”

�rdekes, �n nem hallottam, hogy v�laszoltam. –

Angyal �rett n�h�z m�lt� viselked�s�t bemutatva

ki�lt�tte nyelv�t, amit a kapit�ny k�szs�gesen

viszonzott. Elford�totta fej�t �s durc�s �br�zattal

b�multa a leveg�ben repdes� legyet. Ayana szinte

sz�rakoztat�nak v�lte a szellem mag�nsz�m�t.

Nehezen, de lenyelte kit�rni k�sz�l� nevet�s�t.

Megyek! Mert. Gonosz. Vagy. – s �g�ret�t betartva

Feketeangyal elt�nt.

   Lesada kapit�ny akaratlanul is h�l�s volt a

nevets�gesen hisztis szellemnek, aki rem�nyei

szerint visszat�rt t�rsaihoz, hogy megfojtsa k�t �j

�ldozat�t. Angyal felbukkan�sa elterelte

gondolatait, melyek �jult er�vel t�madtak r�, aki

ennek �r�m�re �tvonult saj�t szob�j�ba, miel�tt

hadnagya meg tal�lt volna �rkezni az irod�ba. Egy

r�vid �zenetet hagyva neki, miszerint legyen kedves

leadni a k�sz akt�kat, z�rta mag�ra az ajt�t. �gy

d�nt�tt eg�sz d�lut�n mag�nyba burkol�zik. A

hideg parkett�n hanyatt fekve temetkezett a plafon

vizslat�s�ba. Tudta, hogy a f�jdalom leb�n�tja

agy�t, �gy el�gedett mosollyal az arc�n t�re a

jelentkez� k�nkeserves sz�r�sokat. Tudta, hogy

k�zelg� esk�v�j�r�l, leend� f�rj�r�l �s Yamamoto

k�nyszerpihen�j�r�l k�ne tanakodnia, azonban az

�nk�nz�s sokkal jobb elfoglalts�gnak t�nt. �rezte,

ahogy az er� lassan kisz�ll tagjaib�l, amit�l

lez�rult szemh�ja �s m�ly �lomba zuhant.

   Ayana az ajt�j�t p�f�l� kezek hangj�ra �bredt, s

azt�n az is eljutott tudat�ig, hogy valaki, vagy

valakik sz�longatj�k. – „Az Isten szerelm�re, m�r

aludni se lehet?” – morogta a szoba s�t�ts�g�be.

Tenyer�re t�maszkodva igyekezett f�gg�legesbe

�ll�tani mag�t, azonban keze �sszecsuklott alatta.

Egy hangos puffan�ssal zuhant vissza �j

fekhely�re, amit m�g kint is hallani lehetett. �jabb

d�r�mb�l�sek zaja �t�tte meg f�l�t. – „J�l van, na!

Megyek” H�ta egy nyilall�ssal �rt�kelte �tlet�t,

majd egy k�vetkez�vel, amikor oldal�ra g�rd�lt.

Jobb k�ny�k�re helyezve s�ly�t emelte egyenesbe

fels�test�t, azt�n m�sodszori pr�b�lkoz�sra v�g�l

k�t l�b�n tal�lta mag�t. A feketes�gben

tapogat�zva �tk�z�tt el�sz�r a falnak s csak ut�na

az ajt�nak. – „Hogy a j�…” �m miel�tt hosszas

k�romkod�sban t�rhetett volna ki a ny�l�sz�r�nak

nyomott feje meg�rezte az indulatos kopog�sokat,

amit f�le sem d�jazott k�l�n�sk�pp. Elford�tva a

kulcsot a z�rban nyitotta ki f�lig az ajt�t, de

legsz�vesebben visszacsapta volna. A k�t

legk�v�natosabb szem�ly alakja rajzol�dott ki a

s�t�ts�gben. – „Mit akarnak ezek t�lem �jnek-

�vadj�n?”

Ne k�m�ljenek! – �dv�z�lte az egyes �s a hatos

osztagvezet�j�t. – B�r hozz�tenn�m, aludtam!

Tudtommal egyszer sem t�rtem magukra az ajt�t,

am�g legszebb, vagy �pp legr�mesebb �lmaikban

j�rtak – f�rmedt r�juk, mik�zben az ajt�f�lf�nak

d�lt. A v�rnyom�sa m�g alacsony volt a hirtelen

�breszt�st�l.

Eln�z�s�t k�rj�k, kapit�ny – tal�lta meg hangj�t

Yamamoto. – Unohana kapit�ny h�l�s lenne, ha

megl�togatn�, de mi nem ez�rt j�tt�nk. – Nem

merte tegezni a n�t a d�lel�tti ut�n.

Hanem? – vonta fel jobb szem�ld�k�t.

Arr�l lenne sz�, hogy…

Hogy? – siettette a lass� csig�t. – Net�n nyaralni

akar k�ldeni? Vagy mit tudom �n, mondjuk; beoszt

villanyk�rt�t cser�lni a n�gyes osztaghoz, hogy meg

ne er�ltessem magam, elv�gre olyan ingadoz� az

eg�szs�gi �llapotom? – Hangja teljesen nyugodt

volt.

Majd �n megbesz�lem vele, f�kapit�ny – fordult

Byakuya a megsz�l�totthoz. Yamamoto

megk�nnyebb�lve b�lintott, azt�n egyet biccentve

a n�nek „menek�lt el” a helysz�nr�l. Ayana

tekintet�t az �rzelemmentes arcra emelte.

Hossz� lesz? – k�rdezte, de legsz�vesebben �gy

bev�gta volna ajtaj�t, hogy az eg�sz �p�let

beleremegett volna.

Rajtad m�lik – �rkezett a v�lasz, mire Ayana arca

els�t�t�lt.

Ezen a rohadt vil�gon semmi sem m�lik rajtam!

Mindent eld�ntenek helyettem! – v�gta a f�rfi

k�p�be m�r k�zel sem olyan higgadtan, viszont

kiab�l�snak nem lehetett volna nevezni. – Haj! –

s�hajtott fel kelletlen�l. – J�jj�n! M�r �gy is el�g

bogarat sz�ll�soltam el – �llt f�lre az �tb�l. Miut�n

Byakuya beljebb ker�lt betette a ny�l�sz�r�t. – Egy

pillanat, ker�tek egy gyerty�t. – Ayana a f�rd�ben

akadt r� a keresett t�rgyra �s gyuf�ra. A v�rv�r�s

falon fekete �rny�ka a gyertyaf�nyben kiss� er�s

kontrasztot alkotott.

Ess�nk t�l rajta! – �lt le a parkett�ra, miut�n a

„l�mp�t” kom�dj�nak tetej�re tette. Byakuya

megcsod�lta a v�resnek l�tsz� falat, majd a n�re

n�zett, aki maga el� b�mult.

Bar�ts�gos egy szoba…

Az alv�shoz t�k�letesen megfelel – mondta

komoran. „Kezdesz hasonl�tani r�, kisl�ny!”

A f�kapit�ny arra szeretne k�rni, hogy…

Jaj! Ne folytassa! Tudom! – intette le. – M�r

megmondtam a kedves Yamamoto-nak, nem �g�rek

meg olyat, amit nem tudok betartani!

A szab�lyok az�rt vannak, hogy betartsuk! –

jelentette ki a lehet� leghat�rozottabban a f�rfi.

Nem, szivi! Az�rt, hogy legyen mit �th�gni! –

Ayana elcsod�lkozott saj�t szavain. Byakuya is

m�lt�n meglep�d�tt a bec�z�sen.

Dr�g�m – v�gott vissza –, szombat reggelig van

id�d kin�ni makacss�godat, k�l�nben �n fogok

kezeskedni r�la. – A mennyasszony arc�ra fagyott a

mosoly. „Hogy-hogy szombat reggelig? Csak nem?”

Ugye nem… – ki�ltott fel, de a f�rfi pillant�s�val

eln�m�totta.

Pontosan szombaton j�r le a t�z �v halad�k, amit

�desap�d k�rt neked. �n nem laca-fac�ztam volna

eddig, viszont ap�d ragaszkodott hozz�. – Ayana

�let�ben el�sz�r Masaaki nyak�ba borult volna. T�z

gy�ny�r� �vig t�vol tartotta J�gcsap kapit�nyt�l �s

most mindennel szembes�ti. Ennek m�r kev�sb�

�r�lt.

Mi, maga r�gt�n el akart venni? – k�rdezte

h�ledezve. Puszt�n a felt�telez�s is ijeszt� volt, de a

v�lasz m�g jobban megr�m�tette.

Egy h�napon bel�l mindenk�pp – felelte nemes

egyszer�s�ggel, term�szetesen k�z�mb�sen. A n�

ledermedt.

Mi�rt? – Csup�n ennyi bukott ki bel�le.

T�l sokat k�rdezel – k�z�lte teljesen ridegen. –

Mellesleg kap�s l�nynak sz�m�tasz, sokan

versengtek a kezed�rt. Ap�d mes�je, miszerint alig

akadt k�r�d, hazugs�g. A f�l v�ros ut�nad

epekedik. Ilyen j� fog�st m�gis csak v�tek lenne

veszni hagyni, s t�z �v hossz� id�, pontosan

elegend� id� egy h�zass�gi szerz�d�s felbont�s�hoz

�s egy �j v�leg�ny tal�l�s�hoz. Most boldog vagy? –

Ayana haj�ba markolt; az �lete melyik szakasz�ban

voltak vele egy�ltal�n �szint�k a sz�lei? Byakuya

v�lasza pedig kibor�totta, mintha csak att�l f�lt

volna, hogy elveszti a nyer� lapj�t, az adu�sz�t.

Boldog akkor lenn�k, ha nem �rdekb�l k�ne

mag�hoz mennem – felelte elford�tott fejjel.

Beleb�mult a gyertya s�rg�s hangj�ba, ami

f�radhatatlanul f�t�tte a szob�t.

Sz�val szeresselek – vonta le a k�vetkeztet�st

h�v�sen. Ayana �gy n�zett fel r�, mint aki

szellemet l�tott.

I-ilyet egy �rva sz�val sem mondtam! – makogta az

el�z� mondatt�l leb�nulva.

Csak c�lozt�l r�!

Na, ide figyeljen! – „t�rt el a m�cses”. – Fel�lem

�gy szerethet, ahogy akar, de am�g undorodom

mag�t�l addig semmit sem fog �rni se az �rint�se,

se az �lel�se, se a cs�…

   V�ratlanul hallgatatt�k el az �ltala eml�tett

cselekv�ssel. Miel�tt v�gigmondhatta volna

megkezdett „sz�noklat�t” Byakuya ajkaira

csusszan� sz�ja bel�fojtotta a sz�t.

Mennyasszony�t a padl�ra teperte, de csak

finoman, hogy a lehet� legkev�sb� f�jjon neki.

Ayana maga is meglep�d�tt, hogy a kellemetlen

nyilall�s elmaradt. J�zan esz�re hallgatva el�sz�r

megpr�b�lta ell�kni v�leg�ny�t v�ll�n�l fogva,

azonban teste �tvette az ir�ny�t�st, ami azt

dikt�lta, hogy lazuljon el. Ujjaival v�gigsz�ntott a

fekete hajzuhatagon, mely csiklandozta a v�ll�t

fekv�helyzet�k l�v�n. Byakuya keze a n� combj�ra

t�vedt, mik�zben heves csat�t v�vott a k�t nyelv.

Ayana er�sebben h�zta mag�hoz az izomt�l

dagad� testet, m�g tulaj�nak k�zfeje felfedez��tra

indult a finom b�r�n. K�zdelm�ket a fell�p�

leveg�hi�ny sem szak�totta f�lbe.