Egy �ra m�lva mind a tizenh�rom kapit�ny, a

tizenn�gyes �rosztag �s Matsumoto Rangiku a

n�gyes osztag ter�let�n szobrozott.

   Tov�bbi egy �ra m�lva egy gy�gy�t� l�pett ki

Ayana „k�rterm�b�l”:

A kapit�ny j�l van… m�r amennyire j�l lehet ezut�n

valaki. – A megk�nnyebb�l�s k�rusban hangzott

fel. Rangiku, Haruna �s Ayana csapata k�nnyeket

morzsolt el, Masaaki �s Byakuya �sszen�zett,

Yamamoto f�kapit�ny kisebb t�ncot ropott s a

h�tra maradt kapit�nyok egyszerre s�hajtottak fel.

– Azonban l�togat�k fogad�s�hoz m�g gyenge.

   Ayana egy, a bord�i k�z� nyilall� sz�r�sra riadt

fel kellemesnek nem nevezhet� �lm�b�l. Egy f�rfi

ut�n futott, akit sosem �rt utol. Ez a f�rfi Byakuya

volt. A hideg is kir�zta az elk�pzel�st�l. H�t�ra

szeretett volna g�rd�lni, mikor �les f�jdalom

nyomta vissza hasal� helyzet�be. Csak ekkor vette

�szre, hogy a mell�t�l eg�szen – majdnem –

cs�p��ig k�t�s bor�tja fels�test�t. Test�t csup�n egy

mind�ssze combk�z�pig �r� fekete kimon� �s egy

takar� bor�totta. A ruha m�ret�t, vagy ink�bb

hosszs�g�t eln�zve egyb�l r�j�tt, hogy ezt bizony

nem magas n�knek tervezt�k. Ahogy jobban

sz�tn�zett a szob�ban a tipikus �rosztag

�p�letbels�vel tal�lkozott, majd a halv�nyz�ld

falak assziszt�ltak a sz�m meghat�roz�s�ban. A

k�rh�zat id�z� hangulatb�l kik�vetkeztette a

n�gyes sz�mot. Eml�kezett, mikor hadnagya

megs�r�lt akkor is egy z�ld szob�ban gubbasztott

vele, m�g kell�en j�l nem lett. Ayana nehezen hitte

el, hogy Byakuya idehozta volna, hogy seg�tett

volna rajta, azonban m�s logikus magyar�zat h�j�n be kellett �rnie ezzel.

   Lesada kapit�ny mag�ban szitkoz�dva �llt fel.

H�ta teljesen el volt zsibbadva, s a sebbe, ami a

k�t�s alatt rejt�z�tt, ink�bb bele se gondolt. Sz�p

csendben kiosont „k�rterm�b�l”, mikor

megbizonyosodott r�la, hogy senki sem j�r arrafel�,

majd v�giglopakodva a folyos�n kisurrant a n�gyes

osztag ter�let�r�l. Annak ellen�re, hogy teste egy

mer� roncs volt ereje visszat�rt, ami a tegnapiak

ut�n a lehet� legnagyobb meglepet�sk�nt �rte, b�r

tagadhatatlanul �r�lt neki. Ayana a hatos �rosztag

kiker�l�s�nek �rdek�ben kit�r�t tett. Szerencs�j�re,

mivel reggel hatn�l nem lehetett t�bb, alig-alig

akadt egy-k�t hal�listen, aki �bren volt, �gy

k�nny�szerrel eljutott saj�t csapat�hoz. V�rv�r�s

szob�ja m�r v�rta gazd�j�t. Levette a

mini-kimon�t, majd a munka�lt�zet�t mag�ra

�ltve, lesz�m�tva kab�tj�t, lop�dzott be irod�j�ba

n�h�ny akt��rt, de legnagyobb �mulat�ra t�zn�l

t�bb nem hevert asztal�n. Felmarkolva �ket b�jt

vissza od�j�ba, ahol munk�hoz fogott. Gondolta,

hogy el�bb-ut�bb keresni kezdik, viszont azt is

sejtette, hogy a szob�j�ban �gyse n�zik meg. Mi�rt

is lenne ott?

   Ayana-nak be kellett l�tnia, hogy f�j� h�ta bizony

sok energi�t kivesz bel�le, amit szenved�s�nek

enyh�t�s�re ford�t, teh�t a pap�rmunka sem haladt

annyira, amennyire szerette volna. Rendesen ki se

tudta h�zni mag�t, mivel ut�na �get� k�n

cs�szd�zott le �tsz�r-hatszor gerincoszlop�n.

J�form�n asztal�n hasalva pr�b�lt dolgozni,

azonban akkor has�t nyomta meg, ami ellen bels�

szervei tiltakoztak. A kapit�ny a f�jdalom enyh�t�se

�rdek�ben fels�test�re fek�dt futonj�n �s meg se

moccant hossz� perceken kereszt�l. M�ris jobban

volt, de csup�n addig, m�g �gy maradt. A p�rna k�t

fels� sark�t er�sen megmarkolva ord�tott bele a

huzatba. Mellkasa sz�rt, mintha kev�s leveg� jutott

volna t�dej�be, h�ta pedig zsibbadt csigoly�i

ment�n. Az �gynem� ugyan tomp�tott egy keveset,

de az ajt� el�tt elcsoszog�, �lomittas Isana

hadnagy fel�breszt�s�hez kell�en hangos volt a

ki�lt�s. Eda megremegett, majd gondolkod�s

n�lk�l felt�pte a ny�l�sz�r�t.

Kapit�ny! – ki�ltotta el mag�t s l�b�val gyorsan

ber�gta az ajt�t. Ayana feh�r fels�j�nek h�t�t

kisebb-nagyobb v�rpac�k d�sz�tett�k. Teste

hull�mokban r�zk�dott a f�jdalomt�l. (Olykor a

leger�sebb emberek is elejtik �larcukat.) A lila haj�

l�ny osztagvezet�je mellett termett, de a sokkt�l

megb�nulva minden kisz�llt fej�b�l. Nem tudta mi

t�v� legyen.

Kapit�ny, mag�nak pihennie k�ne – szidta le

k�ts�gbeesett hangnem�n. Ayana k�ny�k�re

helyezve s�ly�t n�zett fel tisztj�re. Haja szem�be

l�gott, �gy a k�p sem volt teljesen tiszta.

Haszn�lhat�bb tan�cs? – Isana hadnagy

led�bbent, Ayana m�sodpercek alatt rendezte

von�sait. Arc�r�l a k�nl�d�s �sszes jele tovat�nt.

Kapit�ny, �n �… sz�lok gyorsan valakinek… aki �…

– A sz�ke hal�listen csendre intette. Eda nagyot

nyelve teljes�tette a „parancsot”.

Egyetlen egy dolgot k�rek t�led; ne sz�lj r�lam

senkinek! – A n� angyalian csilingel� hangja

kem�ny t�nusba v�ltott.

De f�jdalmai vannak! – ellenkezett. Kapit�nya

megr�zta a fej�t. Ut�lta, mikor m�sok seg�ts�g�re

szorult, �gy most sem k�v�nt ebbe a szerepbe l�pni.

Megmaradok, Eda. F�l�slegesen ne agg�dj

miattam! – A n� b�lintott; tudta, hogy Lesada

kapit�ny ellen se k�zelharcban, se sz�ban nem

lehet gy�zelmet aratni.

Ez esetben seg�thetek valamit? – tudakolta

visszanyerve higgadts�g�t. Hosszan kif�jva, majd

besz�vva a leveg�t nyugodott meg.

Nos…, megk�sz�nn�m. A f�rd�ben tal�lsz k�tszert,

ide hozn�d? – Eda felpattant �s a k�rt t�rgy�rt

indult. K�t perc keres�st k�vet�en, el�gedett

mosollyal az arc�n t�rt vissza.

K�sz�n�m – mondta a s�r�lt, aki tov�bbra sem

�rezte mag�t jobban, de legal�bb m�r �lni �s �llni

tudott. Kezdte megszokni a bizonyos id�k�z�nk�nt

jelentkez� nyilall�sokat. Eda csod�lta kapit�ny�t;

Lesada Ayana teljesen eg�szs�gesnek t�nt,

halv�nyan mosolygott, csup�n a h�t�n rik�t� foltok

�rulkodtak az igazs�gr�l.

Innen m�r boldogulok. P�r perc �s az irod�ban

leszek. – A hadnagy meg�rtette a burkolt c�lz�st,

miszerint ideje mennie. Egy k�sz�n�st k�vet�en az

eml�tett helys�gbe ment.

   Lesada kapit�ny �t perccel k�s�bb �tl�pte a

k�sz�b�t, a h�na alatt akt�kkal. A kimon�t

helyettes�t� kab�tja rajta volt, amit Eda furcs�llt a

nagy melegben, de nem tette sz�v�. Elmer�lt saj�t

munk�j�ban, ami felett lassan egy hete �lt �s m�g

fel�vel sem k�sz�lt el. Isana hadnagy m�r majdnem

sz�j�ba kapta az ecset v�g�t s r�gcs�lni kezdte,

mikor felettes�nek hall�j�rat�t megt�lt�tte d�h�dt

f�jtat�sa. Ayana felpillantott �s egy ideges, kis

h�j�n �gnek �ll� frizur�s, a m�regt�l falfeh�rr� v�lt

l�nyt vett �szre, aki legsz�vesebben darabokra

szaggatta volna az el�tte hever� iratk�teget. A

kapit�ny kifejezetten j�l sz�rakozott, amit

rettent�en j�l �lc�zott, azonban, miel�tt tisztje k�t

ev�p�lcik�val pap�rjait gyomr�ba gy�m�sz�lhette

volna, fel�llt �s seg�t�k�szen a hadnagy asztal�nak

sz�l�re telepedett. Ayana gyorsan �tfutva a sz�veget

(fejjel lefel�) s azonnal meg�rtette a probl�m�t,

amit pikk-pakk orvosolt is.

�, kapit�ny mihez kezden�k �n maga

n�lk�l?Ugyan, Eda, ezt

b�rmelyik osztagvezet� megtenn� – jelentette ki,

mik�zben

�r�eszk�z�t a fest�kbe m�rtotta. A hadnagy

elk�pedt.Akkor maga

nem ismeri Kuchiki Byakuya-t! – csattant fel, mire

Ayana arca

megr�ndult. Ecset�t letette, majd a v�ratlanul

meghevesedett lil�ra n�zett. – �risten, eln�z�st, �n

nem akartam a f�rj�t szidni…M�g csak a

v�leg�nyem! – v�gott k�zbe a lelkesed�s teljes

hi�ny�val. Eda eln�mult. Csup�n n�zt�k egym�st,

illetve a mennyasszony �veges tekintettel b�mult

valamit.

�n nem akarok az mag�n�letben v�jk�l�dni, de

sosem gondoltam volna, hogy maga �s a kapit�ny…

sz�val… �rti… szerelmesek… Tudom�st sem vettek

egym�sr�l, olyan k�nnyed�n elmentek egym�s

mellett, se egy pillant�s, se egy �rint�s, semmi…

Hogy b�rt�k ki? – L�that�an a hadnagyot nagyon

�rdekelte a t�ma, viszont Ayana megkukult; ha m�r

az � osztaga is tudja, akkor mindenki m�s is.

Legsz�vesebben az asztalba csapkodta volna a fej�t,

s azt�n nekirohant volna a falnak sz�gyen�ben. „Mi

a francot terjesztenek m�gis r�lunk �s egy�ltal�n

ki?”

Ezt meg honnan tudod?Yamamoto f�kapit�ny

kikotyogta az osztag�nak �s ut�na a h�r fut�t�zk�nt

terjedt. – „Pazar! Mi lesz a k�vetkez�, terhes

vagyok? Net�n m�r sz�ltem is?” – Kuchiki kapit�ny

nem volt t�ls�gosan elragadtatva, hogy mindenki

err�l cs�mcsog… – folytatta tov�bb a mes�t Isana.

– Nagyon agg�dott maga miatt… T�bbsz�r is j�rt

itt, h�tha eml�kszem, hogy net�n nem-e volt valami

visszat�r� betegs�ge… – Ayana kis h�j�n elt�totta a

sz�j�t. „Egy f�rfir�l besz�l�nk?” – Biztos nagyon

szereti…�… igen. – „Mi van? Nem! Soha! Soha!” A

menyasszony kez�be temette arc�t. Miket hord

m�gis �ssze? M�g, hogy � szereti azt az arrog�ns…

arrog�ns fics�rt? „Akkor mi�rt mentetted meg?”,

sz�lalt meg a m�sik hang, ami pontosan olyan volt,

mint az �v�, csak sokkal ideges�t�bb. „Hm, mi�rt?

Gyer�nk, Ayana, v�laszolj!”J�l van, kapit�ny?Igen,

persze – hadarta. Megragadta a legfels� dosszi�t s

kez�be kapva ecset�t �rni kezdte azt, ami csup�n

esz�be jutott, �gy az eg�sz besz�mol� egy hatalmas

�sszevisszas�gg� �llt �ssze, mely b�velkedett

helyes�r�si hib�kban, �rtelmetlen mondatok �s oda

nem ill� szavakban. Egy mozdulattal

megsemmis�tette a lapot, majd gomb�cc� gy�rva a

legals� fi�kba v�gta.�… Lesada kapit�ny

elfelejtettem sz�lni, ma kapit�nyi �l�s van –

p�tolta gyorsan elmarad�s�t a tiszt. Ayana m�sra

sem v�gyott, mint egy j� kis

tan�cskoz�sra.K�sz�n�m, hogy sz�lt�l – s m�r kint

is volt. Eda csup�n egy fekete foltot l�tott, ami

hirtelen elt�nik.

   Ayana ugyan nem tudta, mikor kezd�d�tt a

gy�l�s, de ereiben �rezte, hogy elk�sett. Sz�lsebesen

cik�zva a leveg�ben k�zel�tett a megfelel�

�p�lethez, a k�zponthoz, amit annyira ut�lt. A

hal�listenek hangya m�dj�ra ny�z�gtek; valakik

j�ttek, valakik mentek. Csup�n elt�r� hajsz�n�k

k�l�nb�ztette meg �ket. A tizenn�gyes osztag

kapit�nya nagy hirtelenj�ben azt se tudta merre

menjen, miut�n meg�rkezett a v�g�llom�shoz.

F�l-al�kering�z�tt az �p�letben, mikor az els�n

esz�be jutott, hogy a harmadikon van a

tan�csterem. Mag�ban szents�gelve caplatott fel a

l�pcs�n, mik�zben a n�ptelen folyos�kban

gy�ny�rk�d�tt. Annyira kev�s volt a f�ny, hogy

Ayana kis h�j�n felesett az egyik fokon, de

szerencs�j�re a fal „ott termett” mellette, aminek

nekieshetett. �r�mmel nyugt�zta, hogy a keresett

helys�g fal�nak koccant. Halkan k�romkodva

l�pdelt az ajt� ir�ny�ba. A bentr�l kisz�r�d�

besz�dfoszl�nyok n�mik�pp megnyugtatt�k.

Nagyon �gy t�nt, hogy m�g csak az �dv�zl� r�szn�l

tart az �reg. Ayana nem t�l hangosan, de az�rt

hallhat�an bekopogott s szinte azonnal be is

invit�lt�k. – „Na, remek, tizenegy pasi meg h�rom

n�…” Alig hogy beljebb ker�lt valaki m�ris a

nyak�ba vetette mag�t.

Tudtam, tudtam! – ujjongott Yamamoto. A leend�

feles�g ezer k�z�l is felismerte volna az �reg

komoly, m�gis bolondos hanghordoz�s�t. – Az �n

kis betegem! – �lelgette meg �jra. Ayana egy �rva

�rtelmes, de m�g �rtelmetlen sz�t sem tudott

kiny�gni, mik�zben megpr�b�lt egy kev�s

leveg�h�z jutni. – El se hinn�d, mennyire boldog

vagyok, hogy itt vagy – nyomat�kos�totta m�g

jobban, s h�tba veregette kedvenc�t, aki �kl�t

form�val bal k�zfej�b�l m�lyesztette k�rmeit

teny�rbe.