szeretném, ha még jobban eláznál, aztán holnap

hurcolászhatnám kis betegemnek a teát – mondta

kedvesen a megfelelő személyre nézve. Többek közt

emiatt az emberséges tulajdonsága levén nem

tartották alkalmasnak kapitánynak rangbéli társai.

Túlságosan a szívén viselte emberei sorsát és mégis

egy hidegvérű gyilkossá tudott válni, ha a helyzet

megkövetelte. Ráadásul a női kapitányok amúgy

sem örvendtek közimádatnak, hiszen a nők

gyengék és ostobák.

Kapitány, ez csupán víz! – toporzékolt. Ayana

szórakozottan megcsóválta fejét. Ezt nem hagyta

volna más vezető, bár más azt se mondta volna,

hogy ne csináljon semmit.

Tudom, és azt is tudom, hogy nem cukorból vagy.

Nyomás, szabadnapot kaptál! – biccentett az ajtó

irányába, mire Eda-nak leesett az álla. Percekre

elnémult.

De… de… de… – makogta hasztalanul. Kapitánya

hajthatatlan volt.

Szép napot – és ezzel a témát lezártnak tekintette.

Isana hadnagy érvekből kifogyva trappolt a be- és

kijárathoz, majd megtorpanva visszafordult s

kérdően bámult a két nőre.

Kapitány…

Kellemes pihenést! – vágott közbe Ayana. Eda

felsóhajtott, örült ugyan a pihenőnapnak, de, hogy

azért érdemelte ki e kiváltságot, mert

osztagvezetője fél, hogy beteg lesz elképesztő

törődésről tett tanúbizonyságot. Ha ezt elmondja

Renji-nek a fiú sárgulni fog az irigységtől és talán

még Byakuya-nál is kiveri a hisztit. Hálásan

rámosolygott a szőke halálistenre, aki viszonozta a

gesztust, aztán távozott. Matsumoto elképedve

próbálta megemészteni az előző öt perc

cselekvéseit.

Osztagot akarok váltani! – csattant fel borzasztó

hangosan. – Te legalább foglalkozol másokkal.

Nehéz elhinni, hogy a „Szörnypusztító” Ayana és az

„Érzőlény” Ayana egy és ugyanaz…

Elbeszélgethetnél Hitsugaya-val, ráférne egy-két

tanács – zsörtölődött. Rangiku durcás arca hamar

felragyogott, amint rájött, hogy miért is érkezett. –

Ó, majd’ elfelejtettem. Ma lesz nálam egy kis

zártkörű parti, szakézunk egyet. Számíthatunk

társaságodra? – Bizakodva nézett barátnőjére, aki

elmélázott a meghíváson. Kapitány létére csúnya

lenne, ha rajtakapnák, így végleg lőnének jó

hírének. „Fene vinné el a szabályokat!”

Sajnálom, nem! A melótól dagad az asztalom…

Kétfióknyi elintéznivalóm van, telis-tele régi

ügyekkel, amiket ideje lenne már leadnom. – A

tízes osztag hadnagya lebiggyesztette ajkait.

Kár! Gondolj ránk! – csapott a szőke elé egy üveg,

jó kis szeszt. Hogy honnan kapta elő azt maga

Ayana sem sejtette. Az évtized rejtélyének is beillett

volna.

Köszönöm.

Na jó, elhagylak, drágám. A kapitányom már

biztosan mindenhol keres – intett búcsút, majd

hátradobta vörös lokniit. – Kuchiki-t meg ne fojtsd

meg, a főkapitány kedveli – intézte az utóiratot

barátnőjéhez, a küszöbről visszakiabálva.

   Ayana lemondóan csóvált kobakját; Rangiku

sosem változik meg. Matsumoto olyan volt akár egy

nagyra nőtt kislány, aki hisztizett, ha nem tetszett

neki valami. És ez gyakran fordult elő. A

tizennégyes osztag kapitánya kedvetlenül süppedt

vissza a munkának nevezett szörnyűségbe.

Azonban mielőtt egy újabb betűt is lefirkantott

volna egy ismerős lélekenergiát érzett a közelből.

Jégcsap kapitány a közelben volt. Pár perccel

később, viszont minden jel arra utalt, hogy

Byakuya más okból tévedt errefelé, így nyugodtan

folytatta a mondatot, amit körülbelül egy órával

ezelőtt kezdett el megfogalmazni.

   Háromszor hatvan perccel később Ayana feje az

asztalra bicsaklott és mély álomba szenderült, a

kopogtató eső ellenére is. Odakint a szél ismét

feltámadt; rázta a bokrokat, az alacsonyabb és

magasabb fákat és minden olyat, ami csak valami

kellemetlen zajt keltett. A viharos felhők, melyek

elbújtatták a Napot, megszaporodtak az égbolton,

már készültek az esti viharra. A szőke halálisten,

azonban mit sem sejtett még a készülő, cudar

időjárásból. Képzelete szülte világában éppen

imádott kollégájával csépelték egymást. Ayana-nak

rosszul állt a szénája, másodszorra döntötték le

lábáról. Byakuya gonoszan vigyorogva(!) döngölte

a földbe. A nő jobb oldalából dőlt a vér, s arcán is

vékony csíkokban csordogált le, bőre mentén. A

fájdalom, amit érzett, belülről szaggatta szét.

Kuchiki elérkezetnek látta a pillanatot a végső

csapáshoz. Kezével a nő mellkasába hatolt, majd

kitépte szívét, ami a markában dobbant meg

utoljára. Ayana számára mindent fekete palást

fedett le…

   A kapitány halálos hallucinációjából ébredve

kémlelt ki az ablakon. Már jócskán az estében

járhattak, a sötét, csillagok nélkül árválkodó

boltozatból ítélve. A Hold a háborgó, égre aggatott,

habszerű pamacsok mögül óhajtotta végignézni a

késői időzítésű műsort, amit a programajánló már

előre beharangozott. Ayana az első

mennykőcsapással egyidőben mordult fel, habár

hangerőben jelentősen alulmaradt. Szeme

végigsiklott asztalán és hirtelen sokkal

fáradtabbnak érezte magát, mint szunyálás előtt.

Mindenhol papír-papírhátán és az egyszem, sötét

üvegbe töltött alkohol. Fanyalogva elmosolyodott

, ami inkább egy grimaszban végződött. – „Gyere,

szívem, dobd fel a napom!” – ragadta meg az italt,

majd egy könnyed mozdulattal lecsavarta a fekete

kupakot, ami nyikorogva adta meg magát. A szesz

kábító illata orrba vágta a halálistent. Légútjai

megteltek a már jól ismert, tömény aromával.

(Kapitányunk szerette az élet efféle élvezeteit, de

szigorúan csak mértékkel.) Hosszú éjszaka várt rá a

tornyosuló iratok mennyiségéből saccolva, innen

jött az ötlet, hogy kicsit megédesíthetné a

nyomorúságos munkát.

   Szájára tapasztva az üveg nyakát „nyalt bele” a

kesernyés, torokkaparó löttybe, azonban kicsit

jóval több került szájüregébe, hátrabicsakló

kezének ügyetlenségéből. Kiköpni sajnálta volna a

kedvnövelő kortyokat, így nagyot nyelve tuszkolta le

nyelőcsövén őket. A nyelésbe is hiba csúszott,

amitől köhögni kezdett. Szemei könnybe lábadtak,

elhomályosítva a szobát, s ujjait ajkai elé szorította.

Imádkozott, hogy ne öntözze meg papírjait

köpetével. Pár másodpercnyi küszködést követően

az utolsó csepp is lecsúszott. Kétszer megismételve

a bonyolult mutatványt lazult el kellőképp. Nos,

igen túllépte azt a bizonyos egészségesnek kikiáltott

mértéket. A pia hamarabb fogott dologhoz, mint

Ayana előtúrta íróeszközét. Szinte mosolyogva

rugaszkodott neki munkájának.

   Nem telhetett el húsz percnél több, mikor

kopogásra utaló neszek furakodtak be fejébe. –

„Megint mit akarnak a nyakamba sózni?” –

tűnődött, miközben pár másodperc gondolkozási

időt igénybe véve kibökte a belépésre felhatalmazó,

rövid szócskát. Az alkohol már kellően lebénította

agysejtjeit. Az ajtót komótosan belökve, egy adag

kinti levegőt is beljebb tessékelve lépett be a

látogató. Ayana kihúzva magát pillantott fel a

jövevényre, mire lehervadt arcáról a jóízű mosoly.

Kivételesen áldotta az eszét, amiért az immáron

üres üveget harmadik fiókjában helyezetett

biztonságba. Az iroda forogni kezdett vele, ahogy

megpróbált az alak szemébe nézni, hátha megijedt

tőle. Annak ellenére, hogy nem hintázott a székén,

mégis majdnem hátravágódott. – „Ezentúl

szesztilalom!” – fogadta meg.

Minek köszönhetem e korai… ö… késői látogatását,

Kuchiki kapitány? – kérdezte. A mondatba szépen

belesült. Este nyolckor nyilván korán van.

   A férfi szokásos kapitányi öltözetében méregette a

dolgozó nőt, aki apró időzavarral küszködött.

Fekete haja közt esőcseppek csüngtek, mintha csak

üveggolyók lettek volna. Írisze semmilyen érzelmet

sem közölt. Jégcsap kapitány az értetlenül bámuló

halálisten tekintetét kereste. Kétségei voltak afelől,

hogy valóban rá néz. Ayana új ötlettől vezérelve az

asztallapra könyökölt, bal tenyerébe fektetve fejét.

Másik kezének markában, az ujjai közt

szorongatott egy ecsetet, amivel vadul kalimpált,

miközben a válaszra várt. Byakuya színtisztán

emlékezett rá, hogy a nő balkezes, így furcsállta a

jelek szerint a jobbal történő írást. A szőke

kapitánynak ráadásul melege is lehetett, hiszen egy

szál topban ücsörgött. A csend egyre kínosabbá

vált.

Kapitány, sajnálattal közlöm, de nem vagyok

gondolatolvasó, szóval, ha javasolhatom,

próbálkozzunk meg a nonverbális… helyet verbális

kommunikációval – javította magát Ayana.

Byakuya a levegőben terjengő szag azonosításának

segítségével megértette a nő esetleg beszédének

okát: Részeg.

A barkóbához is két ember kell és egy határozott

igen, vagy nem válasz – magyarázott tovább a

szőke szépség. – Bár azt mondják, pocsék humora

van, tehát azt hiszem a barkóbát ki is húzhatjuk a

listáról, a viccmeséléssel egyetemben. – A fekete

halálisten legszívesebben kirángatta volna a nőt az

esőbe, hátha attól kitisztult volna kótyagos elméje.

Hogy lehet egy emberrel úgy komolyan beszélni,

hogy összekeveri a szavakat és mindenféle

zöldségeket hablatyol?

Ó, és ha rajtam keresi a hadnagyát, abban sem

tudok hasznára lenni – fűzte hozzá, majd hőn

szeretett lapocskái fölé hajolt. Villámgyorsan a

hegytetejére dobta azt, amivel pár perce

foglalatoskodott, aztán válogatni kezdett az előtte

heverők közül. Ugyan illetlenül viselkedett, de a

hatos osztag kapitánya egyetlen egy szót sem

mondott, amióta megérkezett. Ki is a bunkó?

Ha nem a hadnagyom rúgott be, akkor

nyilvánvalóan az, akivel fontos beszédem lenne –

mukkant meg végre. Ayana egy pillanatra megállt

az írásban, erre most válaszolnia kéne?

Együtt érzek önnel, kapitány – mondta hosszas

törpölést követően. Asztalába kapaszkodva hozta

testét függőlegesbe. Az első lépésnél majdnem

kibicsaklott bokája, de aztán visszanyerte

egyensúlyát. Kissé homályos látással odatámolygott

a hatos osztag vezetőjéhez, majd egyenesen

belebámult abban a gyönyörű, szürke szempárba.

A nő kis híján egy egész fejjel alacsonyabb volt. –

Amúgy nagyon utálom, bár az is lehet, hogy

szeretem! – Lábujjhegyre állva csókolta szájon a

férfit, aki még a képébe vágott mondatot

emésztgette. A szőke halálisten forró bőre Byakuya

hűs bőréhez nyomódott, ahogy átölelte nyakát a

fekete hajzuhatag alatt. Ayana gyenge és törékeny

nő létére se erőszakosnak, se vadnak nem volt

mondható, hiányzott belőle az a szenvedély, amit a

harc hozott ki belőle. Már épp készült elhúzódni,

mikor kollégája keresztülhúzta számításait; átfogva

derekát nyomta vissza mellkasára felsőtestét. A

hiányolt elem is megérkezett.