honolt a helyis�gben, csup�n az �r�eszk�z

jellegzetes „zaja” hallatszott egy-egy hirtelen

mozdulatn�l. Siker�lt akkora sz�rat ker�tenie

keresztneve els� a-j�nak, hogy ezt m�r � is

t�lz�snak tartotta. A f�l centi magas bet�k mellett

egy k�t centis �ri�s �ktelenkedett. � nem az

aktakukac f�le kapit�ny volt, hanem sokkal ink�bb

a tettek embere. R�j�tt, hogy sz�val manaps�g

semmit sem lehet megoldani. Az e fajta „t�mad�s”

a bar�tok fegyver�t testes�tette meg, de mivel

Ayana ilyen ismerets�g hi�ny�ban is volt, �gy neki

marad a cselekv�s.

   Yamamoto f�kapit�ny l�pten-nyomon

hangoztatta, hogy Lesada Ayana kapit�nyn�l

alkalmasabb szem�lyt el sem tudna k�pzelni

f�kapit�nynak. A t�bbi kapit�ny nem �ppen

kicsapong� lelkesed�ssel t�rte a tizenn�gyes osztag

vezet�j�nek az egekig t�rt�n� magasztal�s�t.

Tiszt�ban voltak vele, hogy a n� kiesett az �tlagos

hal�listen kateg�ri�b�l, hiszen olyan k�l�nf�le

technik�kkal �s t�mad�sokkal rendelkezett, mint

senki m�s. L�ngra kapott a pletyka, miszerint

Ayana egy elemn�l j�val t�bbet ural. Anno a j�ggel

cimboriz�lt, �m mostans�g azt terjesztett�k, hogy a

t�z seg�ts�g�vel teszi el l�b al�l ellens�geit.

Azonban manaps�g a n� keveset tart�zkodott a

Lelkek vil�g�ban, teh�t egy k�zdelm�t sem

csod�lhatt�k meg, m�g t�volr�l sem. Jobb volt ez a

viszonylagos b�ke. D�bbenetes l�lekenergi�ja

elegend� bizony�t�knak min�s�lt ahhoz, hogy ne

v�vj�k ki haragj�t (Kuchiki Byakuya-t lesz�m�tva).

�t es�lyesnek l�tta a f�kapit�ny Ayana m�lt�

ellenfel�nek, de nem akarta, hogy a f�rfi elb�zza

mag�t, �gy Lesada kapit�ny dics�rget�s�vel

bosszantotta osztagainak fejeit.

   A n� �jabb pap�rk�teget dobott az alacsonyabb

torony tetej�re – ez p�ffeszkedett asztal�n.

Mindenegyes csat�j�ra, amit az el�z� h�rom

h�napban v�vott, kor�nt sem volt olyan egyszer�

visszaeml�kezni. Az alig p�r m�sodperces

k�zdelmei pedig a szavakba �nt�sn�l akadtak meg,

elv�gre azt m�gsem �rhatta, hogy: Egy csap�ssal

t�mad�m feje a porba hullott. K�nj�ban m�r az

id�j�r�s le�r�s�t fontolgatta, de a plusz munk�t

mindenk�p el akart ker�lni. A t�mad� feje m�gis

csak a porba hullott. – „H�rommondatos

besz�mol�…” – sz�molgatta a sorokat, �m azok

sehogy sem szaporodtak. Fintorogva csapta �ssze

az iratot, azt�n fels� fi�kja legm�ly�re sz�m�zte.

Ez a fi�k az „Egyszer megcsin�lom” bec�z�sre

hallgatott, az alatta lev� a „Tal�n” c�met viselte s

v�g�l az utols� „�res n�ven” n�ven b�slakodott.

J� reggelt, kapit�ny! Eln�z�st a k�s�s�rt – sz�lalt

meg fojtott hangon hadnagya, Isana Eda.

Szerencs�tlen l�ny folyton azt felt�telezte, ha

f�n�k�t m�r az irod�ban tal�lta, hogy elk�sett. Hat

�ra volt egy perc h�j�n, teh�t kerek egy perce akadt

m�g, amit semmittev�sre fecs�relhetett.

J� reggelt, Isana hadnagya – pillantott fel az el�tte

hever� akt�b�l. Dallamosan cseng�,

megfejthetetlen hanghordoz�sa n�mileg

megnyugtatta az ajt�ban lec�vekelt tisztet.

Kapit�nya a legbar�ts�gosabb �s

legembers�gesebb osztagvezet� h�r�ben �llt, m�gis

csapata szinte a legkiemelked�bb teljes�tm�nyt

tudhatta mag��nak. Ayana arr�l m�r letett, hogy

r�vegye osztag�t a rangok elhagy�s�r�l �s szimpl�n

egym�s keresztnev�t haszn�lj�k. Az eff�le k�s�rletei

t�lnyom� t�bbs�g�ben kudarcba fulladtak. – Mint

m�skor, most sem k�sett el – mondta k�nnyed�n. 

Hangja szinte csilingelt. Eda let�r�lte verejt�kt�l

gy�ngy�z� homlok�t �s egy szempillant�s alatt

levetette mag�t a m�sik asztalhoz. Kapit�nya

rendszeres t�voll�te miatt volt sz�ks�g a k�t darab

„munkaeszk�z” biztos�t�s�ra, hiszen, ha Ayana

nem tart�zkodott Soul Society-ben, akkor

hadnagya v�gezte el helyette azokat a munk�kat,

amiket csak el tudott.

   Isana Eda viszonylag magas, izmosan v�kony

alkattal rendelkezett. H�feh�r b�re s�padtt� tette,

�gy gyakorta megkapta a k�rd�st, hogy rosszul

van-e? Sz�vre hasonl�t� arcform�j�t k�t

mogyor�barna, olykor f�radt szem, egy kicsi s

v�kony orr �s egy halv�nyr�zsasz�n, b�tortalan

mosolyra g�rb�l� sz�j d�sz�tette. K�l�nleges

s�t�tlila, kiss� sz�raz, V alakba lev�gott, k�z�pen

elv�lasztott frizur�ja arc�hoz simult. El�re es�

tincsei �rintett�k kulcscsontj�t, m�g h�tul a nyaka

is kivillant. Legel�l, jobb oldalra esve egyetlen egy

r�zsasz�n cs�k �rv�lkodott. Hal�listen

egyenruh�j�ban el�g esetlen�l festett, azonban,

amilyen elveszetnek t�nt, annyira volt er�s �s j�

esz� harcos. A kezdtek-kezdtekor Isana hadnagy a

hatos osztagba ker�lt, de J�gcsap kapit�ny modora

gyors t�voz�sra b�rta. Byakuya tal�n m�g �r�lt is

neki, hogy megszabadult t�le.

Kapit�ny elvigyem, ami k�szen van? – sz�lalt meg

p�r perccel k�s�bb Eda, amint �szlelte, hogy Ayana

gonosz m�don minden pap�rmunk�t elt�ntetett �s

k�t hatalmas felh�karcol� �p�t�s�be kezdett.

Igen, k�rlek! – felelte m�lyet s�hajtva. „Egyszer

megcsin�lom” csal�dj�nak leg�jabb tagj�val

bar�tkozott, vagyis m�g n�h�ny mondatott

hozz�k�lt�tt a t�m�r l�nyeghez. Isana hadnagy

mellkas�hoz szor�tva t�vozott az asztali kupaccal.

Lesada pillant�s�val k�vette a t�voz� hal�listent.

Kelletlen�l elh�zta sz�j�t, amikor a szemerk�l�

es�re figyelt fel. Ablak�t ellept�k az apr� cseppek,

ezzel p�tty�ss� t�ve a t�jk�pet. Tisztj�b�l

mind�ssze egy f�rge, fekete foltot l�tott. „Bolond

�sz.” A v�z halk kopog�s�nak �tem�t k�rm�vel

k�s�rte. T�z mondatn�l megrekedt a b�v�t�si

program. Tov�bbi �tlet h�j�n al�szign�lta a lapot a

kijel�lt helyen, majd a l�ba mellett magasl�

emelv�ny tetej�re csapta.

Kiny�jt�ztatta elg�mberedett tagjait, s k�zben

fintorogva ismerte fel, hogy m�g el�tte �ll az eg�sz

nap. Szinte hi�nyzott neki az elm�lt h�rom h�nap.

Akkor � volt a f�n�k, nem kavarogtak fej�ben

ideges�t� k�rd�sek �s mi�rtek, �s minden �gy ment,

ahogy azt eltervezte. Ez a k�t h�t, ami�ta visszat�rt

jobban megviselte, mint b�rmelyik �letre-hal�lra

men� k�zdelme. Idegennek �rezte mag�t saj�t

�let�ben; hal�listenek rohang�ltak fel s al�, az

osztagok �p�letei szolg�ltatt�k a legk�l�nlegesebb

panor�m�t �s ism�t bele kellett t�r�dnie, hogy a

f�kapit�ny kez�ben van az ir�ny�t�s. Az eg�sz olyan

lehangol� k�pet festett lelki szemei el�. Unalmas,

megszokott �s v�ltozatlan napirend. M�g az is

megfordult – val�sz�n�leg – megt�bolyult

buksij�ban, hogy megkeresi Byakuya-t, azt�n

gyorsan meg is r�zta fej�t. – „Mit akarn�k �n m�gis

Kuchiki-t�l?” – Az ajt� kiv�g�d� hangja r�ntotta

vissza a jelenbe. Ideje lett volna egy kis

olajoz�snak, de megjegyz�s�t ink�bb megtartotta

mag�nak. A t�zes osztag hadnagya, Matsumoto

Rangiku id�tlen vigyorral az arc�n, boldogs�gt�l

szikr�z� j�g k�k szemeivel majdnem csak a n�

nyak�ba borult, kiss� vizesen. Egy kisebb

�lelget�ssel, minek k�vetkezt�ben Ayana-b�l az

�sszes szuszt kipr�selte, letudta az �dv�zl�st, majd

a kapit�ny asztal�nak sark�n k�nyelembe

helyezkedett.

Olyan r�g dumcsiztunk, Ana! – ny�vogta. Magas

hangj�nak k�l�n�sk�pp nem tett j�t. – Annyira

unatkozom. Az im�dnival� kapit�nyomat puszt�n

a munka fogalakoztatja… – sir�nkozott tov�bb.

Ayana, aki t�rt�netesen ut�lta, ha Ana-nak h�vt�k,

enyhe k�bulatba esve igyekezett k�vetni a n�

szavait. – M�r azon gondolkoztam, hogy Kuchiki

Byakuya-val eredek sz�ba. �rted? J�gcsap

kapit�nnyal! – Mintha a f�rfi valami rossz

diagn�zist jelentett volna �gy adta el� a t�rt�netet

a hossz�, v�r�s, hull�mos, kiengedett haj� hadnagy.

Mi�rt nem a h�g�val pr�b�lt�l besz�lget�st

kezdem�nyezni?

Jaj! Az a l�ny is olyan… szorgalmas! – ki�ltott fel,

amint esz�be �tl�tt a megfelel� jelz�. Am�gy

Kuchiki keres… – mondta furcs�llva a dolgot

Rangiku.

Melyik? – v�gott a szav�ba Ayana. Egyb�l

fog�konyabbnak t�nt a t�m�ra. V�r�s bar�tn�je

egy „mi�rt mi van?” pillant�sban r�szes�tette, majd

megeredt cs�kosnak cs�folt sz�ja.

Na, mit tippelsz? J�, hogy az id�sebb – magar�zta

sz�rakozottan s kacagva, vagy ink�bb nyer�tve

h�travetette s�r�ny�t. Ayana, ha ivott volna

hal�lbiztos lett volna, hogy bar�tn�je t�ls�gosan

hivalkod� dekolt�zsa k�z� siker�lt volna k�pnie

abban az esetben, ha r�gt�n nem fulladt volna

meg. – Rukia-t a keresztnev�n sz�l�tom – korholta

nevetg�lve.

Mit akar? – Szerencs�re Rangiku hahot�z�s�nak

hangereje elnyomta azt a hangot, ami egy hatalmas

nyel�st k�vetett.

Ezt �gy mondod, mintha… – t�n�d�tt – nem is

tudom! Beolvast�l neki, vagy mi van? – Ugyan a n�

v�kony volt, de vih�ncol�s�t nehezen viselte az

asztal. A t�zes osztag hadnagya kikerekedett

szemekkel meredt az �l� hal�listenre.

Nem is ak�rhogy – vallotta be. Rangiku kev�s h�j�n

�r�mt�ncba fogott a sz�knek kinevezett

b�tordarab tetej�n. Kez�vel id�tlen�l tapsikolva

gratul�lt bar�tn�j�nek.

Mit mondt�l? – faggat�zott tov�bb. Hi�ba, �

mindig-mindennel k�pben akart lenni, amihez

megvoltak a megfelel� kapcsolatai, csup�n ezeket a

„szerencs�tleneket” kellett besz�dre b�rnia.

Megk�rtem, hogy a velem kapcsolatos probl�m�it

nekem mondja – sz�p�tette a t�rt�netet a kapit�ny.

Nem sok j� el��rzete volt a tal�lkoz�ssal

kapcsolatban. „Mibe keveredt�l te, ostoba?”,

tanakodott. F�lig-meddig maga is tiszt�ban volt a

dolgokkal, de rem�lte, hogy a kedves koll�g�ja m�s

�gyben keresi. „Tal�n csak ad�ss�g�t szeretn�

t�rleszteni.” Elgondolkodott; vajon Byakuya �t�se

mennyire f�jhat?, a nagyon-t lesz�m�tva. B�r

Ayana sem teljes er�b�l kevert le neki, ebb�l

kiindulva jutott arra az �ll�spontra, hogy esetleg a

f�rfi se adna akkor�t.

�s? – Rangiku olyan k�zel hajolt, hogy az a

bizonyos szem�lyes l�gt�r, mely a kapit�nyhoz

tartozott betolakod�t �szlelt. „Nesze neked,

megsz�lalt�l, most viseld k�vetkezm�nyeit!” M�r az

elej�n kamu mes�vel kellett volna el��llnia, hogy a

hadnagy k�v�ncsi term�szet�t leh�tse, viszont �gy

mindenegyes mondat�t k�nytelen volt j�l

megr�gni, miel�tt b�rmit is kimondott volna. „Ha

Rangiku meg tudja, hogy az �jszaka partnerre

tettem szert, egyb�l kitud�dik… Ezek ut�n t�nyleg

kezdhetn�k bar�tkozni a gondolattal, hogy

k�zelebbi ismerets�get fogok k�tni a kapit�ny

harcmodor�val.”

J�gcsap herceg szok�sos arrog�ns st�lus�ban

biztos�tott, hogy napi rendszeress�ggel sz�moljak

panaszleveleivel – r�ntott v�llat, mintha csup�n

ennyi t�rt�nt volna.

Tudtam, hogy h�lye vagy, na, de ennyire… –

cs�v�lta a fej�t agg�d�an. J�gk�k �risz�b�l

egy�tt�rz�s t�kr�z�d�tt. – Csod�lom, hogy nem

rekedt�l be, vagy nem f�zt�l meg. Abban az

istenverte irod�ban olyan hideg van. – Rangiku

megborzongott, ahogy visszaid�zte mag�ban a r�gi

l�togat�st s b�re bors�dzni kezdett.

El voltam �zva, m�r teljesen mindegy volt – vont

v�llat. Em�sztgetve a hallottakat, azt � is elismerte,

hogy az izzadts�g nem patakozott test�n, de f�le

sem t�rt le a nagy fagyban.

Legal�bb kitehetted volna a l�nyokat, azzal tuti

felbosszantottad volna – t�rt ki a kacaj a v�r�s

n�b�l saj�t �tlet�t�l. – K�pzeld csak el, ahogy

Kuchiki azzal az ut�nozhatatlan nyugalm�val azt

mondja: Lesada kapit�ny, k�rem, �lt�zz�n fel

rendesen! – Matsumoto el�ad�s�ban Byakuya

g�nyos hangv�tele kev�ss� �rz�d�tt, b�r k�ts�gk�v�l

j�t nevetett a k�t hal�listen.

J� napot, Matsumoto hadnagy – viharzott be az

irod�ba Ayana hadnagya v�zt�l cs�p�g� hajjal,

mik�zben ruh�j�nak b� ujj�b�l kicsavarta a

besz�vott folyad�kot. R�zsasz�n tincse sokkal s�t�tebbnek t�nt.

Hell�! – k�sz�nt bar�ts�gosan a megsz�l�tott.

Hagyd csak, Eda – intette �l�sre kapit�nya, aki

�rtetlen�l pislogva k�vette az utas�t�st. Ayana

ism�t sikeresen elhagyva a mag�z�st, v�ltott

tegez�sre. K�t hete egyfolyt�ban m�shogy besz�lt

osztag�val, hisz az elm�lt h�rom h�nap alatt alig

v�ltott p�r sz�t ellenfeleivel, akik m�r az�ta

elt�voztak, kiv�l� kardforgat� k�pess�geinek h�la.

– Nem