17. fejezet: Fuss! Ha kedves az �leted

 

Kisuke �s Rukia m�g megfontolt�k a lehet�s�geiket. Nem volt bel�le t�l sok, �gy hamar d�nt�ttek.

- Az�rt a sz�j�t m�gse t�mhetj�k be. M�gis csak egy hadnagy. – N�zett Rukia Kisukere.

- Te nem. De �n igen.

- B���r! - �br�ndozott el Rukia. – ���! Nem!

Renjit egy pillanatra leverte a v�z, hogy ezek ketten k�pesek lenn�nek m�g a sz�j�t is bet�mni.

- Ha megteszitek, v�getek. Tuti mind a kett�t�ket sz�tszedem apr� darabokra. Eresszetek m�r el! – Hisztizett tov�bb. Nem m�rte fel kell�k�ppen a lehet�s�geit.

- De m�g mindig zajos. – N�zett �rtatlan tekintettel Rukia Kisukere.

- Ichigo�k majd ha hazaj�ttek, elengedj�k. Addig t�relem �s �n megyek led�l�k egy kicsit. – mondta Kisuke.

 

M�g Urahara aludni pr�b�lt addig Renji �v�lt�z�tt, �s �v�lt�z�tt �s �v�lt�z�tt. Urahara t�sk�s, kialvatlan szemekkel t�pte fel az ajt�t.

- EL�G! Te fogd a l�b�t �n a karj�t. – Rukia csod�lkozva n�zett r�. – Levissz�k a gyakorl� t�rre. Nem lehet t�le aludni.

�s �gy is tettek.

M�g mi a v�rost j�rtuk, Renji a pinc�be utazott �sszek�t�zve. Miut�n a hadnagy leker�lt a pinc�be, s�r� �tkokat sz�rt r�juk.

Az ajt� el�tt �llva megbesz�lt�k, hogy csak egy kicsit ott hagyj�k megnyugodni. Rukia v�llalta a feladatot, hogy felengedi, ha egy kicsit lenyugodott.

Urahara v�gre led�lhetett aludni. Rukia pedig cs�ndben olvasott. Kellemes volt ez a nyugalom.

 

Az egyik k�zeli bev�s�rl�k�zpontot j�rtuk k�rbe, mikor Ichigo megfogta a kezem. �gy tett mintha ez k�zt�nk mindennapos lenne. �n csak levakarhatatlan mosollyal a sz�mon n�zegettem a kirakatokat. Majd be�lt�nk az egyik fagyiz�ba �s besz�lgett�nk.

Csal�dr�l, bar�tokr�l �s egy�b h�tk�znapi dolgokr�l. M�r ha h�tk�znapi dolognak lehet nevezni, hogy lelkekre vad�szunk �s term�szet feletti er�ket haszn�lunk. Nek�nk ez egy megszokott h�tk�znapi t�ma volt.

Megtudtam, hogy Ichigo csal�dja se h�tk�znapi. Apja is shinigami volt �s az id�sebbik h�ga is l�tja a szellemeket, igaz csak Ichigo tud vel�k kommunik�lni is.

A helyettesnek k�t h�ga volt. Yuzu �s Karin. Ahogy hallgattam �t, mik�nt a testv�reir�l besz�l, megirigyeltem �ket. �n egy szem gyerek vagyok, soha nem tudom meg, milyen lehet nagy csal�dban feln�ni.

Az is igaz, hogy Ichigo csal�dja se teljes, �desanyja hal�la �ta.

Hossz� besz�lget�s ut�n, m�g megn�zt�nk p�r dolgot a v�rosban, majd mikor a nap kezdett lenyugodni a foly�parton folytattuk a s�t�t.

 

Ek�zben az Urahara h�zban csend �s b�ke honolt. Kisuke is fel�bredt. M�g mindig csend volt �s nyugalom.

Kisuke f�z�tt egy te�t, amit Rukiaval kettesben CS�NDBEN elkortyoltak.

- Valamit elfelejtett�nk? – N�zett Kisuke Rukiara.

- �n is ezen gondolkodom egy ideje.

- Nem jut semmi az eszembe.

Megr�ntott�k a v�llukat �s tov�bb �lvezt�k a tea zamat�t.

Ek�zben Renji megk�t�zve, cs�ppet sem cs�ndben v�rta, hogy valaki v�gre kiszabad�tsa.

 

Mi a foly�partot j�rtuk, mikor a helyettes hirtelen megtorpant �s le�lt a f�be.

- Sokat j�rok ide, mikor cs�ndre v�gyom. – Mondta, elter�lt a f�ben �s lehunyta a szem�t.

�n mell� �ltem �s n�ztem, ahogy a haj�ba beleborzol a sz�l.

 

- Renji! Pattant fel Rukia. – Kisuke �gy megijedt, hogy te�ja m�g a m�sik vil�gba is jutott nem, hogy a gyomr�ba. – Renjit lent felejtett�k a pinc�ben. – Mondta �s szaladt az ajt�hoz.

- �llj meg! – Kapta el a kez�t Kisuke.

- Ki kell engedn�nk.

- Tudom. Gondolod haragszik r�nk? – k�rdezte �rtatlan tekintettel Kisuke.

- V�rj csak. Megk�t�zt�k, be akartuk t�mni a sz�j�t, majd lent felejtett�k egy f�l napra a pinc�ben. Val�sz�n�. – Mondta Rukia.

- Akkor te nyitod az ajt�t, �n szabad�tom ki �s �gy futunk? Vagy �n nyitom az ajt�t, te szabad�tod ki �s �gy futunk? – Tette fel a neh�z k�rd�st Kisuke. – Szabad�tsd ki te.

- Mi�rt �n? – Tiltakozott Rukia.

- Te n� vagy �s r�g�ta ismer. Csak nem fog b�ntani egy ilyen apr�s�g miatt. – Vigyorgott Urahara.

- Gondolod, hogy most ez �rdekelni fogja? – Rukia nem �rezte �letbiztos�t�snak Urahara elm�let�t.

F�lve, de kinyitott�k az ajt�t.

Renji torkaszakadt�b�l elkezdett �v�lteni, mikor megl�tta a k�t alakot a l�pcs� tetej�n. Megesk�d�tt mindenre, hogy ez�rt m�g meglakolnak csak egyszer jusson ki onnan.

- Van egy tervem. – Mondta Rukia. Lemegy�nk mind a ketten. �n megk�t�m d�monm�gi�val �s eloldozzuk, majd futunk. Kell neki legal�bb t�z m�sodperc, amilyen ideg�llapotban van, hogy felt�rje.

- J� terv. – Egyezett bele Kisuke.

H�t �gy is tettek. Rukia d�mon m�gi�t alkalmazva megb�n�totta a hadnagyot. Eloldozt�k, majd futottak, ahogy a l�buk b�rta. Kifel� menet Rukia m�g az ajt�t is becsukta maga ut�n.

- Gondolod az meg�ll�tja? – N�zett r� Kisuke.

- Nem, de legal�bb egy m�sodpercet nyer�nk. – Nevetett Rukia. – Most szerintem egy p�nc�lajt� se �ll�tan� meg.

 

Ek�zben Ichigoval mi mit sem sejtett�nk a h�zban t�rt�ntekr�l. Teljes lelki nyugalommal romantik�ztunk a foly�parton.

A helyettes elkapta a kezem �s mag�hoz h�zott. �n csak nagy szemekkel n�ztem r�.

- Nem b�ntalak. Ne n�zz r�m ilyen riadtan. – Mondta.

Ahogy n�ztem �t �s a mellkas�n t�maszkodva �reztem a kezem alatt sz�v�nek minden egyes dobban�s�t, �tj�rt a nyugalom. A fejem a mellkas�ra hajtottam �s mell� fek�dtem.

Percekkel k�s�bb Rukia �s Kisuke fut� alakja t�nt fel nek�nk.

- Ezt hagyj�tok abba, ha kedves az �letetek. – Mondta Kisuke �s elszaladt.

- Hallgassatok r�. Tudjuk, mit besz�l�nk. – Majd Rukia is elrohant.

Mi csak csod�lkozva n�zt�nk �ssze.

Ekkor egy balj�s aura t�nt fel. Egy pokoli, v�r�s aura �s azt �v�lt�zte.

- Ha utol�rlek, meg�llek titeket!

Renji kardj�t l�b�lva �llt meg el�tt�nk.

- Ezt befejezni! Ayumi veled m�g besz�dem van. – Mi nem mert�nk nevetni.

Renjit l�tva ink�bb pr�b�ltunk komolyak maradni �s d�bbenten szeml�lt�k az esem�nyeket.

- Bel�letek meg �gyel�t csin�lok. – Futott tov�bb tajt�kozva a hadnagy.

 

Mikor tudtuk, hogy m�r nem hall minket a hasunkat fogva nevett�nk fel. M�g Ichigo is tiszta sz�vb�l nevetett, amit j� volt l�tni. Nekem folyt a k�nnyem �s nem b�rtuk abbahagyni a nevet�st.

 

Folyt.k�v...