16. fejezet: Renji! Nem!

 

Visszautam reggel�n kor�n keltem. Izgatotts�gom nem hagyott aludni. Gondoltam, ha m�r fenn vagyok �s hossz� ideig nem fogom l�tni ap�mat, akkor j� kisl�ny leszek, �s meglepem egy finom reggelivel. Csal�dottan hallottam, hogy kora reggel m�r az osztag�hoz ment.

Soha nem szeretett b�cs�zkodni.

Pontosan t�z �rakor ott �lltunk a hatalmas kapu el�tt. Renji is j�tt velem vissza. Most valahogy nem zavart pedig tudtam, hogy ap�m szeme �s f�le lesz. Szomor� voltam, hogy el se k�sz�nt t�lem, de � m�r csak ilyen.

 

Mikor kil�pt�nk a kapun, azonnal Uraharahoz ment�nk. Le voltam hangolva. Ahogy megl�ttam Rukiat, azonnal r�j�ttem, ki besz�lhetett m�g r�lunk, �gy azonnal besz�lnem kellett vele. Bementem a nappaliba. Az asztaln�l �lt Kisuke �s Ichigo t�rsas�g�ban.

- Sziasztok! – �dv�z�ltem �ket. – Te gyere velem! – Avval meg is ragadtam �s sarkon fordultam.

- Mi ilyen s�rg�s? – Tiltakozott.

- Te kivel besz�lt�l? - Csaptam a k�zep�be.

- Mir�l?

- Akkor m�sk�pp kezdem. Mit mondt�l a kapit�nyomnak, hogy idek�ldj�n?

- �n? Mi�rt �n? – Tette az �rtatlant.

- Rukia!

- J�l van, na. �n csak Rangiku hadnaggyal besz�ltem az �rdekedben.

- Evvel az er�vel sz�tk�rt�lhetted volna pokollepk�n kereszt�l eg�sz Soul Societyben. - Keltem ki magamb�l.

- Mi�rt vagy ilyen ideges? Csak a gyakorl�s miatt vagy itt. � csak neked seg�t. Puszta v�letlen az eg�sz. – Mosolyogott.

„Mi�rt is vagyok ideges?” – Tettem fel magamnak a k�lt�i k�rd�st, de v�laszt nem kaptam. Kezdhetn�k agg�dni, ha kaptam volna.

- Itt vagy az a l�nyeg…�s Ichigo is itt van. – Mosolygott majd otthagyott.

„De j� nekem. Lassan mindenki tudja.”

- RUKIA! �llj meg! – Ki�ltottam, de � mintha meg se hallotta volna.

�gy h�t �n is bementem. A bent l�v�k furcsa tekintettel m�regettek.

 

- Mi az? – N�ztem r�juk.

- Semmi. – V�laszolt�k egyszerre.

A hossz� �s egyre k�nosabb csendet Kisuke tette t�nkre, egy esz�be jutott �tlettel, amit b�rcsak megtartott volna mag�nak.

- Ichigo! Mi�rt nem mutatod meg Ayuminak a v�rost.

�n csak megd�bbenve n�ztem Kisukere.

- T�nyleg! Ez egy j� �tlet. – Kontr�zott r� Rukia.

- �n is mehetek? – Sz�lt a „sz�ke”, aki nem sejtett semmit m�g mindig.

- Nem! – Felelte Rukia �s Kisuke egyszerre.

Renji csak nagy szemekkel pislogott r�juk.

- Ha �rdekli, megmutathatom. – Felelte unottan.

- �rdekli. – V�gta r� Rukia.

- Mikor szeretn�l menni?

- Most! – �gy Rukia.

- Bocs! �n is itt vagyok. – Sz�ltam bele jelentkezve.

- Tudom. – Mondta Rukia aki nagyon seg�teni akart nek�nk. Az�rt lass�thatott volna a temp�n, hisz m�g csak most �rkeztem vissza.

Ahogy Renjire pillantottam l�ttam, hogy nagyon gondolkodik. M�g egy halv�ny k�rd�jel is pisl�kolt a feje felett. Nagyon akarta tudni, hogy � mi�rt nem j�het, de amikor megint meg akart sz�lalni Rukia fogta be a sz�j�t.

- Nem. – N�zett Renjire szigor�an. – Ha most belet�r�dsz, akkor este kapsz csokit. – Pr�b�lta lefizetni a hadnagyot.

A v�r�s haj� b�lintott, de az�rt m�g duzzogott �s elvonult.

 

F�l �r�val k�s�bb, �n Ichigoval a k�rny�ket r�ttam, Renjit pedig Rukia �s Kisuke vette kezel�sbe.

- �n mi�rt nem mehettem? – Duzzogott a hadnagy.

- Te t�nyleg nem vetted �szre? – Tette fel az egy�rtelm� k�rd�st Kisuke.

- Mit? – K�rdezett vissza gyermeki naivs�ggal Renji.

- Renji, Te vaksibb vagy mint egy szemetlen hollow. – Dobbantott el�tte Rukia.

- Mi�rt is?

A hadnagy t�nyleg elfelejtette a legut�bbi l�togat�somkor t�rt�nteket.

- Figyelj j�l r�m! – Fogta meg Renji arc�t Rukia. – Nagyon figyeld amit mondok, mert nem adom �r�sba, hogy k�s�bb visszaolvashasd. Rendben?

A hadnagy csak nagyot b�lintott.

- Ayumi �s Ichigo tetszenek egym�snak.

Renji agytekerv�nyeinek kellett p�r pillanat mire feldolgozt�k a hallottakat. Ez t�l sok inform�ci� volt neki egyszerre.

- Micsoda? – Pattant fel a hadnagy, mintha azt mondt�k volna nincs t�bb� vacsora. – Ez nem lehet. – Rohant k�t k�rt a szob�ban. Kisuke el�tt r�m�lt arccal meg�llt. – Meg kell �ket �ll�tanunk. – Kiab�lta.

- A szerelemnek nem lehet g�tat szabni. – Vigyorgott Urahara.

- Rukia! Akkor te seg�ts nekem valahogy. – N�zett a l�nyra v�gs� megold�sk�nt k�ny�rg� tekintettel.

- Ha a sz�v szava sz�l�t, nincs mit tenni. – R�ntotta meg a v�ll�t.

- Tudtok m�g egy-k�t k�zhelyet mondani? – Fogta a fej�t Renji.

- Csak �n �rtem ennek a kapcsolatnak a buktat�j�t? K�t sz�t mondok nektek, j�l figyeljetek. Kushiki Byakuya kapit�ny.

- Ez h�rom sz�. – Jegyezte meg csendben Kisuke.

- Nem t�k mindegy? – �v�lt�tt Renji. A feje ism�t leut�nozta vagy szinte t�l is sz�rnyalta haja sz�n�t.

- �lj m�r le! T�z perce itt rohang�lsz. Kezdek t�led elsz�d�lni. – Pr�b�lta nyugton marad�sra b�rni Kisuke.

- Rukia �n ezt nem �rtem. Te ismered a legjobban a b�ty�dat. M�gis, hogy lehetsz ilyen nyugodt?

- Az � l�nya. �n ebbe nem sz�lhatok bele.

- De seg�teni seg�thetsz nekik? – Tette keresztbe a kez�t a hadnagy.

- Az m�s.

- Mi�rt? – Tette fel a jogos k�rd�st Renji.

- Csak, �s evvel z�rjuk le a t�m�t.

- �n megyek �s v�get vetek ennek. – Indult ki a szob�b�l Renji.

 

Kisuke �s Rukia egyszerre pattantak fel �s kapt�k el Renji l�b�t, aki hatalmas puffan�ssal �rt f�ldet.

- Engedjetek el! – Kap�l�dzott.

- Azt nem lehet. Sajn�lom! – Mondta Kisuke.

Elengedt�k, mikor m�r �gy l�tszott lenyugodott egy kicsit. Majd �t perccel k�s�bb �jra sz�kni pr�b�lt, ekkor Kisuke elkapta, Rukia pedig megk�t�zte.

- Ezt meg fogj�tok b�nni. Bossz�t fogok ez�rt �llni �s a kapit�ny is, ami�rt nem l�ptetek k�zbe. …Ha kiszabadulok v�getek…

�s hasonl�kkal fenyeget�z�tt, mik�zben folyamatosan pr�b�lt kiszabadulni a k�telek fogs�g�b�l.

- T�l sokat besz�l. – Mondta Kisuke.

- El�g zajos. – Jegyezte meg Rukia.

Ahogy Kisuke �s Rukia �rd�gi mosollyal Renjire n�ztek, az azonnal abbahagyta a fecseg�st. Nagyot nyelt mikor r�j�tt, hogy azok ketten mire k�sz�lnek.

- Eszetekbe ne jusson! – N�zett r�juk agg�dva a hadnagy.

 

Folyt.k�v...