14. fejezet: A harc v�ge

 

D�bbenten hallottam ap�m nev�t. Nem sokat mes�lt a m�ltj�r�l.

- Nem tudod v�letlen�l hol tal�ljuk? – Guggolt le el�m Gin gonosz vigyorral.

- Nem. – Jelentettem ki hat�rozottan.

„Ha itt kell meghalnom akkor se �rulom el. F�leg azt nem hogy �n ki vagyok.” – Hat�roztam el.

- �n ezt nem hiszem. – Mondta Aizen.

M�g �n Aizennel �s Ginnel csevegtem a m�sik h�rom osztag is meg�rkezett

 

Byakuya azonnal Toushirohoz ment.

- Mindenki meg van? – Ez ap�mn�l annyit tesz: Hol van a l�nyom?

- P�ran elt�ntek �s sokan megs�r�ltek.

- Kuchiki kapit�ny! Ayumi elt�nt. Telibe tal�lta egy cero. Engem mentett. - T�rdelt a tiszt a kapit�ny l�ba el�.

- �rtettem. – Avval megfordult �s a harct�rre indult.

- Kapit�ny! Megyek megkeresem. – Indult meg Renji.

- Nem. – �ll�totta meg a kapit�ny.

Akik hallott�k mind megd�bbenten n�ztek r�.

- De kapit�ny! – Fordult meg a hadnagy.

- Megmondtam. Nincs kiv�telez�s. Itt sokkal t�bb �let forog kock�n. Erre koncentr�ljon hadnagy. – Jelentette ki ellentmond�s nem t�rve.

- Igen is. – Vette tudom�sul Renji a parancsot.

 

Zaraki �s Kuchiki kapit�ny osztaga �gy becsatlakozott a harcba, mik�zben a negyedik osztag a s�r�ltekkel foglalkozott. V�gel�thatatlannak t�nt a k�zdelem. Az �tj�r�n kereszt�l folyamatosan �z�nl�ttek �t a hollowk. Zaraki unott k�ppel irtotta �ket. Ezek neki nem voltak ellenfelek �gy nem is volt sok kedve hozz�, de a parancs az r� is vonatkozott.

 

M�r legal�bb egy nap eltelt,de a ment�sereg m�g mindig nem j�tt meg �rtem. Kezdtek rajtam l�tsz�dni a cero m�rgez�s jelei.

- Nem vagyok a k�nz�s h�ve. – Kezdte Aizen. – Van ellenszerem a cerora. Ha el�rulod amit szeretn�k…

- Ugye tudod a cero mit tesz veled, ha nem halsz meg t�le azonnal? – V�gott a szav�ba Gin.

- A…cero…bejut a…szervezetbe. – Kapkodtam a leveg�t mintha k�rbe futottam volna a v�rost k�tszer. – Akit nem…�l meg azonnal…azt majd…felem�szti…bel�lr�l.

- Sz�val tudod. Akkor? El�rulod amit tudni akarunk?

- Soha. – R�ztam meg a fejem.

Gin nem b�rta tov�bb c�rn�val. D�h�sen kapta el a torkom �s csapott hozz� a sziklafalnak, hogy a l�bam se �rte a talajt.

A szikla ki�ll� k�vei belemartak �gett h�tamba. Torkom szakad t�b�l �v�lt�ttem fel a f�jdalomt�l.

- Gin. – L�pett mell� Aizen. – Nem ezt a tisztet akarjuk meg�lni.

A volt kapit�ny elengedte a torkomat �s �n mint egy er�tlen rongybaba hullottam a f�ldre. Kezeimre t�maszkodva pr�b�ltam meg feltorn�zni magam a f�ldr�l. Szakadt ruh�m al�l kivillant med�lom. El is feledkeztem r�la.

Ap�mt�l kaptam sz�let�semkor. Soha nem vettem le m�g �letem sor�n.

- N�z Gin! – Fogta meg a med�lt Aizen majd egy mozdulattal let�pte a v�kony l�nccal egy�tt.

- Add vissza! – K�lt�z�tt bel�m h�rtelen er�.

Med�lom elej�n egy sz�rnyait bontogat� pillang� volt a h�tulj�n pedig a nevem. A teljes nevem.

- Sz�p med�l, de mi�rt fontos? – K�rdezte Gin.

Azzal Aizen az orra al� dugta a med�l h�toldal�t.

- Kuchiki Ayumi. – Bet�zte a r�kak�p�. – Az nem lehet. – Vigyorodott el.

- Adj�tok azonnal vissza! – Fel akartam �llni, de nem volt hozz� m�r er�m. L�baim nem tartottak meg �s �n �jra a porba hulltam.

Minden tagom f�jt m�r. Lassan hom�ly kezdte fedni a tudatom, hogy menek�tsen ebb�l a pokolb�l.

 

- Tal�n itt van a harcol�k k�z�tt. – Mondta Gin.

- Biztos, hogy itt van. – Jelentette ki Aizen. – Kuchiki…Ayumi. Te leszel a csali.

Aizen hozz�m l�pet �s k�t pirul�t tolt le a torkomon.

- Ez lelass�tja a m�rgez�st. Nem lesz kellemes, de �letben tart. Vagy meg hosszabb�tja a szenved�sed? N�z�pont k�rd�se.

Aizen elhagyta a barlangot �s Gin elmond�sa alapj�n bez�rta az �tj�r�t, �s visszat�rt Hueco mundoba.

- Ne hidd, hogy csak a f�l miatt vagyunk itt. Ilyen apr�s�g�rt nem tenn�k meg ekkora utat. – Vigyorgott.

A csapatok harcoltak az ellens�gek fogytak. Ichimaru meg v�rt, hogy mikor jelenik meg ap�m.

 

Harc k�zben ap�m megl�tta Ichimarut, aki nem titkolta el hol l�t�t.

A kapit�ny gondolkod�s n�lk�l vette c�lba ott hagyva az osztag�t. Mire oda�rt Gin m�r a szikla sz�l�n �llt.

- �dv�zl�m Kuchiki kapit�ny! – Fogadta sz�les vigyorral �s karddal a kez�ben.

�n k�zben szinte az �r�letbe vesztem a f�jdalomt�l. Csup�n ny�sz�r�gni volt er�m, hang nem hagyta el m�s form�ban a sz�mat. Ap�m p�r m�terre �llt t�lem, de alig hallottam a hangj�t.

- Ayumi! – Vetett r�m egy pillant�st. – Engedd el Gin! – Sz�l�totta fel.

- Sz�p gyermek. K�r, hogy nincs neki annyi ideje, hogy v�gig n�zze ahogy v�gzek �nnel. Ne izguljon kapit�ny. Nem az �n osztag�ban van nem �nnek fog plusz pap�rmunk�t okozni.

 

Ap�m higgadts�g�r�l �s �sszer� gondolkod�s�r�l volt h�res.

- Bankai Senbonzakura Kageyoshi. – Hallottam m�ly hangj�t.

Kapit�nyok nem haszn�lj�k t�l s�r�n kardjuk ezen form�j�t, f�leg nem a harc kezdet�n, de most h�l�s voltam neki. Innent�l biztos voltam benne nem tart m�r sok�ig ez a pokol.

Rem�ltem gyorsan hoz enyh�l�st f�jdalmaimra majd az orvosi osztag.

Pechemre Gint se kellett f�lteni. Sz�momra hossz� csata vette kezdet�t.

Megpr�b�ltam fel�lni ahogy fejem elhagyta a padl�t egy j� adag v�rt k�h�gtem fel. Ap�m t�le szokatlan, mondhatjuk r�m�lt, arccal n�zett r�m.

Hallottam ahogy lassan elhalnak a menosok �s hollow sikolyai. A csata a v�g�hez k�zeledett �s ap�m feld�lt �s d�h�s lelki�llapot�ban azonnal v�gzetes �s v�dhetetlen csap�st m�r ellenfel�re.

- Senkei! A vir�g szirmok kardokat form�ltak k�r�l�tt�k. – Goukei! – A kardok forg�sba kezdtek. - Shuokei hakuteike! – Adta ki a v�gzetes t�mad�s parancs�t mellyel v�ge is volt a harcnak.

Soha nem tett m�g egy kapit�ny se ilyen gyors l�p�st. Sok er�t vett ki bel�le ez a h�rtelen er� felszabad�t�s.

Hozz�m sietett, de nem tudtam megmozdulni.

- Ne…haragudj!

- Ne besz�lj! – Vetett r�m ez agg�d� pillant�st.

- Azt…mondtad…nincs…kiv�telez�s. – Pr�b�ltam r� mosolyogni.

Hason fek�dtem a f�ld�n. �reztem ahogy r�m ter�ti kapit�nyi haoritj�t.

Majd a karjaiba vett �s ahogy a h�tam karj�nak nyom�dott eszm�letem vesztettem az �rz�st�l ami �tfutott a testemen.

- Mondtam, hogy ne besz�lj! – Jegyezte meg halkan, amit �n m�r nem hallottam.

 

Folyt.k�v...