11. fejezet: Az ítélet: Vissza az akadémiára

 

- Jól van! Megyek! Eressz el. – Téptem ki végre magam a kezei közül. – Vörös démon. – Jegyeztem meg miközben átléptem a kapun.

Búsan ballagtam a hatodik osztag irodája felé. Nem a kapitánytól féltem, hanem, hogy nem jutok vissza többet az emberek világába.

Bekopogtam és beléptem.

 

- Szia! – Köszöntem búsan.

- Te mit keresel itt? – Nézett fel apám.

- Visszaküldött. – Duzzogtam.

- Mit csináltál? – Tette le a tollát.

- Persze már megint én. – Csattantam fel.

- Ha nem csináltál volna semmit nem küldött volna vissza.

Volt valami a logikában, de én akkor is igazságtalannak éreztem, hogy azonnal rám gondolt. Így töviről hegyire elmeséltem neki mi történt. Mikor mondandóm végére értem ő nem szólt csak vett egy mély levegőt.

- Jól van. Menj most haza!

- Mi?

- Jól hallottad!

- De miért nem mehetek vissza? Hisz ő kezdte. – Csaptam, az asztalra.

Apám felállt amitől kicsit megszeppentem

- Először is. Ne csapkod az asztalt. Te most egy shinigami vagy és én a parancsnokod. Más parancsnoknak is az asztalára csapnál?

- Nem. – Szégyelltem el magam. – Elnézést csak …

- Ne magyarázkodjon Kuchiki. Másodszor. Átfogom nézni a hadnagy jelentését is, és majd ezek alapján döntök a sorsa felől.

- Értettem. – Motyogtam.

- Menjen haza! – Szólított fel távozásra a kapitány.

"Ha Renji visszatér ezt megkeserüli." – Forraltam bosszút ellene.

Otthon lefürödtem és átöltöztem. Mostanában sokat használtam shinigami ruhámat. Elég sok varrás volt rajta ezért úgy döntöttem megérett a kidobásra.

Míg apám hazajön addig kimentem a kertbe és a halas tó melletti fa alá leültem. Gyönyörűen sütött a nap. Valahol még hálás is voltam Renjinek. Végre pihenhetek egy kicsit.

Hírtelen elnyomott az álom. Mikor felébredtem apám emelt épp fel  a hűvös fűről. Félálomban átkaroltam a nyakát.

- Mit csinálsz idekinn? Meg fogsz fázni.

- Még sütött a nap mikor kijöttem. – Motyogtam.

Többre nem emlékszem. Másnap reggel a szobámban ébredtem.

Átöltözte és mentem volna be az étkezőbe, de megláttam Renjit. Apámmal beszélgetett. Én egy gyors mozdulattal az ajtó mellé léptem és vártam, hogy észrevettek-e.

- Ayumi gyere be! – Szólított fel apám mikor épp megpróbáltam elsurranni. Egy gondterhelt sóhaj kíséretében visszaléptem.

- Óó! Hadnagy is itt van. Nem is láttam. – Hajoltam meg illedelmesen, széles mosollyal a számon.

- Láttalak mikor megpróbáltál elsurranni. – Jegyezte meg szigorúan.

- Először én had kérdezzek valamit, ha szabad. – Néztem kettejükre.

- Igen?

- Most ez családi vagy felettesi megbeszélés lesz?

- Felettesi. Miért? – Kérdezett vissza apám.

- Akkor bocsássanak meg. Egy pillanat és jövök. – Hátráltam.

- Megállj! – Intett felém a kapitány. – Ugye nem próbálod meg elhagyni a házat?

- Nem csak át öltözök. - "Kösz a bizalmat" – Gondoltam.

A szobámban elővetten új shinigami ruhámat és átöltöztem.

"Bár az ötlet nem rossz. " – Kúszott fel ördögi vigyor a számra.

- Úgy is megszökik. – Jelentette ki Renji.

" Azt a rézfán fütyülő vörös démon mindenit. " – Húztam fel magam e hallatán.

 

- Itt is vagyok. Kapitány! Hadnagy! – Hajoltam meg ismét illedelmesen miközben erősen türtőztetnem kellett magam, hogy ne tépjem meg Renji hosszú,vörös tincseit. Most azért is be akartam bizonyítani, hogy tudok én illedelmes is lenni.

- Üljön le Kuchiki! – Mutatott apám az asztal másik felére.

- Itt fogjuk ezt megbeszélni kapitány? – Néztem rá. Azt hittem majd bemegyünk az osztag irodájába.

- Igen itt. Van valami ellenvetése?

- Nincs.

Így szembe ültem a kapitánnyal aki mellett pedig a hadnagy ült diadalmas fejjel. Kezdtem úgy érezni magam mint egy kivégző osztag előtt álló halálraítélt. Most már biztos voltam benne, hogy ezt Renji még megkeserüli.

- Hadnagy maga is üljön Kuchiki mellé. – Szólította fel beosztottját apám aki csak meglepődve nézet rá, majd engedelmeskedett.

- Nekem miért kellett kapitány? – Tiltakozott Renji.

- Ha ezt se tudja akkor már régen rossz úton jár hadnagy. – Intette le apám.

- Kezdem magával Kuchiki! Mi az, hogy felesel a felettesének?

- A felettesemnek nem kéne apró darabokra zúznia az önbizalmamat. Nem inkább lelkesíteni és segítenie kéne? És, hát elfajultak a dolgok. – Nem tudtam mi mást mondhatnék.

- Hadnagy magának is lehetne több esze.

Ezt hallva visszatarthatatlan  kuncogás esett ki belőlem.

- Kuchiki van valami mondandója?

- Nincs. Elnézést! – Vigyorogtam.

- Ez egy nem hivatalos megbeszélés a kettejük érdekében. Gondolom maguk se akarják, hogy ez az incidens bekerüljön a kartonjukba. Van ellenvetés?

- Nincs. – Ráztuk meg a fejünket egyszerre.

 

Apám hosszú előadást tartott nekünk a kötelezettségeinkről és, hogy shinigamik vagyunk lehetne több eszünk és felelősség tudatunk. Feltűnően sokat beszélt. A végén már nem is hallottam többet a mondandójából csak, hogy…

- Blabla bla blabla blabla blaaa. – És ez szó szerinti idézet volt.

Az utolsó mondatát bezzeg tisztán hallottam. Bárcsak ne így lett volna.

- …és Kuchiki maga pedig két hónapra visszamegy az akadémiára egy kis önfegyelmet tanulni.

- MICSODA? – Pattantam fel. – Vissza az akadémiára?

- Ne kiabáljon. Mind a ketten megkapták a büntetésüket. Most pedig elmehetnek.

"A fenéért nem figyeltem. Azt tudom, hogy én megszívtam, de vajon Renji  is? Remélem a kapitányi wc takarítását kapta feladatnak. Jobbat tudok. Soul society összes wc-jének takarítását kapta." – Szélesedett el vigyorom.

- Kuchiki nem hallotta? Elmehet! – Szólított fel ismét a kapitány.

- De én itthon vagyok. – Vetettem gyermeki ártatlansággal oda apámnak.

Mikor ránéztem rájöttem a vérnyomása kezd megint más dimenzióban járni és így én jobbnak láttam mégis távozni.

Meghajoltam és leléptem.

 

Újra átöltöztem és kimentem a kertbe. Nem sokkal később apám jelent meg mellettem. Nem szóltam hozzá. Kíváncsi voltam mit akar. Csak álltunk és álltunk.

"Csak azért se szólalok meg elsőnek. Nem és nem. " – Győzködtem magam.

- Na jól van. Mond! – Néztem rá. - "A fenébe, hogy mindig ő bírja tovább. "

- Haragszol?

- De most mint a beosztottad vagy mint a lányod beszélgetek veled?

"Kezdem magam skizofrénnek érezni. "

- Is-is.

"Na kösz! Ez nagy segítség volt. " – Gondoltam.

- Meg kell értsd Ayumi, hogy nem kivételezhetek veled.

- Nem kértelek rá. –Feleltem.

 

Folyt.köv...