2. fejezet: K�nnyek

 

Ap�m �letem els� napj�t�l fogva �vott mindent�l. M�g ha nem vallotta be, mindenki �rezte a fesz�lts�get. Hat�rozott f�rfik�nt nem akarta, hogy m�sok neveljenek fel �gy csak a legnagyobb sz�ks�g eset�n h�vott dadust. Csak akkor hagyott magamra ha k�ldet�sre ment. �gy visszagondolva megn�ztem volna amint Kuchiki kapit�ny pelenk�t cser�l vagy cumis�vegb�l etet. Erre a gondolatra mindig nevetnem kell. Renji elmond�sa szerint mikor m�r p�pes �telekkel pr�b�lt etetni nem egy esetben az eg�szet r�bor�tottam. H�t biztos vicces l�tv�ny volt ahogy a mindig h�v�s Byakuya �ppen b�bi�telben �szik. Mikor ezekr�l k�rdezem �t csak szigor�an r�m n�z soha nem v�laszol. Im�dom, hogy olyan k�szs�gesen mes�l a m�ltamr�l.

 

 A minap besz�ltem a szak�csn�nkkel �s szerinte �desany�m hasonm�sa vagyok. Nem tudom elk�pzelni se, hogy ap�mban milyen �rz�sek keringhetnek mikor a h�n szeret feles�g�nek a hasonm�sa �ll el�tte.

�t �ves korom k�r�l fogadott el�sz�r fel h�zitan�t�t aki egyben a dad�m is volt. Ett�l kezdve m�r hosszabb id�k teltek el a hazaj�veteli k�z�tt.

 

 Hi�ba volt velem szigor� � jelentette �s jelenti a mai napig nekem a vil�got. De ez nem akad�lyozott meg, hogy borsot t�rjek az orra al�.

Hossz� �vek teltek m�r el �s �n ki sem tehettem a l�ban a Kuchiki birtokr�l. Ap�m szerint az vesz�lyes �s egy�bk�nt sincs ott semmi �rdekes. Mondta � hallgattam �n. Persze tudtam, hogy ez nem igaz. H�t �ves lehettem mikor egyik �jjel �gy d�nt�ttem, hogy �n akkor is k�rbe fogok n�zni a v�rosban. Tudtam, hogy aznap sok� fog hazaj�nni mert a shinigami nagy�l�sen van. �gy kij�tszva dad�mat, ami nem volt neh�z mert olyan m�lyen aludt, hogy egy bomba t�mad�s se kelthette volna fel, kisurrantam az ablakomon kereszt�l. �t az udvaron majd ki a kapun. Este se csendes a v�ros, �s �n r�csod�lkozva n�ztem mindent amit l�ttam. Elvesztettem az id��rz�kemet. Val�sz�n�leg �r�k teltek m�r el. Ahogy �mulva n�ztem az �rusokat �s az emberek forgatag�t egy ismer�s hang sz�l�tott meg.

 

- Ayumi te vagy az?

�n h�tra se n�zve szaladni kezdtem. Ha elkapnak lebuktam, ha nem akkor tetethetem a h�ly�t �s tal�n meg�szok mindent. De pechemre zs�kutc�ba futottam. Ahogy a l�ptek k�zeledtek az �n sz�vem �gy vert egyre hevesebben. A f�rfi �rny�ka aki megsz�l�tott egyre csak n�tt el�ttem. Tiszt�n lehetett l�tni feje tetej�n sz�t�ll� haj�t.

- ����. Te vagy az? �szre se vettelek. – Fordultam meg �s vakartam meg a fejem tetej�t mik�zben bevetettem leg�rtatlanabb mosolyomat. „Istenem csak ezt �sszam meg”

- Nem vett�l �szre mi? – H�zta fel a szem�ld�k�t Renji. – Akkor mi�rt futott�l el?

H�t erre mit lehet v�laszolni.

- J�l van. Akkor �rulj be ap�mn�l te h�s leszel �n meg megint szobafogs�got kapok.

- �s ki mondta, hogy be akarlak �rulni?

Csak nagy szemekkel n�ztem r�.

- De jobb lesz ha igyekszel haza mert m�r v�ge a nagy�l�snek.

- K�sz�n�m!

Azzal elviharzottam mellette �s fut�snak eredtem. P�r utc�t tehettem csup�n meg, de m�r el is t�vedtem. H�t csak ez hi�nyzott nekem. Ekkor �reztem, hogy valaki felkap. Felsikoltottam.

- Ne kiab�lj mindenki minket n�z. – mondta Renji - Gyere! – mondta �s leguggolt el�ttem �n pedig a h�t�ra �ltem �s szorosan megkapaszkodtam v�llaiba. - Kapaszkodsz?

- Igen!

Azzal felugrott �s elindultunk sz�l sebesen a birtok fel�. M�r l�ttam a h�zunkat mikor egy hang kiab�lt ut�nunk.

 

- Renji, Ayumi meg�lljatok! – Sz�lt ut�nunk ap�m, de Renji mintha meg sem hallotta volna.

- Nem k�ne meg�llnunk? – Sz�ltam neki f�l�nken.

- Ha most meg�llunk megd�nthetetlen bizony�t�ka lesz r�, hogy kisz�kt�l. Azt akarod?

- Nem!

- Ha pedig gyorsan vissza�r�nk akkor azt mondhatod, hogy a kertben volt�l csak nem tal�lt meg. – N�zett r�m mosolyogva.

 

Fejem a h�t�ra hajtottam �s v�rtam utunk v�g�t. B�r szinte biztos voltam benne, hogy ezt nem �sszuk meg.

Hamarosan meg�rkezt�nk �s ahol megsz�ktem ott vissza is mentem. Dad�m persze semmit nem vett �szre. Pillanatokon bel�l ap�m is bel�pett a h�zba.

 

- Renji azonnal gyertek ide.

�n meg se mertem mozdulni a takar�m alatt. Majd hallottam ahogy ap�m hatalmas fejmos�st ad szeg�ny megment�mnek. Ezt nem hagyhattam sz� n�lk�l, hisz �n kevertem bele. �gy kipattantam az �gyb�l �s kopog�s n�lk�l rontottam be a nappaliba.

 

- Veled is besz�dem van, de majd reggel. Indul�s aludni! – Zengett m�ly hangja. Nem l�ttam m�g ennyire d�h�snek, de nem mozdultam.

- Renji nem tehet semmir�l. – Kezdtem mondand�mat.

- Ezt majd vele besz�lem meg �s nem veled. MENJ ALUDI!

-NEM! – Mondtam neki �letemben el�sz�r ellent amit�l neki is elkerekedett a tekintete.

- Hogy mondtad?

- Nem! – bizonytalanodott el a hangom. – Ne szeg�ny Renjin t�ltsd ki a d�h�d �n voltam aki megsz�k�tt �s � csak hazahozott. Ha � nem tal�lkozik velem nem tal�lok haza. – Tettem n�h�ny bizonytalan l�p�st fel�. Iszonyat b�ntudatom volt. Ott voltunk n�ma csendben.

- Renji elmehetsz!

- Igen kapit�ny! – Azzal fel�llt �s kifel� menet a szob�b�l egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben megborzolta a hajam.

�n nem tudtam mire sz�m�thatok ezek ut�n. Ott �lltam vele szemben lehajtott fejjel. � a legszigor�bb tekintet�vel n�zett engem. Majd egy h�rtelen �tlett�l vez�relve odaszaladtam �s hozz�b�jtam.

 

- Apa ne haragudj! �n bevagyok ide z�rva mind egy mad�r a kalitk�ba �s m�g soha nem j�rtam a kapun k�v�l �s… - De nem tudtam befejezni a mondatot.

Ap�m az �l�be fektetett �s szorosan mag�hoz �lelt. M�g soha nem tett ilyet �gy �n sz�hoz sem jutottam.

- Tiszt�ba vagy vele, hogy mennyire agg�dtam az elm�lt h�rom �r�ban? Ha valami t�rt�nt volna veled mit csin�lunk?

�n nem mertem feln�zni r�. Meglepet�s szer�en egy nedves csepp hullt a k�zfejemre. Nem az �n k�nnyem. �llap�tottam meg. F�lve de feln�ztem �s legnagyobb megd�bben�semre az �rzelemmentess�g�r�l h�res Kuchiki kapit�ny k�nnyes tekintet�vel tal�ltam szembe magam.

- Ne haragudj! – Vetett m�g r�m egy szigor� tekintetett. Ami persze nem volt igaz�n komoly mivel k�nnyes volt  a szeme, majd fel�llt velem egy�tt �s visszavitt a szob�mba. Lerakott az �gyamra �s mell�m t�rdelt.

 

- Ha ennyire �rdekel a kinti vil�g – „igen de j� majd kik�ldesz a dadussal” gondoltam – holnap ketten elmegy�nk �s k�rben�z�nk. – „Micsoda? H�t itt t�nyleg valami baj van. Ez valami hasonm�s tutira.

- J� �gy?

- Igen persze! – n�ztem fel r�.

- Rendben akkor most aludj! – �llt fel �s indult ki a szob�b�l, de az ajt�b�l m�g az�rt visszasz�lt – De ne hidd, hogy ezt ennyivel meg�szod. M�g reggelig gondolkodom a b�ntet�seden.

- H�t igen m�gse egy hasonm�s. – Cs�szott ki halkan a sz�mon.

- Mondt�l valamit? – N�zett r�m rosszall�an.

- Neem neem! – „Jesszus mekkora marha vagyok. H�zzam fel m�g jobban �s apr� cafatokra t�p b�ntet�sb�l. M�g lehet, hogy a bankait is beveti, hogy nyomom se maradjon”

- Rendben akkor j� �jt! – Azzal beh�zta maga m�g�tt az ajt�t �s ott hagyott.

 

 Folyt.k�v...