1. fejezet: Előszó

 

A nevem Kuchiki Ayumi. Tizennyolc éves vagyok és Soul Society(tiszta lelkek városa) egyik legnagyobb nemesi családjának a sarja vagyok. Édesapám a tiszta lelkek városának tizenhárom őrosztagánál a hatodik őrosztag kapitánya. Az ő hadnagya Abarai Renji akivel, ha kötelessége engedi, rengeteg időt töltök. Apámmal ellentétben Renji egy vidám nagygyerek aki sokat játszott velem kiskoromban.

Ne feledkezzünk meg Kuchiki Rukia-ról sem. Ő családunk örökbefogadott tagja. Édesanyám utolsó kívánsága szerint apám megkereste és húgaként nevelte fel. Ő is mára már shinigami (halálisten) a tizenharmadik őrosztagnál szolgál és az elbeszélések szerint neki van a legszebb zanpakuto-ja (kard).

 

Mikor Rukia a földön járt és épp egy Hollow-t (gonosz lélek) üldözött összefutott a mára már shinigami helyettesé előléptetett Kurosaki Ichigoval. Fő feladata lett szülővárosa Karakura város védelme. Ichigo-nak különösen nagy lélek ereje van és a barátaival még a shinigamikkal is szembeszálltak, hogy megmentsék féltestvéremet és ott küzdött meg édesapámmal is aki itt elismerte Ichigo erejét. Pedig az, hogy apám valakit is elismerjen ahhoz sokat kell tenni, de majd ő rá is kitérek.

 

Ichigo-val elsőre megtaláltuk a közös hangot. Fura egy fiú. Narancssárga haja a legfeltűnőbb rajta, és bármikor is csatáról legyen szó, hatalmas önbizalommal vág mindig bele. Ha a tiszta lelkek városában van mindig találkozunk, de persze erről a család többi tagja nem tud.  Apám hiába ismerte el Ichigot nem igazán kedveli és ahogy tudjátok amiről nem tud az nem is fáj neki, és főleg nem tilthatja meg nekem. Titkos találkáink nem túl veszélytelenek. Ha a városban bármelyik kapitány vagy shinigami észrevenne minket a hírünk hamarabb érne a Kuchiki házba mint ahogy én futni tudok és akkor az ég kegyelmezzen mind a kettőnknek.

 

Édesapámra rengeteg felelősség hárult már  a születésem előtt is. Szülei meghaltak így a Kuchiki klán vezetése is rámaradt az osztaga mellet. Születésem előtt hat évvel találkozott élete asszonyával az én édesanyámmal. Öt évig éltek boldog házasságban mikor születésemkor édesanya meghalt. Renji elmondása szerint akkor lett ennyire komoly és vette fel ezt a páncélt másokkal szemben, amit sajnos felém szemben is csak ritkán enged le.

 

Hát és mit ne mondjak nem vagyok már kislány és az udvarlóimat eddig egytől egyig sikerült elkergetnie. Mikor kérdőre vontam utolsó ilyen esetben a válasza csak ennyi volt.

- Nem volt méltó hozzád. - Avval sarkon fordult és ott hagyott.

Az isten szerelmére az elmúlt pár évben senki nem volt méltó hozzám? Az őrületbe tud kergetni mikor felveszi az aggódó apa képet. Valahol érthető, hisz én vagyok az egyetlen aki maradt neki, de akkor is.

Az igazság az, hogy én se voltam mindig az  a szent gyermek akire nem kell legalább félszemmel mindig oda figyelni. Sokszor szöktem el az éjszaka közepén. Meglógtam az órákról, nem jelentem meg olyan eseményeken amiken kötelező lett volna. Ilyenkor persze apám jött utánam és nem volt köszönet a mondandójában és a büntetéseiben sem. Sokszor voltam szobafogságban ahonnan persze szintén meglógtam így rontva a helyzetemen.

Néha szegény Renjit is belekevertem a dolgokban amitől persze csak még dühösebb lett.

 

Nagyon szeretem, de néha azért lazíthatna a viselkedésén. Összeszorul a szívem mikor a házunk melletti kis tó mellet magányosan áll. Új feleséget kéne neki keresi, hisz mint férfi sem utolsó. Ahogy ismerem biztos nem fogja egy könnyen beadni a derekát, de mivel az ő vére folyik ereimben makacsságom és elszántságom miatt nem fogok erről egyhamar letenni. És ha végre találna valakit magának akkor talán az én életem is kicsit egyszerűbbé válna. Ne higgyétek, hogy le akarom rázni. Miért is akarnám? Életem unalmas lenne nélküle.

 

Mostanság ezen töröm a fejem, de ez a jövő zenéje ne ugorjunk ennyire előre. Egyenlőre elmesélem nektek, hogy eddigi életem, hogy telt a szigorú és szabályokat legnagyobb mértékben betartó Kuchiki Byakuya lányaként.

 

Volt benne móka, kacagás és főképp apám számára bosszúság, és ekkor még nem is jártam az emberek világában. Ami ott történt azt a kapitány egy életen át nem felejti pedig higgyétek el jobb lenne mindenkinek. Hisz mint mindenki tudja a titkok mindig kiderülnek. Bár gyakorlott voltam valahogy mindig valaki rosszkor volt rossz időben. Mármint számomra rossz időben.

 

De nem is húzom tovább a dolgot kezdjünk hát neki. Mindenkit figyelmeztetek nem vállalok felelőséget a tetteimért.

 

 

 

 

 

 

(Köszönet drága crazyLucyfernek a nógatásért, a lektorálásért. Ne feledd drága! A csurgó nyállal alvó vörös démont. Ígérem ezt ti is érteni fogjátok a nyolc kilencedik fejezetnél.)

 

Folyt.köv...