Mirai �s Byakuya az �rul�k t�voz�sa �ta nem tal�lkozott szem�lyesen, de az elm�lt p�r napban Byakuya a l�ny szinte minden gondolat�r�l tudott. Meghozta a saj�t d�nt�s�t �s mag�hoz k�rette �t. Az ajt�t k�v�lr�l r�juk z�rt�k, hogy senki se zavarjon k�zben. Mirai felesleges „�vint�zked�snek” tartotta, hiszen alig volt olyan, aki ne tudott volna a leleplezett �rdekh�zass�gr�l.

Tal�n att�l f�ltek, hogy valaki hallgat�zik, vagy �ppen nem tal�lj�k a megfelel� szavakat, de a l�nyeg, hogy nem akar�dzott megsz�lalniuk. Byakuya m�lt�s�gteljesen, a nem csak a f�nyhi�nyt�l s�padt Mirai kicsit hanyagabbul �lt, �s g�zzel �ttekert, �k�lbe szor�tott kezeit t�rdelte. Mikor v�gre egym�sra n�ztek, egy �jabb �r�kk�val�s�g volt, m�g k�pesek lettek kiny�gni valami �rtelmeset.

- Hogy �rzed magad? - k�rdezte Mirai k�r�lbel�l olyan f�lszegen, mint kor�bban Renjit�l.

- Ahogy te. El�g sz�nalmasak vagyunk �gy bek�t�zve. - j�tt a m�r- m�r bar�ts�gtalan v�lasz.

Nem egy �lettel teli kezd�s, a fesz�lts�g nemhogy csitult volna, m�g n�vekedett is.

- F�lelmetes volt�l, Mirai… m�g magadban is k�rt tett�l. Azt hittem, ha kit�lalok Ruki�nak, megk�nnyebb�lhetek. Erre te megnehez�tetted a dolgom, mert �sszezavart�l.

Mirai lehajtotta a fej�t. �gy van, ahogy v�rta, Byakuya neheztel r� �s �t hib�ztatja. Ezt az �sszezavar�s megjegyz�st viszont nem v�gta.

- Mindent tudok.

- Akkor mi�rt h�vatt�l ide? - k�rdezte Mirai hangosabban �s mer�szebben, mint az el�bb.

- Mert tiszt�znunk kell valamit.

- Tudom. - mondta a l�ny egy elfojtott k�nnycseppel v�vva - Gyan�san j�l �rtes�lt vagy. Mi�rt nem engedsz �t Zaraki osztag�ba?

- Ink�bb belegy�m�sz�llek az irodai fi�kok egyik�be, minthogy ahhoz a lepukkant cs�csel�khez csatlakozz. Nem �ln�m t�l azt a sz�gyent.

A szavak m�g� rejtett, birtokl�sra val� utal�s Mirainak is felt�nt.

- �n meg azt, ha melletted kellene maradnom. Ezerszer elmondtam, hogy nulla alatt van a kedvem a h�zass�ghoz. - ford�totta el Mirai t�ntet�leg a fej�t - Ez�rt tartogatom a sz�m�zet�st m�sik alternat�v�nak.

- Felejtsd el, hogy �r�kre t�vozol. - v�gott k�zbe Byakuya.

A fekete haj� megunta, hogy Mirai gyakorlatilag nem hajland� r�n�zni, � ink�bb az ablakon b�mult kifel�. Neki �gy is j�, de addig ki nem mehet, m�g nem jutnak d�l�re.

- Csak m�snap fogtam fel, milyen s�lya is volt a szavaidnak. Sok�ig gondolkodtam, hogy megbocs�ssak- e neked. Azt hiszem, igen. - folytatta a kapit�ny.

Mirai felkapta a fej�t, de amikor l�tta, hogy Byakuya nem �t n�zi, maga el� meredt.

- Nem mindegy, hogy igen, vagy csak azt hiszed. - k�t�zk�d�tt.

- M�rlegeltem �s t�bb vari�ci�t is felv�zoltam. Rukia haragtart�bb lesz, de ne �rdekeljen. Am�g nem nyugszik meg, nem tal�lkozhat egyik�nkkel sem, mert semmi k�ze hozz�, hogy megb�k�lek- e veled. Eljutott hozz�m, hogy mit k�v�nt neked… t�l messzire ment.

- Azt k�v�nta, hogy szenvedjek, mert �gysem �rek fel a sosem l�tott n�v�r�hez… Byakuya- san… Mi�rt bocs�tasz meg, mikor a legszem�lyesebb �rzelmedbe g�zoltam bele?

- Att�l, hogy nincs t�bb�, az eml�ke bennem �l… te pedig a magad m�dj�n figyelmeztett�l r� �s felnyitottad a szemem. �s tudd, hogy sem ny�ltan, sem magamban nem hasonl�tgatlak senkihez. Te olyan vagy, aki jobb szeret a saj�t l�b�n �llni, ez�rt vallottam kudarcot a megt�r�seddel. De l�sd be, hogy te is elbotlott�l… ha ezt botl�snak lehet nevezni.

- Most sem k�pzelem azt, hogy rajta k�v�l b�rkit is szeretn�l! - emelte meg Mirai a hangj�t - Senki ir�nt nem mutatt�l �rzelmet!

Ez betal�lt. Byakuya �sszevonta a szem�ld�k�t �s szigor�an k�hintett:

- Hazudsz… Mindig att�l f�ltem, hogy ha megkedvelek valakit, �t elfeledem.

- Megkedveled? Ide egy m�sik sz� illene. - jav�totta ki Mirai - Vagy n�lad m�r j�t jelent, hogy nem harapod kett� a m�sikat?

Byakuy�n �jabb arcizmok r�ndultak meg. Megfogadta, hogy ak�rhogy szemtelenkedjen vele a l�ny, akkor is v�gigmondja, amit eltervezett. V�gt�re is saj�t magukr�l volt sz�.

- Azt mondtad, nem akarsz p�tl�k lenni. - fonta keresztbe a karjait.

- Nem �m! - helyeselt Mirai, mintha csak a j� v�laszt adta volna az iskol�ban - �gysem l�phetek a hely�be, nem igaz?

A m�sik ink�bb nem mondott semmit. Mirai mindig is makacs volt. Ha a k�t n� valamilyen csod�n�l fogva tal�lkozna, Hisana r�vid id�n bel�l a sarokban b�mb�lne.

- T�bbsz�r is t�rgyaltunk ap�ddal. K�rlek, n�zz az asztalra, ott az eredm�ny. - mutatott r� Byakuya - Ha jobban megn�zed, tal�n ki b�rsz olvasni bel�le valamit.

Mirai r�gt�n kisz�rta, hogy a Byakuya tisztas�gm�ni�j�hoz egy�ltal�n nem passzol� hamukupac ottl�te nem v�letlen. K�zelebb ment. Mikor tal�lt benne n�h�ny el nem �gett pap�rfecnit, megk�nnyebb�lten felvidult az arca �s el�rz�keny�lt.

- A szerz�d�s… - suttogta sz�ja el� tett k�zzel - K�sz�n�m.

Byakuya k�v�ncsian f�rk�szte Mirai reakci�j�t. Pontosan erre sz�m�tott.

- Igen, a szerz�d�s. Ahogy k�rted: sz�tt�pve, el�getve, �ppen csak nem ettem meg, de ha akarod, hozatok k�t p�r ev�p�lcik�t.

Mirai nem �rtette, hogy a jellem�ben �s nev�ben is fagyos Byakuy�ra mi�rt j�tt r� a viccelhetn�k. Mindenestre elmondhatatlanul boldog volt, hogy �let�nek f� megkeser�t�je atomjaira bomolva v�rta, hogy a takar�t�k elt�ntess�k.

- L�tom, �r�lsz. - hunyta le a szem�t a f�rfi, nehogy id� el�tt el�ruljon valamit.

- Nagyon! - j�rt szinte �r�mk�nnyes �r�mt�ncot Mirai, m�g vissza�lt a sz�kre.

- Akkor elkeser�telek, mert �desap�d p�ld�nya m�g megvan. - r�ngatt�k le a fellegekb�l Byakuya szavai �s cinikus tekintete - Mindkett�t nem lehet megsemmis�teni.

A f�rfi �lvezte, hogy szadizhatott Miraival. A l�ny csal�dottan temette a tenyer�be az arc�t �s kedve lett volna �v�lteni, de visszafogta mag�t. Ilyen nincs! Egyszerre csillant fel �s veszett el a rem�ny.

- Mire volt j� ez az eg�sz? - k�rdezte �sszet�rten.

- Az�rt, hogy megleck�ztesselek a szidalmaid�rt. �s vedd �gy, hogy r�szemr�l semmisnek tekintem a formalit�st. - v�ltott Byakuya kicsit k�zvetlenebb hanghordoz�sra.

Mirai �rezte, hogy Byakuya �s az apja a bolondj�t j�ratja vele, mert a f�l p�r szerz�d�s is ugyanolyan �rv�nyes. Ha csak ezt az infantilis d�nt�st hozt�k, akkor semmi haszna nem volt a t�rgyal�soknak.

- Ap�m biztos gy�va volt el�getni az � p�ld�ny�t…

- Dehogy. �n javasoltam, hogy csak az eny�met gy�jtsuk meg. Ap�d l�tva, hogy mennyire megviseltek t�ged a k�r�lm�nyek, k�pes lett volna lef�jni mindent.

Mirai t�gra ny�lt szemekkel hallgatta, hogy az � rangm�ni�s apja volt az, aki a jegyess�g utols� �v�ben fel akarta bontani a meg�llapod�st! Mindezt a l�nya kedv��rt.

- Kital�ltam valamit.

- Kivele, nekem m�r mindegy… - vett a l�ny egy m�ly l�legzetet, mintha csak a k�s d�f�s�t v�rta volna a sz�ve k�zep�be.

- Szeretsz m�g? - pillantott r� f�l szemmel Byakuya.

Persze, hogy szerette, de nem erre a k�rd�sre sz�m�tott. S�t, mindenre, csak erre nem. Leemelte a szem�r�l a tenyer�t �s a m�sik fel� fordult.

- Hogy j�n ez ide? - k�rdezte Mirai szemles�tve, mert nem akarta m�g egyszer kiejteni azt a bizonyos sz�t.

Byakuya kitakarta mag�t �s k�sz�lt, hogy l�bra �lljon.

- Maradj ott! - sz�lt r� Mirai inger�lten �s a bez�rt ajt�hoz sietett - K�rem a kulcsot!

- Shh. K�v�lr�l z�rt�k be, �s csak az �n hangomra nyithatj�k ki. �lj vissza, m�g nem v�geztem.

Mirai szabads�g ut�n v�gyakozva h�zta v�gig a kez�t az ajt�n �s visszaballagott a hely�re. N�m�n rim�nkodott, hogy min�l el�bb v�ge legyen ennek a tort�r�nak.

- Besz�lni akarok ap�mmal…

- Amint kiment�l innen, azonnal. Ellenben a k�vetkez� tizenegy h�tben hozhatsz egy d�nt�st.

- M�gis d�nthetek valamiben? Remek! - g�nyol�dott Mirai, mert m�r nagyon felh�zta mag�t.

Egy pillanatra Byakuya m�g g�nyosabb �s k�r�rvend�bb grimaszt v�gott, azt�n…

- Setsu Mirai… azt akarom, hogy ragyogj. - n�zett r� b�k�sebb szemekkel - Gyere hozz�m. �s ne a f�l szerz�d�s miatt, ne ap�d kedv��rt, hanem mert �n k�rtelek.

A l�ny reszketve s�hajtott, s elakadt a l�legzete. A t�rdeire t�maszkodott �s �sszeszor�tott fogakkal gy�zk�dte saj�t mag�t, hogy rosszul hallott. Vagy m�gsem… hogy volt k�pes ezek ut�n ilyet k�rdezni t�le?

- Ez ugye csak sz�nj�t�k?

Byakuya jelezte, hogy nem.

- Ha nem sz�nj�t�k, mi�rt? - k�rdezte remeg� hanggal feltekintve a haja al�l - Megijesztesz… olyan, mintha val�ban megbocs�tott�l volna.

- Pedig megbocs�tottam… �s ezzel megijesztelek? Ha f�ln�l, szerintem hozz�m v�gn�l valamit. - mondta a fura arcot v�g� f�rfi - Arra sz�m�tottam, hogy jobban �r�lsz majd.

- Ne haragudj… de most azt hiszem, nem tudok megsz�lalni.

Mirai arc�n leg�rd�lt egy- k�t k�nnycsepp, ahogy visszaeml�kezett az elm�lt b� t�z napra. Hossz� t�voll�t ut�n visszat�rt a karakurai az Urahara Keresked�sbe, ahol tal�lkozott Ruki�val �s annak helyettes�vel, Kurosaki Ichig�val. Nem pihenhetett, mert megtudta, hogy Renji nagy bajban van, akit ha nem ment meg, kiv�gzik. Miut�n Urahara egy drasztikus m�dszerrel megn�velte a l�lekenergi�j�t �s l�lek�l�t csin�lt a katan�ib�l, egyes egyed�l ment �t a Lelkek vil�g�ba. Kiszabad�totta Renjit, visszalopta az ostor�t, s k�zben tett egy kit�r�t Byakuy�n�l. Aprop�, kit�r�. �r�lhetnek, ha nem t�rt�nt semmi „baleset”, mert Mirai a sz�m�zet�se alatt nem szedte az Unohan�t�l kapott pirul�kat (-.-). Ekkor d�lhetett el v�g�rv�nyesen, hogy az annyira im�dott Renjivel egy szintn�l tov�bb k�ptelen lesz menni. Mirai lelkiismerete nem v�letlen�l avatkozott k�zbe. Mikor Ichigo visszat�rt, hogy lesz�moljon Byakuy�val, ami�rt az nem volt hajland� megmenteni Ruki�t, Mirait Urahara altat� te�ja sem tarthatta t�bb� az emberek vil�g�ban. A f�jdalmas beismer�ssel pedig v�g�rv�nyesen felg�rd�lt Mirai �let�nek �jabb fejezete.

Kuchiki Byakuya - tal�n a megk�v�lt dogm�ival egy�tt - f�lredobta a szerz�d�st �s megk�rte a kez�t… azok ut�n, hogy t�z egy�tt t�lt�tt �v alatt sem siker�lt megb�k�lni�k egym�ssal. Mirai a d�hkit�r�se ut�n kem�ny b�ntet�sre �s a szerz�d�s felbont�s�ra sz�m�tott, �s nem arra, hogy Ruki�t kiv�ve mindenki eln�z� lesz vele. Eln�z�ek, mik�zben nem hagyj�k, hogy a saj�t �tj�t j�rja. Igaz�b�l h�l�val kell tartoznia az�rt, hogy a bet�r�s�rt, fogolyszabad�t�s�rt, kapit�nyver�s�rt �s fegyverlop�s�rt alig- alig kapott komoly b�ntet�st.

A Byakuya szob�j�t figyel� �r�k azon tanakodtak, hogy k�t �ra ut�n m�r ideje lenne megk�rdezni a bent l�v�kt�l, hogy minden rendben van- e. Az osztagok k�z�tt t�nferg� Renji sem l�tta vagy hallotta, hogy elvitt�k volna Mirait. Gondolt egyet �s visszat�rt, hogy megn�zze, ott van- e m�g, mert meg�zent�k vele, hogy t�k�n �lve v�rj�k a 11. osztagn�l.

- J�, hogy j�n, Abarai hadnagy! - fogadta az egyik �r - Kuchiki kapit�ny a lelk�nkre k�t�tte, hogy veszeked�sre se nyissuk ki az ajt�t, de…

- Mi�rt, mit hallottatok? - k�rdezte Renji a fej�t fogva.

- Csak Mirai emelte meg n�ha a hangj�t… de m�r r�gen s�ri csendben vannak. Meg�lt�k volna egym�st?

- B�n�k. Ugyan… K�rem a kulcsot! - ny�jtotta a hadnagy a kez�t - Mirait t�relmetlen�l v�rja a 11. osztag. Vagy azt akarj�tok, hogy Zaraki Kenpachi megint itt balh�zzon?

- Nem! - r�zt�k a fej�ket mindketten.

Tudni kellett a megfelel� id�ben bedobni az odaval� okot, hogy hozz�jusson a kulcshoz. Renji fej�ben is megfordult, hogy nem sz�p dolog megszegni a kapit�ny utas�t�s�t, de m�gis csak k�s� d�lut�nra j�rt… Kis z�rg�s ut�n kinyitotta az ajt�t �s szinte r�gt�n „mint aki szellemet l�tott” k�ls�vel kifordult a szob�b�l. Az egyszem�lyes �gyon Mirai �s Byakuya egym�shoz v�szesen k�zel, �desdeden aludt. Ez�rt voltak h�t csendben…

- Mi az, hadnagy?

- S… semmi baj, maradjatok csak ott. - pr�b�lta leplezni a zavarts�g�t - Bemegyek �s leteszem a kulcsot. Ti szerintem lel�phettek. Majd �n tartom a h�tam �s vigy�zok r�juk.

Renji l�bujjhegyen belop�zott �s minim�lis cs�rg�ssel letette a kulcsot az asztalra a szerz�d�s maradv�nyai mell�. Azt�n az �gyra pillantott. Mirai Byakuy�nak h�ttal, az �l�be kuporodva fek�dt, r�fonva kezeit az �t �lel� karokra.

- Ez hihetetlen… Ha nem t�vedek, az ott a szerz�d�s volt. Mirai, ezek ut�n meg ne pr�b�lj kis�t�lni az �let�b�l. - jegyezte meg Renji, s kiment a szob�b�l.

�szrevette, hogy fellobbant benne a f�lt�kenys�g szikr�ja, m�gis apr� csod�lattal tekintett r�juk. R�snyire hagyta az ajt�t, ker�tett egy sz�ket �s addig �rizte az �lmukat, am�g lehetett.

Mirai nem akart fel�bredni, de Renji �ppen hogy hallhat� cs�rtet�se ki�zte a szem�b�l az �lmot. Meg akart mozdulni, �m az �t �vez� karokt�l nem tudott. R�vid id�re m�g azt is elfelejtette, hogy mi�rt fekszenek: a nagy sz�tlans�gban, ami hirtelen r� �s Byakuy�ra sz�llt, elaludtak. Mirai csak arra eml�kezett, hogy miut�n Byakuya ism�t feltette azt a k�rd�st, amire � kor�bban nem felelt - vigy�zva a sebeikre -, mell��lt az �gyra �s meg�lelte. Filmszakad�s, de annyi bizonyos volt, hogy a r�mes k�nt�s rajtuk maradt.

- A sz�vem azt s�gja, veled kell maradnom. Igen… �rdemes. M�g akkor is, hogy ir�ny�tani fogsz �s akkor is, ha val�sz�n�leg sosem mondod ki, hogy szeretsz. Az is el�g, ha n�ha �gy teszel. J�l esik azt hinni, hogy fontos lehetek… Szeretlek.

Megszor�totta Byakuya karjait �s lehorgasztotta a fej�t, hogy forr� k�nnyei ne �ket, hanem a takar�t �ztass�k el. A szerz�d�s hamuj�b�l felt�mad� f�nixmad�r elsuhant Mirai k�pzelete el�tt �s minden erej�b�l azon volt, hogy k�rp�tolja a neh�z �vek�rt.