K�nos f�l percig szobor m�dj�ra n�zt�k egym�st. Egyik�k sem rezd�lt, az es�t�l m�r felsz�radt Mirainak csak a szeme kerekedett ki, s mint r�gen, nem tudta az el�tte �ll�r�l levenni a tekintet�t. A j�gherceget v�ratlanul �rte, de k�nytelen volt beismerni mag�nak, hogy �r�lt, hogy nem m�st tal�lt az ajt� m�g�tt. Senki m�s nem ismerte rajtuk k�v�l azt a helyet. Mirait k�ptelen volt r�t�madni, az �tmeneti leblokkol�s ut�n ezt kihaszn�lva Byakuya a szob�ba r�ntotta. A folyos� kij�rata a hely�re csuk�dott, elz�rva �gy a menek�l�si utat. Az�ta sem jav�tott�k meg, ugyanis ha nem t�masztott�k ki valamivel, csak bel�lr�l lehetett kinyitni.

Mirainak el�sz�r siker�lt kisiklania Byakuya karmai k�z�l �s a m�sik menek�l�si pont fel� vette az ir�nyt. Tudta, hogy ezt a f�rfit nem lehet csak �gy elint�zni, akinek az volt a terve, hogy v�gleg megnevelje Mirait. Egyetlen vill�ml�p�ssel el� ker�lt, elkapta a bal karj�t, majd mindkett�t h�tracsavarta �s az eg�sz l�nyt az ajt� mellett a falhoz nyomta. Az �t�st�l halkan felny�g� l�ny kardja hangos cs�rren�ssel landolt a padl�n, s messze elcs�szott t�l�k. Teljesen mozdulatlan volt a l�gk�r, Byakuya m�g mindig nem sz�lt. A kapit�ny egy l�bon �llt �s egyik t�rd�t Mirai derek�nak �rintette. Majdnem teljes volt a bilincs. Mirainak egyenesen f�jt a szor�t�s, m�gis k�pes volt feltal�lni mag�t. Szerette haszn�lni a l�b�t, s haboz�s n�lk�l g�ncsolt. A kapit�ny a f�ldre huppant, Mirai meg igyekezett el�rni az elejtett kardj�t, hiszen m�gsem hagyhatja h�tra. Szinte egyszerre ny�ltak fel�. Ott t�rdeltek a f�ld�n, kez�kkel a kardot �s egym�st fogva. F�l� volt, hogy a dulakod�s hangj�ra benyit valaki, mert meg�l�nk�lt a mozg�s a h�z k�rny�k�n.

- Mi�rt akarod, hogy durva legyek veled? El�ruln�d, mit keresel itt? - k�rdezte a h�l�ruh�s Byakuya nem valami bar�ts�gosan �s hirtelen �tlett�l vez�relve leter�tette Mirait a f�ldre.

�gy vetette r� mag�t, hogy r��lt a vesz�lyes l�baira �s a feje felett lefogta a karjait. A l�ny, ha akart volna sem tudott b�rt volna mozdulni. Lecsengett benne az adrenalin �s felv�ltotta valami eg�szen m�s. �t m�gsem r�ghatja le, mint Ichimarut!

- M�g egyszer k�rdezem, mi�rt j�tt�l? - k�rdezte Byakuya er�teljesebben, miut�n nem �rkezett v�lasz - Te szabad�tottad ki Abarait?

- Igen, Byakuya- san. - v�laszolta t�m�ren Mirai, s elford�totta a fej�t, mert t�l k�zel voltak egym�shoz.

- L�tom, harap�fog�val kell bel�led kiszedni. Vill�ml�togat�sra j�tt�l?

- Nem �llt sz�nd�komban tal�lkozni veled.

Mirai nem volt abban a helyzetben, hogy ilyen kiszolg�ltatottan is szemtelenkedjen. Nem is tetszett Byakuy�nak. Ments�g�re sz�ljon, hogy �gy uralkodott Mirain, mint saj�t mag�n.

- Rem�lem m�ris megb�ntad, hogy ezt mondtad. - hajolt m�g k�zelebb, hogy szinte �ssze�rt az orruk hegye, s mindig kifejez�stelken, maximum szomork�s �br�zata d�h�sre v�ltott - El nem tudom k�pzelni �s nem is �rdekel, mi�rt akarod megmenteni a hitv�ny Abarai m�g hitv�nyabb �let�t. Mi�rt hiszed azt, hogy kis�t�lhatsz innen? Mellettem a helyed.

�rezhet� haragja ellen�re a r� jellemz� higgadts�ggal besz�lt, ami Mirair�l kev�sb� volt elmondhat�:

- Semmi k�z�nk egym�shoz! Mi�rt j�v� a nevem, ha egyszer nem �n alak�tom? - fakadt ki.

Byakuya att�l tartva, hogy valaki meghallja, tenyer�vel fogta be a l�ny sz�j�t.

- Ugye nem akarsz a felder�t�k kez�re ker�lni? Ha r�nk nyitnak, esk�sz�m, �tadlak nekik.

Az elhallgattatott szem�ly intett a szem�vel, hogy csendben lesz. Elfojtotta a k�ts�gbees�s�t, mert legbel�l �ppen a k�ldet�s�t �s Renjit temette. Mikor a vir�got tette Renji k�pzeletbeli s�rj�ra, Byakuya finomabbra vette az addigi er�szakoss�g�t �s lesz�llt Mirair�l.

- Hazudsz, van k�z�nk egym�shoz. M�g mindig a jegyesem vagy.

Mirai fel�lt �s belenyugv�an hajtotta le a fej�t.  „A jegyesem vagy”- csengett az elm�j�ben ez a r�vid, v�rl�z�t�an rosszkor �rkez� kijelent�s. Hogy is feledkezhetne meg arr�l a t�nyr�l, hogy � l�nyeg�ben m�r nem Setsu, de m�g nem is Kuchiki… jelenleg nem tartozik senkihez. Akkor eszm�lt fel, mikor Byakuya megemelte az �ll�t �s arra k�rte, hogy keljen fel padl�r�l.

- K�rlek sz�pen, engedj el!

Azt�n r�j�tt, hogy felesleges k�ny�r�gnie, hiszen Byakuy�t tengernyi k�nnyel sem lehet meghatni. Szemei f�tyoloss� hom�lyosultak, l�bai meginogtak, mikor k�t ismer�s k�z pihent meg a derek�n, hogy onnan lassan a combjaira v�ndoroljanak. A kapit�ny ritk�n mondta ki, „ha nem b�rt mag�val”, s most is egy�rtelm� volt, hogy mit akart, nem kellettek �res szavak.

- Ezt most… nem kellene… - pr�b�lt hasztalan tiltakozni Mirai, aki egyre szapor�bban vette a leveg�t.

Mint aki egy�ltal�n nem tiltakozott volna, annyira felesleges volt. M�r az �jul�s fenyegetette. Megpr�b�lt visszat�rni az �brenl�tbe, s megfogta az �t simogat� kezeket.

- De igen. - suttogta Byakuya a l�ny tark�j�t cir�gatva az ajkaival.

Nem kellett volna kiengedni a v�gyakat a ketrecb�l. Mirai ut�lag mindig megb�nta, ha �lvezte. Gy�zk�dte mag�t rendesen, hogy nem t�rt�nhetett m�s, mint hogy engedelmeskedett az �szt�neinek. �rdekes m�don m�gis biztatnia kellett mag�t, hogy fel�lt�zz�n. Elcsig�zottan szedte �ssze a ruh�it, amikt�l �sszement �llapotukban is k�nny� volt megszabadulni. Csak �lt �s meredt maga el�. Annyira szerette volna kider�teni, mire gondol a mellette a piheg� f�rfi. M�gsem volt idilli a k�p: odakinn f�l- hadi�llapot van, �k ketten pedig nem �ppen szokv�nyos szeret�k k�p�t ny�jtott�k.

- Mi van velem? Nem ez�rt j�ttem… Byakuya- san, ez most ki hib�ja?

- Maradj m�g.

Azt hitte, �lmodik. Byakuya arra k�rte - igen, k�rte, nem parancsolta -, hogy maradjon. Ilyen nincs! Fej�re esett az elm�lt t�z �vben? M�g egy ok, hogy Miraiban felboruljon valami.

Rendbe kapt�k magukat az illatos s�t�l p�r�s f�rd�ben, de nem jutottak el�r�bb abban, hogy hova tov�bb. Tal�n a g�z nem hagyta, hogy ezen agyaljanak. Mirai ker�lte a kontaktust, szabadulni akart a k�zels�g�b�l. T�l sok id� telt el, mi�ta Renjit mag�ra hagyta. Az is lehet, hogy r�tal�ltak, s ez nagyon nyugtalan�totta.

- Jelent�sen megn�vekedett a l�lekenergi�d. Ez�rt nem ismert fel senki. Mi dolgod n�lam eredetileg? - k�rdezte a kapit�ny f�s�t ny�jtva Mirainak, kiemelve az „eredetileg” sz�t.

- Renji kardj��rt j�ttem. - kapta el a t�rgyat, �gyelve, nehogy hozz��rjen, akit�l kapja.

- Ez nevets�ges. - konstat�lta Byakuya r� jellemz� faggyal vagy Mirai v�lasz�t, vagy az el�bbi tart�zkod� mozdulatot.

- Ez�rt akartam �gy elvinni, hogy ne fussak �ssze veled. - tette le a f�s�t Mirai Byakuya csatjai mell� egy kom�dra.

- Naiv vagy. J�, legyen, egyezz�nk meg. Kicsemp�szheted Abarait, de Zabimaru n�lk�l.

Mirai rendesen padl�t fogott, hogy Byakuya ilyen k�nnyen hajland� kompromisszumot k�tni. Ekkor sem vetekedhetett a f�rfi f�l�ny�vel, hiszen mindig � dikt�lta a felt�teleket.

- Arra c�lzol, hogy j�jjek vissza? Megszegtem egy csom� szab�lyt: megjelentem id� el�tt, b�ntalmaztam Ichimaru Gint, felt�rtem a Megb�n�s torny�t egy hal�lra�t�lt�rt, bem�sztam ide, ezek�rt minimum sz�z �vre lecsuknak! - hebegte a l�ny enyhe felh�borod�ssal.

- Ami�rt n�lam volt�l, biztos nem. - hunyta le Byakuya a szem�t egy hossz� pislog�sra.

Mirai elvesztette a hit�t. Nagy �nuralmat kellett gyakorolnia, nehogy Renjinek n�zze �s meg�sse. A szab�lyokat vasmarokkal betartat� Byakuy�t nem �rdekelte, hogy kezet (l�bat) emelt egy m�sik kapit�nyra? No meg a t�bbi b�n…

- �v v�g�n hozz�m kell j�nn�d, f�ggetlen�l att�l, hogy er�vel kell- e ider�ngatni vagy sem.

- K�sz�n�m a figyelmeztet�st. - v�gott k�zbe Mirai morogva �s t�volabb l�pett t�le, a t�zt�l.

Byakuya k�vette �s el�llta a szob�j�ba visszavezet� ajt�t, nehogy megsz�kj�n.

- Nem adtam sz�t. - vonta �ssze azt a finom �v� szem�ld�k�t - Abarai kiv�gz�se semmi p�nz�rt nem marad el. Ha ennyire kedves az �lete, vidd h�t! Kezeskedni fogok, hogy senki ne eredjen ut�natok. Cser�be �nk�nt megszak�tod a sz�m�zet�sed �s kegyelem�rt esedezel a kapit�nyi tan�cs el�tt. Szerintem p�r h�t elz�r�ssal meg�szod.

- Ez zsarol�s. - sziszegte Mirai a sz�ja sz�l�be harapva, megel�zve, hogy valami cs�ny�t mondjon - Megal�z�!

- �r�lj, hogy egy�ltal�n felaj�nlottam a seg�ts�gem.

A l�nynak kedve lett volna �gy visszasz�lni neki, hogy arr�l k�dul! A k�l�n t�lt�tt �vek alatt elszokott ett�l a fels�bbrend�s�gt�l.

- Hogy d�nt�tt�l, Mirai? - k�rdezte a kapit�ny diplomatikusan.

Tulajdonk�ppen gyorsan meghozta a d�nt�st, �ppen kib�kni esett nehez�re.

- Elfogadom.

- Helyes. - nyitotta ki Byakuya az ajt�t - Mihamarabb gyere vissza.

- Legut�bb is ezt mondtad… hogy visszav�rsz. - id�zte fel a l�ny �lete egyik legf�j�bb momentum�t.

- Menj, �s ne feledd, mit �g�rt�l.

Ink�bb r� se n�zett, mikor elhaladt mellette az �t m�reget� Mirai. Felvette a kardj�t �s m�r majdnem elh�zta a tol�ajt�t. Csak majdnem, mert Byakuya r�sz�lt:

- Arra menj, k�rlek. - mutatott az ablak fel�.

Mirai egy f�lmosollyal k�sz�nte meg a tan�csot. Kinyitotta az ablakot �s angolosan… ���, jap�nosan t�vozott.

Milyen j�, hogy Byakuya szob�ja egy csendes udvarra n�zett! Folyamatosan a zsarol� ultim�tumon j�rt az esze. J� d�nt�st hozott, mikor elfogadta az „aj�nlatot”, hiszen nem gondolhatott csak mag�ra. �tm�szott az �tj�ba ker�l� t�m�r falon �s er�ltetett magabiztoss�ggal folytatta az �tj�t Renjihez, aki�rt felel�ss�get v�llalt. Kicsit bizonytalan volt, de tudta, hogy ez az, ami nem l�tsz�dhat meg rajta. V�ltozott a fel�ll�s, m�r nem � ir�ny�t, nem az � �rdekei vannak el�t�rben.

Egy mer�sz �tlett�l vez�relve kit�r�t tett az 1. osztag k�rlete fel�. Volt ny�zsg�s, de rejt�zk�d�s�vel kiker�lte a t�meget. Egy valami vonzotta: az ostora. Mirai tudta, hogy egy alig haszn�lt rakt�rban �rizt�k az ostort, de pech�re kett�s �rs�g posztolt az �p�let el�tt.

A rakt�rnak nem voltak ablakai, sem h�ts� bej�rata, vagyis nem volt m�s v�laszt�s, minthogy kiiktassa a k�t �rt. Viszont a rakt�r j� k�rny�ken fek�dt, az �rs�gre k�t szomsz�d �p�tm�nyt�l gyakorlatilag nem lehetett r�l�tni. Mirai t�bb l�p�st h�tr�lt, hogy nekifuthasson �s �tugorhasson a szemk�zti rakt�rra. Viszonylag kicsi cs�rtet�ssel �rkezett meg a m�sik tet�re.

- Te is hallottad? Van valaki a tet�n. - tekintgetett felfel� az egyik f�rfi.

- N�zz�k meg!

Mirainak se kellett t�bb. J�l ismerte valamennyi 2. osztagos harcmodort, b�r az m�s k�rd�s, hogy n�melyiket maximum kiv�deni tudta. Az egyik alak akkora volt, mint egy hegy �s valami alacsony rang� tiszts�get viselt m�r vagy harminc �ve. Ha nem jutott feljebb a rangl�tr�n, egyszer� lesz h�v�sre tenni. A m�sik, a fiatalabb, a b�tyja egyik gyakorl�t�rsa volt, �s eml�kei szerint bottal �s karddal is remek�l v�vott.

- Ez csak Setsu! - legyintett az id�sebb, majd �szbe kapott - Mi? Setsu?

- Mi az, hogy „csak”? - k�rte ki mag�nak a l�ny a len�z� kijelent�st �s ahelyett, hogy elker�lte volna, provok�lta a harcot.

Leugrott a tet�r�l �s ujj�val csalogatta a k�t �rt, hogy t�madjanak. Szemernyit sem haboztak, maguknak akart�k a dics�s�get, ami Mirai elfog�s�val j�rna. A l�ny oldalra billentette a fej�t, f�lhanyagul felemelte a kardj�t, ami akkora kontrol�latlan energi�t l�vellt ki mag�b�l, hogy elsodorta a t�mad�kat.

- Azta… - n�zegette a fegyver�t Mirai teljesen elvar�zsolva - Mi lett volna, ha sz�nd�kosan is csin�lok vele valamit?

A k�t hal�listen eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n az energi�t�l felszak�tott f�ldkupac m�g�tt. Mirai nevenincs kardja csak tud valamit! Legal�bbis akkor, amikor v�szhelyzet van.

- K�sz�n�m. - sim�tott v�gig a peng�n Mirai.

Sajnos nem tal�lt kulcsot az �r�kn�l. Megpr�b�lta az el�bbi mozdulattal el�h�vni a kardja erej�t, de nem j�rt sikerrel. Nem tudja a nev�t �gy nem k�pes uralni sem. Ink�bb a f�m uralta �t. Akkor marad a klasszikus m�dszer: nem lehet nagy kunszt egy korhad� faajt�t t�nkre tenni. Nagy baki, hogy egy ilyen fontos helyet �gy elhanyagolnak.

P�r r�g�ssal bejutott, s a meg�rz�s�re hagyatkozva keresni kezdte az ostor�t. A rakt�r teli volt mennyezetig �r�, roskadoz� polcokkal �s l�d�kkal. Ha nem j�n vill�mgyorsan az isteni szikra, megn�zheti mag�t… b�rmikor fel�bredhet a k�t �r, �s ha er�s�t�st is hoznak, kutyaszor�t�ba ker�l. T�ler�vel meg egy ir�ny�thatatlan l�lek�l�vel nem fog sokra menni. Egy pontn�l vel�t r�z� borzong�s futott a v�gig gerince ment�n.

- Itt lesz!

Vadul nyitogatta a polcra m�r nem f�r� t�rol�kat. V�re zabol�zatlan foly�k�nt �ramlott a test�ben, amikor megpillantotta a p�kh�l�val belepett, m�v�szien faragott kedvenc�t. Szinte remeg� k�zzel emelte ki a doboz�b�l. Sz�thajtotta a ny�lre feltekert ujjnyi vastag b�rsz�jat �s megforgatta a feje felett, ler�zva r�la a port �s p�kok mesterm�v�t.  Alig v�rta, hogy �lesben is haszn�lhassa.

- Nah�t, megtal�ltad a szerelmed? - nyilallt a leveg�be n�mi csilingel�s �s egy g�nyosan karcos hang - Sz�pen megn�vekedett az er�d… tetszik nekem. Gyere, j�tszunk!

Mirait majd led�nt�tte a l�b�r�l a fel� �rad� energia, de nem r�m�lt meg. Rem�lte, hogy ez a nem �ppen az �zl�s�nek megfelel� f�rfi� nem szerepelt a csal�dja neki sz�nt f�rjjel�ltjei list�j�n. Mondjuk biztos nem, hiszen � volt tal�n a legalacsonyabb sz�rmaz�s� hal�listen.

- Zaraki kapit�ny! �nh�z m�lt�an fogom �dv�z�lni!