2. r�sz: A pokolba vezet� �t j� sz�nd�kkal van kik�vezve

A hal�listenek a veszt�ket �rezt�k. Egy csoport fiatal �s a mag�t fiatalnak �rz� id�sebb f�rfi �s n� a d�lut�n k�zep�n hozz� fogott inni a 6. osztag ter�let�n. Term�szetesen a megkomolyodni sosem tud� Abarai Renji is k�zt�k volt. M�g miel�tt nagyon eldurvult, m�s sz�val ber�gott volna, mint az atom, otthagyta a m�g viszonylag j�zan band�t, de az eg�sz kinti napos meleg nem igaz�n seg�tett a sz�d�l� fej�n.
- Alig ittam, ehhez k�pest majdnem ki�t�ttem magam… - vakarta meg a homlok�t.
- �gy kell neked. - sz�lt be neki a h�t�val falnak t�maszkod� Mirai - Renji. Mi a fen�t csin�lt�l ma a vedel�sen k�v�l?
- Eh, m�r �gy besz�lsz, mint a kapit�ny, lesz�m�tva a fen�z�st. - replik�zott a f�rfi.
- Eszedn�l vagy? M�g meghallja valaki! - �t�tte meg a f�rfi v�ll�t a l�ny - Ha nem venn�d �szre, nyilv�nosan szidod Kuchiki Byakuy�t!
- Mi�rt, tal�n visszamondod neki?
- Nem. De ne k�tekedj�nk!
- Olyan komor lett�l! Hov� t�nt a harcias �s vag�ny kisl�ny? - mondta ki Renji, amit nehezm�nyezett a valamikor �lettel teli harcosban.
- Feln�ttem. �s �r�lj, hogy nem l�tt�l kisl�nyk�nt! Hal�lra ideges�tettelek volna. - pr�b�lt egyszerre �nir�ni�t gyakorolni �s tr�f�san j�tszani a hangj�val.
T�nyleg sokat v�ltozott, amib�l m�sok nyilv�n t�bbet �rz�keltek. Nem is volt hiteles az a k�p, amit fenn akart tartani mag�r�l.
- Kivetk�zt�l magadb�l. - jelentette ki a hadnagy mer�szen.
Mirai tudta, hogy igaza van, ez�rt nem s�rt�d�tt meg. Lehajtotta a fej�t, s nagy leveg�v�tel ut�n Renji szem�be n�zett.
- Rem�lem, nem haragszol. Nem vagyok r�szeg, csak �szinte. - mosolygott �gy r� a v�r�s, mint k�jenc az �ldozat�ra.
- Mi… Mi�rt n�zel �gy? - hebegte Mirai, mert nem �rtette, mi lelte - Kisz�m�thatatlan vagy.
Renjinek se kellett t�bb, k�t karj�n�l fogva maga ut�n h�zta a szerencs�tlent, aki hi�ba k�rte, hogy engedje el, hasztalanul kap�l�zott.
- Nem lesz baj. Szeretn�m, ha j�l �rezn�d magad!
Ez k�nos, a kapatos hadnagy az iszogat� t�rsas�g ir�ny�ba vonszolta �t. Mirainak st�lusosan egy mond�s jutott az esz�be: a pokolba vezet� �t j� sz�nd�kkal van kik�vezve.

P�r utc�val arr�bb Kuchiki Byakuya - a maga m�dj�n- kezdett kij�nni a sodr�b�l. Hadnagya sz�r�n- sz�l�n akkor tud elt�nni, amikor besz�de lenne vele. Igaz, sejtette hol lehet, mert m�r t�bb hal�listen is h�rt hozott arr�l a bizonyos �sszosztagbeli „rendbont�sr�l”. De pont a hatodik osztag k�rlet�ben? Ez meg alapos indok egy esed�kes fejmos�shoz. Mostan�ban elszaladt a tiszttel �s m�g n�h�ny egy�nnel a l�.
- El�ker�ts�k, Kuchiki- san? - k�rdezte egy hivatalnok.
- Nem sz�ks�ges, egyed�l megyek. A mieinket megb�ntetem, �s ugyanezt javaslom a t�bbi kapit�nynak is. Ezt a h�rt k�ld k�rbe.
- �rtettem!

Renji meg�llt �s sz�les vigyorral k�szs�gesen el�re engedte a r� cs�ny�n n�z� Mirait.
- Tudod, hogy nem volna szabad itt lennem.
- Ide n�zzetek, kit hoztam! - ki�ltotta el mag�t a hadnagy, mire Mirai kish�j�n els�llyedt sz�gyen�ben.
A benn l�v�k megitt�k, ami �ppen n�luk volt �s n�h�nyan m�r keresztben �ll� szemekkel b�mult�k �ket, ha egy�ltal�n ell�ttak od�ig.
- Hehe, a kis Setsu! Mi sz�l hozott? M�g sosem csatlakozt�l hozz�nk.
- �gy van. - v�laszolt magabiztosan - Most sincs sok kedvem, �gyhogy j� lenne, ha halkabban vigadn�tok.
- De harap�s vagy! - z�gol�dtak - Laz�thatn�l, ha m�r Abarai volt olyan kedves �s elhozott. Gyertek k�zelebb!
Itt hangosan felnevettek, csak a hadnagy �s Mirai pislogott egym�sra, hogy mi van. Azt�n leesett nekik, hogy mire c�lzott a szemtelen hal�listen.
A legj�zanabbak a n�k voltak, akik k�z�l egy kisz�rta, hogy szeg�ny Mirai szinte padl�t fogott zavar�ban. Nevetg�lve vitte el az � sarkukba a (csak majdnem) biztos t�mpontot jelent� Renjit�l.
- Hagyd ezeket a diszn�kat, majd mi foglalkozunk veled!
- J�… j�. - egyezett bele, mert nem akart tiszteletlen lenni azzal, hogy lel�p.
A n�k kedvesek voltak, nem ittak sokat, viszont sz�rnyen pletyk�snak �s faggat�z�nak bizonyultak. Egyik�ket 2. osztagos p�lyafut�sa �ta ismerte. P�r k�rd�s ut�n v�g�l �tv�ltottak norm�l besz�lget�sre, Mirai is kezdett felold�dni, mikor becsapott a m�nk�:
- �s nem vagy mag�nyos? A te korodban m�r lehetne valakid.
- Szerintem m�r van neki. - �gy egy m�sik - Igazam van, kedves?
Elpirul�s helyett elfeh�redett. Nem tudta meg�t�lni, mi a helyes: ha hevesen tiltakozik, vagy ha elismeri? A tiltakoz�s is fel�r egy vallom�ssal, a ny�lt beismer�s meg egy mer�nylettel saj�t maga ellen. Itt telt be poh�r. Agg�dva r�n�zett a t�le p�r m�terre �l�, j�kedv� hadnagyra, mik�zben valaki eg�sz m�sra gondolt.
- Jobb, ha most t�vozok. Eln�z�st.
Fel akart kelni, �m ismer�s �rz�s j�rta �t a test�t. Ink�bb vissza�lt �s remegve emelte a bej�rat fel� az arc�t.
- Mi az, Mirai? - k�rdezte t�le az el�bbi h�lgyem�ny - Tapintatlan voltam?
- Byakuya- san… - suttogta, mert nem b�rt m�st kiny�gni.
Mire m�sok is �szrevett�k �t, m�r k�s� volt.
- El�ruln�tok, mi folyik itt? - k�rdezte a kapit�ny szigor�ra h�zott szemekkel �s a szok�sos hidegs�ggel.
- Szak�. - felelte a hozz� legk�zelebb �ll�, mire felettese �gy nyakon v�gta, hogy elter�lt t�le.
- Semmirekell�k! - emelte meg a tiszteletparancsol�an a hangj�t, de m�g �gy se kiab�lt - Ezt a sz�gyent, amit a k�rletemre hoztatok… Mindenkinek szorgalmazom a k�nyszermunk�t a 4. osztagn�l. A b�ntet�s csatornatiszt�t�s.
Az alkoholszagt�l megkerg�lt l�gy z�mm�g�s�t is hallani lehetett. Mivel pont a n�gyes osztagb�l nem volt ott senki, ez t�nyleg b�ntet�st jelentett.
- Kuchiki- san, eln�z�st. - hajoltak meg a hozz� tartoz� hal�listenek - Jogos a haragja.
- A L�zer- osztag bezzeg megint meg�szta. - h�zta a sz�j�t valaki, majd � is meghajolt.
- Renji, azonnal gyere az irod�mba, csak el�tte hozd magad elfogadhat� �llapotba. - adta ki az utas�t�st.
- Igenis.
Byakuya rezzen�stelen arccal sz�rta ki a megszeppent Mirait a sarokban kuporg� n�k k�z�tt. El sem tudta k�pzelni, hogy a jegyese is itt lehet ezzel a cs�rh�vel.
- Mirai.
- Megyek. - �llt fel a l�ny �s egy�b k�r�s n�lk�l elvonult a m�g mindig hal�ls�padt t�rsas�g el�tt.

Gyorsan elt�ntek a lenyugv�ban l�v� Nap festette �g alatt. A kapit�ny „kis kedvence”, ahogy ut�l�i h�vt�k, kiss� lemaradva, apr�kat l�pkedve tartotta a l�p�st. Tudta, hogy nem kellett volna hagynia mag�t a r�men�s Renjivel szemben! J� nagy bajba ker�lt.
- Hib�ztam… Bocs�ss meg, Byakuya- san!
Mirai kell� tisztelettel tegezhette �t. Sz�ks�g volt r�, mert amikor �tadt�k a 6. osztagnak, alig akart megmukkanni. Byakuya a hat�konyabb kommunik�ci� �rdek�ben engedte meg neki, hogy tegezze.
De most mintha meg sem hallotta volna a bocs�natk�r�st. Csak a hivatala el�tt nyikkant meg v�gre:
- Azt hittem, ilyen kih�g�st nem k�vetsz el. Okot adt�l arra, hogy leleplezd a szerz�d�st. Nem hi�ba �vlak, ha t�l sok ember k�z�tt vagy.- mondta a szok�sost�l elt�r�, szinte agg�d� hangnemben.
Lehet, hogy csak a saj�t �rdekeit f�ltette, mert ritk�n agg�dott, de ez per pillanat l�nyegtelen, hiszen igaza volt. �s m�g h�tra volt t�z v�gel�thatatlan �v a h�zass�g megk�t�s�ig.
- Egyre nehezebb kib�rni! - ki�ltott fel Mirai mag�ban f�jdalmasan.
- Gondolom, nem magadt�l keveredt�l be k�z�j�k. - z�kkentette vissza Byakuya magyar�zatot k�vetel�, imm�ron sz�ntelen hangja.
- Renji ragaszkodott hozz�, hogy menjek, de nem h�r�tom r� a felel�ss�get. - v�dte meg a t�kozl� hadnagy�t.
- Ez sz�p dolog. Viszont nem akarom, hogy az enged�lyem n�lk�l r�szt vegy�l hasonl� �sszej�vetelen. �rtve vagyok? - nyomat�kos�totta Byakuya a k�rd�st, egy�rtelm� v�laszt v�rva r�.
Mirai el�sz�r szomor�an b�lintott, de er�t vett mag�n �s n�hai lend�let�ben - maga sem tudta mi�rt -, szabad utat engedett a v�lem�ny�nek:
- �n… �n j�l �reztem magam! Hossz� �v �ta el�sz�r… Mi�rt sajn�lod t�lem, hogy boldog legyek?
Byakuya hal�los nyugodts�ggal vette tudom�sul, hogy Mirai, att�l f�gg, hogy �rtelmezi, de ellent mondott neki. Az indulatt�l hevesen l�legz� l�nynak m�g a h�resen csek�ly l�lekenergi�ja is megn�vekedett.
- Hm. Mi �t�tt bel�d? - k�rdezte t�le.
A helyis�gben a l�gk�r tapinthat�an elnehez�lt. Mirai h�tras�p�rte az arc�b�l a haj�t �s elsz�ntan n�zte a f�rfit. Mi �t�tt bel�d? Egyre hangosabban visszhangzott benne a k�rd�s, nem nyomva t�bb� a megt�rt lelk�t. �gy �rezte, felt�madt poraib�l a r�gi �nje, amit az el�tte �ll� b�szke tart�s� alak tudatosan �lt ki bel�le. K�zben a sz�lsebesen kij�zanodott Renji m�r �tban volt a kapit�ny irod�ja fel�, m�g p�r m�ter �s oda is �rt. Nem sietett nagyon, mert amikor perleked�st hallott kisz�r�dni a c�lja fel�l, lelass�tott. Mivel k�v�ncsi volt, nem fordult vissza.
- A kapit�ny �s Mirai �sszeveszett? Nah�t.
- Mi �t�tt bel�m? - tette fel Mirai cseppet sem nyugodtan - Tal�n most lett elegem a fogs�gb�l! L�ttam, hogy �gy is lehet �lni, ahogy az a szerinted naplop� t�rsas�g �l. Azzal besz�lhetnek, akikkel akarnak, szabadon j�rhatnak, kevesebb szab�ly k�ti �ket. Piszkosul irigy vagyok r�juk! Olyan gondtalannak l�tszottak…
- Hiszen mindent megadok neked, hogy ne szenvedj hi�nyt. - szak�totta meg Mirai monol�gj�t Byakuya - Ne hozz ki a sodromb�l ilyen jelent�ktelen dolgokkal.
- Valah�nyszor sz�ba �llok �ltalad tiltott szem�lyekkel is, felr�mlik, hogy ezek jelent�ktelen dolgok valamikor az �n mindennapjaimhoz is hozz�tartoztak!
- Te is tudod, hogy itt jobb sorod van, mint a 2. osztagn�l. - �rvelt a fekete haj�.
- Ja. A csal�dom eladott neked, a r�gi bar�taimmal nem tarthatok rendszeres kapcsolatot. �gy van, itt t�nyleg jobb sorom van!
Lehunyta a szem�t �s a bar�taira gondolt.
- Ne szemtelenkedj… k�rlek. - figyelmeztette Byakuya.
Renji, a vita f�ltan�ja, nagyot nyelt. Sosem hitte volna, hogy �k ketten �sszebalh�znak.
- Milyen elad�s?
- Szeretn�m, ha kicsit enged�kenyebb lenn�l velem! - hallatszott ki a v�kony falon Mirai metsz� �s a s�r�s sz�l�n tany�z� hangja - Megal�z�, hogy csak az �gyasodk�nt kezelsz!
Az �ppen az ajt� el�tt �ll� hadnagy megtorpant �s a f�ldr�l szedte f�l az �ll�t. Biztos rosszul hallotta �s m�g r�szeg. Vagy szimpl�n �lmodik, de hogy Mirai �s Byakuya?
A k�t f�l p�r m�sodpercig szemezett egym�ssal, de Mirai megb�nva az eddigi m�ltatlan viselked�s�t, elkapta a tekintet�t. F�lt megt�rni a csend �rn�j�t, �m legsz�vesebben elrohant volna.
- N�zz r�m! - k�rte Byakuya norm�l hanger�vel, h�v�s tart�ssal, de lecsillapodott indulattal.
Mirai megtette, mire a kapit�ny a l�ny el� l�pett �s bilincsk�nt az egyik kez�t az arc�ra, a m�sikat a nyak�ra tette:
- Mirai. A jegyesem vagy, nem az �gyasom. Ne felejtsd el.
Renji l�ba al�l kifutott a mozdulatlan talaj �s nekiesett az ajt�nak. A zajra Byakuya elengedte menyasszony�t, elh�zta a tol�ajt�t �s a hadnaggyal tal�lta mag�t szemben. Hiszen � elfelejtette, hogy ideh�vta! A Renji arc�ra �lt d�bbenet alapj�n k�ts�gtelen, hogy mindent hallott, megtudva ezzel a f�ltve �rz�tt titkot.