Madarak csiripeltek a f�kon, a nap �ppen hogy csak kidugta els� sugarait az �g fel�, mikoris az Akad�mia sz�ll�s�r�l egy tompa puffan�s hallatszott, majd r�gt�n ut�na egy b� k�romkod�s. A puffan�sra egy k�cos fej jelent meg az ajt�f�lf�ban, �s agg�d�, �lmoss�gt�l �sszecsuk�dni k�sz�l� k�v�barna szemeit r�m szegezte.
- Minden rendben, Ai?

Megd�rzs�ltem a szemem, majd h�trafel� n�zve egy biztat� mosolyt er�ltettem magamra.
- Persze Miyako. Aludj csak tov�bb. Ja, �s mondtam m�r, hogy ut�lom ha Ai -nak sz�l�tasz.
A l�ny megvonta v�ll�t, �s kiment. – H�t persze, hogy minden rendben…tegnap �sszevesztem Yukival, ma mehetek Kuchiki Byakuy�hoz…�s a kezemet teszem r�, hogy ma sem fogok tudni besz�lni a sr�ccal. Kis�p�rtem az arcomba hull� rakonc�tlan, f�s�t m�g nem l�tott hajtincseket, majd morogva fel�lltam, hogy megmozgassam sajg� v�gtagjaim. V�rjunk csak…- t�n�dtem mik�zben karommal a leveg�t kasz�ltam - Hogy eshettem �n le az �gyr�l? Rohadt tehets�ges vagyok, mondhatom. De ezut�n �gyis csak futonon fogok aludni…- megvontam a v�llam, majd k�sz�l�dni kezdtem. Az �sszepakolt holmijaim a f�ld�n v�rtak sorsukra. Enyhe fintor futott v�gig az arcomon, ahogy megl�ttam �ket, de azt�n gyorsan elkaptam a tekintetem �s tettem a dolgom. Megmostam az arcom hideg v�zzel, majd kezdtem valamit a hajammal. Ez a kezdtem valamit azt takarta, hogy kif�s�ltem �s hagytam, hogy a v�llamra omoljon. M�r �pp kezdtem volna t�n�dni, hogy mit vegyek fel mikor megakadt a szemem valamin. A szoba sark�ban �ll� sz�kre valaki egy Hal�listen egyenruh�t tett. –Ezt vegyem fel? –csod�lkoztam f�lhangosan, majd k�zelebbr�l is szem�gyre vettem. Remek…- fel�lt�ttem magamra az egyenruh�t, majd csod�lkozva szeml�ltem magam a t�k�rben. –Nah�t…most m�r v�gre Hal�listennek n�zek ki �s nem holmi v�gz�s csitrinek…M�l�z�somb�l ism�t Miyako z�kkentett ki.
-Ai, nem k�ne m�r indulnod? F�l 7 van. Tegnap azt mondtad,7re k�ne oda�rned.
S�hajtottam egyet. �gy elszaladt volna az id�?  Mi a fen�t csin�ltam �n eg�sz id�ig?
-K�sz, Miyako! –vettem h�tra a v�llam f�l�tt, majd elindultam. Nem volt probl�ma, hogy hogy fogok odajutni, hiszen megmutatt�k m�r, hol vannak az osztagok �p�letei. De v�rjunk csak? Itt most jobbra vagy balra is kell menni? Ajj, a fen�be veled Aina, hogy semmit sem tudsz megjegyezni! Na �s persze hogy egy rohadt l�lek nincs a k�zelben, aki seg�thetne! Amilyen m�zlista vagyok, tuti bolyongok itt egy f�l �r�ig, �s el fogok k�sni!
- A rohadt �letbe! –szakadt ki bel�lem a k�romkod�s. Elv�gre �gyse hallja senki, nem? Baromi nagyot t�vedtem...
- Mi a gond? –hallottam a h�tam m�g�l egy hangot, amit kisebb sz�vrohammal jutalmaztam, majd h�trafordultam, hogy megn�zzem az illet�t. N�lam egy fejjel magasabb, felcopfozott haj, kend� a fejen, tetov�l�s… v�rjunk csak. � meg ki a fene… olyan ismer�s…
- Bocs, nem akartalak megijeszteni. –vigyorgott r�m egy sunyi mosollyal �jdons�lt ismer�s�m – Sz�val, valami gond van?
- Nem ijesztett�l meg, csak egy kisebb sz�vinfarktust kaptam, de nem baj…- j�tszottam a hangsz�nemmel ironikusan - A gond az, hogy fogalmam sincs, hogy k�ne eljutni a hatos osztag �p�let�hez, �s amilyen m�zlim van, tuti elk�sek, �s Kuchiki kapit�ny leszedi a fejemet! – fakadtam ki a hadnagynak egy f�j�s k�s�ret�ben, nem �rdekelve hogy meg�rt� f�lekre tal�lok-e. Azonban az idegen Hal�listennek legnagyobb meglepet�semre elkerekedett a szeme.
- Te...t�ged a hatos osztaghoz vettek fel? Abarai Renji vagyok, Kuchiki kapit�ny hadnagya. –mutatkozott be sebt�ben, �s a kez�t ny�jtotta.

Most rajtam volt a megd�bben�s sora. Hadnagy? Hatos osztag? Hiszen akkor… Akkor tuti odatal�lok! S�t, az sem h�tr�ny, hogy legal�bb ismerek is m�r onnan valakit. �r�m�mben kis h�j�n Renji nyak�ba ugrottam.
- Hamano Aina vagyok. –tudtam le gyorsan a bemutatkoz�somat .- Mekkora m�zlim van, istenem… k�szi Renji – vigyorogtam.
- Nincs mit megk�sz�nn�d, csak szerencs�d volt, hogy �ppen erre j�rtam… Ha v�letlen�l elk�st�l volna, az tuti hogy a kapit�ny cafatokra szelt volna Senbonzakur�val. Na gyere, megmutatom az utat. De j�l jegyezd meg, mert nem leszek mindig itt, hogy k�s�rgesselek!
- J�l van na. –morogtam mik�zben be�rtem Renjit – egy�bk�nt ki az a Senbonzakura? –n�ztem �rdekl�dve.
- Senbonzakura Kuchiki kapit�ny kardja, �s ne akarj tal�lkozni vele, mert nem hiszem, hogy egy darabban maradn�l ut�na.
-Ok�, megjegyeztem. –b�lintottam. – �hm… egy�bk�nt Kuchiki kapit�ny… t�nyleg olyan… sz�val…fagyos? – malmozgattam az ujjaimmal a f�ldet n�zve, majd �sszeszedtem a b�tors�gomat �s felemeltem a tekintetemet.
- H�t, nem sokat besz�l, az biztos. – hagyta helyben Renji, majd egy pillanatra elgondolkodott �s folytatta – de azt hiszem, eg�szen m�s bel�l, mint amit k�v�l mutat.
- Tess�k?
- Semmi, hagyjuk. T�l sokat fecsegtem – r�zta meg a fej�t a hadnagy. –Meg�rkezt�nk. –m�r �pp elindultam volna, hogy kopogjak a kapun, azonban r�vidt�von Renji karj�ba �tk�ztem.
- Mi az? – n�ztem �rtetlen�l.

- Csak p�r dolog… miel�tt bemenn�nk. De nem akarom ezt itt az ajt� el�tt, �gyhogy menj�nk arr�bb. – intett fej�vel Renji egy k�zeli fa fel�, �n pedig k�vettem.
- Sz�val?
- A kapit�ny mostan�ban el�gg� rosszkedv�, sz�val a megjegyz�seket �s eff�l�ket hagyd ki a mondand�idb�l. Ne m�ltatlankodj, �s pr�b�lj mindenhez j� k�pet v�gni.De lehet�leg ne olyat, mint aki citromba harapott. Ja, �s a vicceket is mell�zd, mert azokra rendk�v�l allergi�s…
- Allergi�s?
M�ltkor megpr�b�ltam felvid�tani egy po�nnal, de nem igaz�n m�lt�nyolta… majdnem kaptam cser�be egy ingyen hajv�g�st… Senbonzakur�t�l. –fintorgott Renji, mire �n kisebb nevet�g�rccsel k�szk�dve pr�b�ltam komoly arcot v�gni. Azonban egyb�l lehervadt a mosoly az arcomr�l, mikor Renji intett, hogy k�vessem. Hogy fogom �n mindezt kib�rni? �, m�r az is k�sz csoda lesz, ha nem leszek n�ma, �s nem vesztem el a humor�rz�kem… De az�rt engedelmesen k�vettem a hadnagyot, aki bekopogott a hatos osztag f��p�let�nek kapuj�n.
- Szabad.
- �dv, Kuchiki kapit�ny. –hajolt meg Renji, majd sebt�ben ut�nozva �n is. Byakuya szem�be n�zve az volt az �rz�sem, hogy legsz�vesebben elb�jn�k Renji h�ta m�g�, �s a vil�g�rt ki nem j�nn�k onnan. Azonban �sszeszedtem b�tors�gomat �s valahonnan a m�lyb�l el�kotortam a hangomat is.
- Hamano Aina a nevem, �s itt vagyok, ahogy k�rte kapit�ny.
- Remek. – b�lintott Byakuya – Idetal�lt�l?
Ez meg mif�le h�lye k�rd�s m�r? Ha itt vagyok, akkor nyilv�n idetal�ltam. B�r, jobban szerettem volna ide sem j�nni…
- Igen, Renji seg�ts�g�vel. –mosolyogtam b�tortalanul.
- J�l van, Abarai. Akkor nyilv�n m�r nem kell bemutatnom egym�snak benneteket. Lehet, hogy csod�lkozol most, hogy ketten vagytok itt, de amit k�z�lni szeretn�k, ahhoz mindkett�t�kre sz�ks�g van. Persze csak azut�n, hogy ismertettem a fontos szab�lyokat.
Remek. Pont erre v�rtam… a szab�lyok. Amib�l nyilv�n egy rakat lesz, hogy m�g v�letlen�l se csin�lhassak azt, amihez �ppen kedvem van….
 - Nos, akkor kezdj�k…. A parancsot, amit t�lem kapsz, semmi esetre sem tagadhatod meg. Ha valami fontos vagy vesz�lyes dolgot hallasz, k�teles vagy jelenteni nekem. Nem vonhatod ki magad a pap�rmunk�b�l, munka ideje alatt tilos az emberi vil�gba menni, valamint – itt jelent�s�gteljesen Renjire n�zett – nem igaz�n m�lt�nyolok semmif�le szak�s �sszej�vetelt sem. Azt hiszem ezek mind vil�gosak. Szeretn�m, hogy miut�n befejeztem ezt, �s nincs k�rd�sed, elmenn�l �sszepakolni a holmijaidat, majd visszaj�nn�l ide. Ut�na elmondom azt, ami�rt eredetileg ideh�vtalak titeket. Abarai, k�s�rd vissza Ain�t �s seg�ts neki! Itt vannak dobozok, amikbe pakolhat.- nyomott Renji kez�be p�r dobozt, majd r�nk n�zett, �s jelezve, hogy r�sz�r�l lez�rtnak tekinti a besz�lget�st, folytatta a pap�rmunk�t.

- Igenis, Kuchiki kapit�ny. –hajolt meg Renji ism�t, majd amikor ki�rt�nk, v�gott egy grimaszt.
- Sejtettem, hogy ezeket fogja mondani.
- J�gcsap kapit�ny. –fintorogtam, mire Renji megeresztett egy f�lmosolyt.

- Hidd el, nekem sem volt k�nny� megszokni. De ilyen a st�lusa, �s ehhez vagy hozz�szoksz vagy osztagot v�ltasz. –vont v�llat Renji.
- K�nytelen leszek megszokni. Na add ide azokat a dobozokat.
- Ne seg�tsek pakolni? –vonta fel a szem�ld�k�t Renji.
- Nem kell, k�szi. P�r perc �s itt vagyok! –s�hajtottam egyet, majd bel�ptem, �s szembe tal�ltam magam Miyakoval.
- Te… r�m v�rt�l?
- M�gis ki m�sra te bolond? –s�hajtott a l�ny, �s a nyakamba vetette mag�t, s�r� hiszti roham k�zepette.
- �����gy fogsz hi�nyozni!
- Tudom, tudom, nekem is hi�nyozni fogsz. –elmosolyodtam, megsimogattam a l�ny h�t�t, majd neki�lltam a cuccaim dobozokba pakol�s�nak.  – Nemsok�ra neked is menned kell, nem? –n�ztem f�l a l�nyra.
- De. –s�hajtott Miyako lemond�an, �s a f�ldet kezdte tanulm�nyozni – Ukitake kapit�ny azt mondta, szeretn�, ha �sszepakoln�k.
- �rtem. –mosolyodtam el – Nos, akkor…azt hiszem ideje elb�cs�znom. Vigy�zz magadra! –kacsintottam egy utols�t a l�ny fel�, majd felnyal�boltam a dobozokat �s kimentem Renjihez.
- Na, ez is megvolt. –f�jtam egyet, mire Renji ellentmond�st nem t�r�en elvette t�lem a dobozok fel�t.
- H��! Mit csin�lsz?
- �ll�tsd lejjebb ezt? Az�rt seg�tek, mert… mert seg�teni akarok,vil�gos?!
- De te mondtad el�bb, hogy…
- Nem mondtam semmit! Fogd be, �s induljunk ink�bb!
-J�. –s�hajtottam majd k�vettem Renjit. Miut�n meg�rkezt�nk lerakta a dobozokat a fal mell� �s v�rakoz�an a kapit�nyra n�zett.
- Nos, amit k�z�lni szeretn�k… az az osztagban val� tiszts�gedr�l sz�l, Aina.
- �s ehhez �n mi�rt kellek? – sz�lt k�zbe �rtetlen�l, �s t�relmetlen�l Renji.
- Maradj cs�ndben Abarai, �s figyelj!
- Igenis, kapit�ny.
- Hosszan gondolkodtunk rajta… �n, �s a f�kapit�ny. Nem volt k�nny� meghozni a d�nt�s�nket ezzel kapcsolatban, �s ilyenre m�g sohasem volt p�lda, de….
- Ne h�zd m�r az id�t, ny�gd ki! –szurkoltam magamban.
-De �tvitattuk jobban, �s arra jutottunk, hogy az er�d alapj�n �ngyilkoss�g lenne tiszt rangba sorolni t�ged. Ez�rt…
Renji t�relmetlen�l feszengett, l�tszott rajta, hogy m�r nem b�rja ki sok�ig, hogy ne sz�ljon k�zbe. �gy voltam ezzel �n is. Csak lenne m�r v�ge ennek a kertel�snek, mi�rt van sz�ks�g erre? Igaz�b�l kit �rdekel, hogy hosszan vitatt�k? Min kellett egy�ltal�n ilyen hosszan vitatkozniuk? Ennyire neh�z eset lenn�k, vagy mi?
- �gy d�nt�tt�nk, hogy a 2. hadnagyom leszel Renji mellett.
- MICSODA?! –h�rd�lt�nk fel egyszerre Renjivel, �s leveg� ut�n kapkodtunk.