Ny�r volt, a nap vak�t�an s�t�tt, a t�csk�k a f�ben ciripeltek, minden t�k�letesen nyugodt volt. Minden, �s mindenki, kiv�tel ez al�l term�szetesen �n, akinek m�r reggelt�l kezdve g�rcsben �llt a gyomra, �s �gy is maradt eg�sz nap. Mindenki vid�man nevetg�lt k�r�l�ttem az Akad�mi�n, csak �n nem tudtam. Eg�sz nap olyan voltam, mint aki lenyelt egy Zanpakoutot, �s k�r�t�snek mell� egy citromot is. "Aina, mi a baj? Aina mi�rt vagy ilyen? �r�ln�d k�ne! Aina, hah�! Mi van veled, figyelsz r�m egy�ltal�n?... " eg�sz nap csak ezt hallottam. V�laszk�ppen minden egyes alkalommal megr�ztam a fejem, aminek eredm�nyek�nt a csoportt�rsam, aki �pp velem pr�b�lt kommunik�ci�t folytatni, v�llat vonva od�bb�llt �s m�ssal kezdett csevegni. Ideges voltam, mert ma volt az osztagba sorol� cerem�nia, amire m�r att�l a napt�l kezdve v�rtam, hogy felvettek az Akad�mi�ra. �gy nem is csoda, hogy eg�sz nap egy sz�t sem sz�ltam, �s folyamatosan csak az j�rt a fejemben, hogy melyik osztaghoz vesznek fel. Volt elk�pzel�sem r�la, hogy hov� szeretn�k menni �s hov� nem. V�gre leteltek az unalmas k�ny�kl�ssel �s k�sza gondolatokkal eltelt �r�k (amiken senki nem figyelt persze, aminek eredm�nyek�nt egyik m�sik csoportt�rsam sz�pen meg is �gett), �s felsorakozhattunk az Akad�mia el�tt, hogy megtudjuk, ki hov� ker�lt. A gyomrom idegesen remegett, m�r alig v�rtam, hogy r�m ker�lj�n a sor. Negyed �ra v�rakoz�s ut�n ez meg is t�rt�nt.
- Hamano Aina....-n�zett bele a pap�rj�ba a f�kapit�ny, mik�zben �n mint egy mantr�t, ism�telgettem magamban: csak ne a tizenegyes osztagba, csak ne a tizenegyes osztagba! Nem akarok a hentes osztaghoz menni!
- Hatos osztag! -n�zett fel a pap�rj�b�l Yamamoto, egyenesen r�m. Bennem meg�llt az �t�. Hatos osztag? Hiszen az... Kuchiki Byakuya osztaga! Remek, egy j�gcsap lesz a kapit�nyom. S�hajtottam egyet, majd t�relmetlen�l v�gigv�rtam, m�g mindenkit beosztanak, majd amilyen gyorsan lehetett, elszeleltem az Akad�mi�r�l. Az a j�l kigondolt tervem , miszerint a lehet� leggyorsabban elh�zom a cs�kot �gy, hogy m�g v�letlen�l se kelljen senkivel sem le�llnom besz�lgetni, meghi�sult.. Valaki k�vetett. �s nemsok�ra ki is der�lt, hogy ki az.
- Aina! A f�leden �lsz? M�r egy f�l �r�ja kiab�lok ut�nad! -hallatszott egy d�h�s hangnem, melyben felismertem csoportt�rsamat, �s nem mell�kesen egy j� bar�tot, Haruno Yukit.
- Bocs Yuki. -vettem h�tra a v�llam f�l�tt, �s k�nyelmesen nekid�ltem egy f�nak, hogy a sr�c be�rhessen. Mell�m �rt �s megr�zta a fej�t.
-Mi bajod van? Eg�sz nap ker�lt�l!
- Nem ker�ltelek, csak ideges voltam az eg�sz beoszt�sdi miatt. -most rajtam volt a fejr�z�s sora.
- �s emiatt bujk�lt�l eg�sz nap? Hihetetlen vagy. -n�zett a szemembe Yuki.
- Tudom, de ejts�k a t�m�t. Nem akarok arra gondolni sem, hogy mi v�r r�m Kuchiki Byakuy�n�l... t�nyleg, Yuki, te melyik osztaghoz ker�lt�l?
- A 10eshez.
- Most mi�rt vagy ilyen let�rt? Hiszen az j�, nem? -n�ztem �rtetlen�l Yukira.
- Nem, nem j�! -csattant fel a sr�c, t�le szokatlan hangnemben.
-De mi�rt?
- M�g mindig nem esett le? Tudod mit, gondolkodj rajta m�g egy kicsit! S�t, ne is f�radj torn�ztatni az agyadat, �gysem fogsz r�j�nni! Az�rt nem j�, mert �gy nem l�thatlak majd!
-De... Yuki, ha rajtam m�lik, �n ezt nem hagyom, hogy �gy elt�volodjunk egym�st�l!
A sr�c keser�en felnevetett.
-Nem fogod hagyni? Ne zavarjon, hogy m�r r�g elt�volodtunk egym�st�l neked k�sz�nhet�en! - kiab�lta az arcomba a neked sz�t er�sen megnyomva Yuki. - Mostan�ban folyamatosan csak arra gondolsz, hogyan b�jhatn�l el az emberek el�l! �n meg�rtem, hogy gondjaid vannak, de tal�n sz�lhatn�l nekem is, mert agg�dok miattad! Azt hittem, hogy egy szaros cerem�nia nem fogja megbolygatni a bar�ts�gunkat ennyire �s nem lesz gond bel�le, ha mindketten m�sik osztaghoz ker�l�nk, de �gy l�tom t�vedtem! M�r r�gen nem �rdekel t�ged az, hogy mi van velem, �s �n mit �rzek, a l�nyeg hogy te egyed�l maradhass a probl�m�iddal �s a kicsinyes f�lelmeiddel!
Yuki fejmos�sa hidegzuhanyk�nt �rt. M�g sohasem veszekedt�nk �gy, ha probl�m�nk volt, megbesz�lt�k. P�r percig csak b�multam a sr�cra, egy hang sem j�tt ki a torkomon, de v�g�l meger�ltettem magam.
-De... Yuki... �n...
- Ha azt akarod mondani, hogy sajn�lod, ne f�radj a magyar�zkod�ssal, nem �rdekel! J� elm�lked�st a gondjaidon, de imm�r n�lk�lem! - kiab�lta fel�m az utols� mondatot, majd elrohant. �n tov�bbra is �gy �lltam, mint aki f�ldbegy�kerezett.
- A francba! -sziszegtem, majd egy nagyot �t�ttem a f�ba - Mi�rt pont mindig engem tal�l meg a szerencse?! A francba is Yuki, �n ezt nem akartam �gy! B�r bocs�natot k�rhetn�k... Megtehetn�m, hogy ut�nad futok, de t�ls�gosan is tudom m�r, hogy ilyenkor nem vagy hajland� meghallgatni... a francba is...-sziszegtem �sszeszor�tott fogakkal, egy hatalmas nagy gomb�ccal a torkomban. A s�r�s sz�l�n �lltam, �s ez r�gen nem j�. Tehetetlennek �s mag�nyosnak �reztem magam, ami csak m�g jobban hozz�seg�tett ahhoz, hogy a k�nnyeim meginduljanak az �llam fel�.
-Mit k�ne tennem most?...ha �gy v�gigmegyek a f�t�ren, biztos, hogy mindenki meg fog b�mulni...a francba is, nem �rdekel! -elsz�ntan let�r�ltem a k�nnyeimet, majd elindultam. Azonban nem jutottam messzire, mert egy ki�lt�st sodort fel�m a sz�l.
- Hamano! V�rjon! -egy Hal�listen futott fel�m, akit nem ismertem. Meg�lltam �s nagyot nyelve h�trafordultam. Remek, lehets�ges volna, hogy m�ris tettem valami olyat, amit nem kellett volna?...
- Bocs�nat, hogy zavarom. A hatodik osztagt�l vagyok. Egy �zenetet szeretn�k �tadni �nnek...
Elkerekedett a szemem. �zenetet? Biztos Byakuy�t�l... de.. �lljunk csak meg egy percre! Nincs okom az agg�d�sra, elv�gre m�g csak most ker�ltem az osztaghoz, mi olyat tehettem volna amit nem kellett volna? Semmit! -�gy h�t normaliz�ltam a szemm�rt�kemet �s r�n�ztem a hal�listenre.
- Kuchiki kapit�ny azt �zeni, legyen sz�ves megjelenni holnap reggel 7kor a 6os osztag �p�let�ben! �s lehet�leg ne k�ssen el!
-�mm.... rendben, ott leszek! -mosolyogtam zavartan, mik�zben a tiszt visszament a dolg�ra. Remek. Vajon mit akar a kapit�ny? Nyilv�n a szab�lyokat ismertetni, meg az unalmas dolgokat hogy mit lehet �s mit nem.... S�hajtottam egyet, majd elindultam az ideiglenes sz�ll�som fel�. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy holnap m�g enn�l is nagyobb meglepet�s v�r r�m...